UFO szállt le Babilonba

Akki, a főállású koldus, mellesleg köztörvényes bűnöző (hajléktalan), hóna alatt a félig telt palack Irsai Olivérrel félálomban dekkolt szokott helyén a II. János Pál tér terebélyes fái alatt a hűsben, amikor megszólította a furcsa külsejű és öltözetű idegen.

- Aggyisten! - mondta a jövevény tisztességgel.

- Fogaggy isten! - Így Akki, merthogy valaha, ifjú korában jó nevelésben részesült.

- Hol a fenében vagyok Öregapám? - kérdezte a különös ruhás idegen a némileg szagló, enyhén szutykos embert.

Akki látta, kivel van dolga, ezért akkurátusan válaszolt:

- Tejútrendszer, Naprendszer, harmadik bolygó, neve Föld. Uraságod Magyarországon van, annak fővárosában, Budapesten, (a sumér rokonság feltárása óta Babilon)  a VIII. kerületben, a Szent II. János Pál pápáról elnevezett téren. Önnel szemben a volt MSZMP-MSZP pártház, balra az a nagy az Erkel Színház.

- Mi a neve jó uram - vette a szót udvariasra az idegen - az enyém Angel, és az Úr küldötte vagyok.

- Örvendek. Akki vagyok, a koldus.

- Aztán a maguké itt minden?

- Hát éppenséggel a miénk, de nekem speciel nincsen semmim. Ennyit is érek.

- Ugyan ne mondja már, hisz annyi mindent tud a világról.

- Hja kérem, jártam én iskolába, akkoron 18. életévig kötelező volt, tanítottak is ezt-azt. Utána meg még egyetemre is jártam egy darabig. Az állam fizette, mert jól tanultam.

Azzal az öreg nagyot húzott a butykosból, hogy jobban forogjon a nyelve.

- Látja uram, idegen vagyok itt, válaszolna  néhány kérdésemre?

- Miért is ne, kérdezzen nyugodtan! Nem vagyok én miniszter!

- Hány lélek lakik a maguk országában?

- Már kevesebb mint 10 millió. De fogyatkozunk, évről évre egy kisvárosnyi emberrel vagyunk kevesebben.

- S ugyan miért?

- Tuggya azt a Kövér László. Nem jó népek a magyarok, nem akarnak szaporodni. Bujálkodni, azt igen! De szülni, azt nem. Meg is halnak sokan idő előtt.

- Azt meg miért?

- Nincs elég orvos, nincs elég gyógyszer, a gyógyeljárások drágák, a társadalombiztosítás révén sokan nem kapnak megfelelő ellátást.

- Önöknél nem képeznek orvosokat? Nincs elég kórház?

- Azt éppen nem mondanám. Kórház van több is mint kellene. De műszer nincs benne vagy nem működik. Gyakran elromlanak. A képzés nagyon jó, csak istentelenül drága. Aki nem kap állami ösztöndíjat,  az vagy fizet, vagy tudatlan marad. Aki elvégzi az orvosit, az is inkább elmegy külföldre, mert itt bagó a fizetése, rengeteg a munkája és a túlórája, jószerint gyereket csinálni sincs ideje.

Angel úr értetlenül nézett maga elé.

- Hát miért nem fizetik meg jobban?

- Ezt ne tőlem kérdezze!

- Ki itt a cár mostanság?

- Nebukadnecár. Polgári nevén Orbán Viktor. Irtóra szeretik a népek, már tíz éve minden szeretetvoksolást ő nyer utcahosszal.

- Akkor maguknak nagyon jó dolguk van!?

- Kinek milyen. Ismerek egy pofát, valaha gázszerelő volt, most nagyon nagy vállalkozó és minden közbeszerzési pályázatot ő nyer, lett légyen az vasútépítés vagy kommunikációs elektronika. Újságjai is vannak rogyásig. Meg termőföldje. Ő a Viktor szomszédja.

A beszélgetés kezdett élénkülni, de az idegen kezdett semmit nem érteni.

- És a többiek?

- Van egy-két hasonszőrű, meg hát nagy a Viktor csalággya is. Akinek pedig volt esze meg bátorsága, az már elment külföldre. Több mint félmillióan. A többi épelméjű beállt a multikhoz, jól keresnek, (már honi viszonyok közepette)  csak rengeteget dolgoznak. A szerenecsétlen maradék meg tengődik állami hivatalban, közmunkán, segélyen vagy csicska Szarvason.

- Az micsoda? - vetette közbe az Úr küldötte.

- Rabszolga. Nálunk az normális hivatás.

- Az eszem megáll! És a fiatalok? - kérdezte kóvályogva az idegen.

- A butuska fiatalok annak örülnek, hogy a 16. életévük betöltése után otthagyhatják az iskolát. A gyerekek jó része tudatlan marad. Ámbár ettől az iskolától megszabadulni tényleg öröm lehet - szívott magába Akki egy újabb porció frissítőt, mintegy jelezvén, hogy a közoktatás mai állapotában szinte kibírhatatlan.

