Újabb kilencezer Covid-halott várható a télen
Már van olyan kórház, ahol az intenzíven hat betegre jut csak egy ápoló. Pedig még kettő is sok lenne. A helyzet egyre drámaibb, de mi erről csak alig-alig értesülünk.
Szentlászlói barátom mesélte, hogy a helyi italmérés egyik meghatározó személyisége hónapok óta azzal kérkedett: ő még soha nem volt beteg. Nem is oltatja be magát, mert szerinte a vírust csak a „táposok” kapják, el, ő viszont „híró”. Aztán, a „híró” is ágynak dőlt és pár nappal később mentővel vitték kórházba, ahol most géppel lélegeztetik. Mondta is a barátom, hogy majd jól kiröhögik, ha kijön a kórházból. Hát, ha egyáltalán kijön – tettem hozzá. Mert az oltatlanoknak majdnem 12-szer nagyobb az esélyük arra, hogy meghalnak, mint azoknak, akiket beoltottak. Hogy ezt honnan tudom? Nem a magyar kormánytól, az biztos. Mert, hogy a mi kormányunk ilyen adatokat nem közöl.
Nyilván azért nem, mert az ország vezetői törődnek a mi mentális egészségünkkel és nem akarják felesleges adatokkal borzolni az idegeinket. Hiszen van más, amin dühönghetünk. Szegény lengyel testvéreinket a migránsok áradata fenyegeti, Márki-Zay képében Gyurcsány megint a hatalomra tör, és a tapolcai moziban sem akarják játszani az Elk*urtukat, pedig azt már a nép nevében is követelték. Szóval van baj bőven, minek azt még holmi statisztikákkal is tetézni. Persze vannak erős idegzetű honfitársaink is, akik bírják a horrort, és akik kíváncsiak az igazságra is. Ők kénytelenek a tengerentúlon tájékozódni, ha pontos képet akarnak kapni az itthoni helyzetről.
Az amerikai Institute for Health Metrics and Evaluation (IHME) úgy becsüli, hogy eddig a magyarok 52 (!) százaléka már megfertőződött. Ezt a hivatalosan közzétett napi adatok alapján számolták ki. Az intézet ugyanis matematikai módszerekkel készít elemzéseket és előrejelzéseket. Megállapításai sajnos eddig mindig beigazolódtak. Az IHME úgy számol, hogy nálunk december elején lesz igazán súlyos a helyzet. Attól kezdve, pedig egészen január elejéig meredeken romlik majd halálozási mutató. Februárban – némileg ugyan kevésbé meredeken, de tovább fog nő a halálozások száma. A március elsejéig tartó előrejelzés szerint, még a maszkhasználat mellett is, 41 600-ra nőhet a Covid következtében meghalt magyarok száma. Teháta három téli hónapban további kilencezer áldozatra kell számítanunk.
Ez azt jelenti, hogy eddig már majdnem annyi honfitársunkat vesztettük el, mint ahányan Dunaújvárosban élnek. Arról azonban már nincs semmilyen adat, hogy a Covid miatt elmaradt kezelések, elhalasztott műtétek, vagy későn felállított diagnózisok még hány ember életét követelték. Nem is kell ilyesmivel hergelni az embereket, hiszen már így elsők vagyunk az Európai Unióban, legalábbis ami a lakosságarányos halálozásokat illeti. Mondhatnánk, hogy Magyarország jobban teljesít, de ez olcsó poén lenne. Járvány van, ami az egész világon pusztít, miért hibáztatnánk a kormányunkat? Mondjuk azért, mert volt bő tíz éve arra, hogy átszervezze és modernizálja a magyar egészségügyet. De nem tette.
A rendszerváltás óta tudjuk, hogy mind az egészségügy, mind pedig a nyugdíjrendszer gyökeres átalakításra szorul. De eddig egyetlen kormány sem mert érdemben hozzányúlni egyikhez sem, mivel félt az óhatatlan népszerűség-vesztéstől. A Fidesz viszont több mint tíz éve kormányoz, méghozzá kétharmados többséggel Ez olyan felhatalmazás, amelynek birtokában meg lehetett volna hozni a szükséges, bár várhatóan népszerűtlen intézkedéseket. Ígérték is, aztán valahogy elfelejtődött a dolog. „Ej ráérünk arra még” – mondaná erre is Pató Pál úr. De nem, mert jött a Covid-járvány és hirtelen mindenki előtt nyilvánvaló lett: a magyar egészségügy romokban hever. Kétségtelen, hogy ehhez az előző kormányok is többé-kevésbé hozzájárultak, de az „érdem” jórészt mégis csak a Fideszé.
Lett volna idő, társadalmi felhatalmazás és pénz is arra, hogy rendbe tegyék az egészségügyet. Viszont fontosabb volt a kisvasút, a sámándobos magyar ház a világkiállításon, meg a stadionok. Az egészségügy ráér, várhat. Így amikor kitört a világjárvány, már nem volt mire támaszkodni a védelemben. Aztán a helyzetet még tetézte a kormány döntésképtelensége, az, hogy a népszerűségi adatok mindig fontosabbak a halálozásiaknál. Pedig a szakemberek időben figyelmeztettek és elmondták, mi mindent kellene tenni. A politika ellenben nem mert, vagy nem tudott időben dönteni. Az egészségügy az összeomlás szélére sodródott, miközben egy meggondolatlan döntéssel még vagy 5 ezer orvost és ápolót elüldöztek, az amúgy is létszámhiányos rendszerből.
Ne csodálkozzon hát senki, ha tavaszra egy dunaújvárosnyival kevesebben leszünk.
