Tüntetnek ellenük – de győzhet a francia szélsőjobb

A Nemzeti Tömörülés (FN) másfél hete nagy fölénnyel nyerte meg az európai parlamenti választásokat, 32 százalékot kapott, Macron államfő pártjának 15 százalékával szemben. Ezzel kinyílt az út a szélsőjobboldal előtt, hogy hatalomra kerüljön: Macron a súlyos választási vereség után előre menekült, június 30-ra rendkívüli parlamenti választásokat írt ki. (A július 7-i második fordulóba az elsőn legalább 12.5 százalékot elért képviselők kerülnek.)

Macron azzal indokolta új választás kiírását, hogy „a nacionalisták és a demagógok előretörése veszélyezteti nemzetünket és Európát, Franciaország helyét a világban.” Az elnök váratlan lépésénél abban bízott, hogy a vészhelyzetben, amikor a szélsőjobb kerülhet hatalomra az országban, valamennyi baloldali és középpárt összefog a veszély elhárítására. Ebben azonban a jelek szerint csalódnia kellett. Vasárnap ugyan valóban sokan tüntettek a francia városokban, de korábban sokkal többen. Amikor 2002 áprilisában, az akkor még Nemzeti Frontnak hívott párt elnöke, Jean-Marie Le Pen (a jelenlegi pártelnök apja), meglepetésre a második helyen végzett az elnökválasztáson, másfél millió francia ment ki az utcára a veszély ellen tüntetni – majd a választáson fölényesen győzött a konzervatív Jacques Chirac.

A legújabb felmérések szerint az FN mintegy a szavazatok háromszorosát kaphatja annak, mint a legutóbbi parlamenti választásnál. Ezzel 270 helyet szerezhet az 577 tagú alsóházban, ami azt jelenti, hogy szinte abszolút többsége lehet majd a testületben, így joguk lesz ahhoz, hogy megkapják a miniszterelnöki tisztet. 

Marine Le Pen, a párt vezetője annyira bízik győzelmükben, hogy már kijelentette: ha megnyerik a választást, nem igényli majd Macron elnök lemondását, mert „tiszteletben tartja az intézményeket, nem akar káoszt”. Az úgynevezett kohabitációra, tehát eltérő pártállású államfő és kormányfő hatalom-megosztására korábban volt már példa Franciaországban. Macronnak csak három év múlva jár le elnöki mandátuma. A hátralévő időben irányíthatja ugyan az ország kül- és védelmi politikáját, de a politikai hatalom adott esetben az FN-re, annak miniszterelnök-jelöltjére, a 28 éves Jordan Bartellára szállhat. 

Mind Bardella, mind Le Pen kemény nacionalista, akik szigorúan vissza akarják szorítani a bevándorlást és szkeptikusan nézik az Európai Uniót. Ukrajna támogatásában aligha lehet rájuk számítani, hiszen nyílt titok, hogy Moszkva pénzeli őket. (Marine Le Pen egyébként egy meg nem nevezett magyar banktól kapott korábban jelentős kölcsönt kampányához, és azt a hírek szerint vissza is fizette). A pártelnök viszont újabban igyekszik távolságot tartani a náluk még szélsőségesebb európai pártoktól, így a németországi AfD-től. 

Jelentősen nehezíti Macron helyzetét, hogy baloldali pártok ugyan elvben összefogtak, hogy közösen szálljanak szembe mind Macron, mind Le Pen táborával, de egymás közötti civakodásaik bénítják az egységes fellépést. Mindenesetre a baloldal is nehezíti, hogy Macronnak esélye maradjon, hogy a választások után koalíciós kormányt hozzon létre.

Jellemző a légkörre, hogy Eric Ciotti, a konzervatív republikánusok pártjának elnöke, a minap kiállt amellett, hogy szövetkezzenek a szélsőjobbal. Párttársai felháborodtak és kizárták Ciottit. Az nem volt hajlandó távozni, ám a bíróság neki adott igazat, és megsemmisítette a kizárást. 

Nem kis feltűnést keltett, hogy a francia labdarugó válogatott (amelyben ismeretesen nem kevés színesbőrű játékos szerepel) állásfoglalást adott ki és óvott az FN hatalom kerülésének veszélyétől. A sajtó előtt Marcus Thuram ismertette álláspontjukat. Thuram apja maga is korábbi, jeles válogatott és egyik élharcosa a rasszizmus elleni küzdelemnek. A francia labdarugó szövetség válaszul felhívta a játékosokat, maradjanak politikailag semlegesek.