-  Hajnaltól napestig nyaggatják őket, tömik a fejüket ősi sumér-magyar eredettel, mindenféle marhasággal, életről, szakmáról semmit sem tudnak, amikor végeznek.

- Azért valami jó csak akad ebben a szép országban?! - kérdezte reménykedve Angel, az Úr küldötte.

- A bor! Az jó. Meg a külföldi cégek. No meg persze a gazdaságpolitika. Akkora a növekedés, hogy Európa csak les utánunk.

- Az hogy‘ lehet?

- Nagy rakás pénzt kapunk az Uniótól. Jönnek külföldi cégek, idehozzák a termelést, mert itt rém olcsó a munkaerő, s a kormány törvénnyel kényszeríti az embereket a robotra. A bankok állami támogatással hitelt adnak, a piaci kamat meg akkora, hogy az adós belezöldül. Meg aztán minden javul nálunk, benne van a sajtóban meg a tévében. Nőnek a bérek, csökken a rezsi, megvédik a nyugdíjakat, néha még a szociális juttatásokat is emelik a szerencséseknek. A GDP-hez képest ugyan a közkiadások többsége csökken reálértékben, de azt meg ki tudja? Sok a munka, kevés az okos munkás, kicsi a fizetés, juttatás már alig van. A paradicsom meg a répa viszont nagyon drága, mert sok volt az eső. A forint olcsó - idejárnak az angolok berúgni. Futballpályánk az van dögivel. Foci viszont nincs, ami van az legalább jó sok pénzbe kerül. De mindezt már csak én teszem hozzá, mert gonosz libsi, vagyok a boromat is Sorostól kaptam.

- S ki fizeti mindezt?

- Természetesen az állam. Ennek is megvan a módja. A kormány mindent és mindenkit megadóztat, majd‘ belekékülünk. Szerényebben a vállalatokat, vastagon a polgárokat, illetve az élőmunkát. (Közben azt mondja, hogy csökkenti az adókat) S amit összekuporgatott, kedve szerint osztja el. Nebukadnecárnak ez a fő foglalatossága. Hobbi is egyúttal. Elsőnek kap, aki jog szerint markolhat a közpénzből, amennyire kedve szottyan. Ami marad, abból futja stadionra, lőtérre, meg repülőgépre. Jut még iskolára, egészségügyre, ragyogó szociális és családvédelmi rendszerre, közszolgák fizetésére és a hajléktalanok lecsukására - ebben a sorrendben. Bírók, rendőrök, tűzoltók, tanárok, orvosok lóti-futi népség kap, amennyit kap. Orbán gondoskodik az ő népéről, senki nem marad az út szélén az árokban. Egy-két milliónyinak ugyan felkopik az álla, de mindenkinek több jut, mint korábban. Nézze csak meg a tévében! M1-es csatorna.

- S a szomszéd népek csak bámulnak irigy szemekkel?

- Azt éppen nem mondanám. Volt idő, amikor így volt, de a számok azt mongyák, hogy nálunk most már majd‘  mindegyik gyorsabban fejlődik. Az EU teljesítmény-listák vége felé tanyázunk. A negyedéves növekedésben viszont most mi vagyunk az élen!

Angel, az Úr küldötte immár végképp nem értett semmit.

- Haragszik a cár valamelyik nemzetre?

- Hát a piréz migránsokra nagyon fúj, utálja Brüsszelt is, mert folyton a közös pénzük felhasználását firtatják. Meg a románokat cukkolja, mert minden évben oda jár igét hirdetni. Mostanában leginkább a finnekre van kibukva. Az északi rokonnép. A finnek  egyre-másra szóvá teszik, hogy Magyarországon nyakra-főre megsértik a jogállami normákat, s azt javasolják, hogy ameddig ez így van, addig az EU ne aggyon nekünk pénzt. A Kovács szóvivő rettentő pipa lett, hogy pont ők dumálnak jogállamról, pedig még alkotmánybíróságuk sincs. Állandóan utálunk valakit, annyi szent.

- Miféle népek ezek a finnek?

- Az emberi boldogság tényezőit összegezve ők a legboldogabb nép a Föld kerekén.

- Nahát! A magyarok hányadikak a rangsorban?

- A 69.

- Ugyan! Ki fabrikálta a rangsort?

- Az ENSZ.

- Akkor nézzük a dolgot a másik végéről! Hol tanyáznak a magyarok az öngyilkosságok listáján?

- Százezer lakosra vetítve nálunk évente 19 ember vet véget önkezével az életének. Ez  az Unióban a 3. helyezés. Az átlag: 11 öngyilkos.

- Na most akkor aggyon nekem tanácsot Akki úr! Idegenként hol folytathatom a legkedvezőbb feltételekkel a vizsgálódást a Földön.?

Akki, a koldus, kiszívta az utolsó kortyot a butéliából.

- Természetesen Magyarországon!

- Már hogy‘ az ördögbe gondolja?

- Ha  Föld Isten kalapja, úgy hazánk a bokréta rajta! Érti már?