Újabb tízmilliárdot szór(hat) ki a kormány a semmire
A napokban kikért kormányzati dokumentumokból kiderült, hogy a legutolsó, már lezárult „nemzeti konzultációra” 10 milliárd forint ment el, miközben a kormány állítása szerint „csak” valamivel több, mint 3 millió forintot költöttek rá. Felmerül a kérdés, ennek fényében majd ismét minimum ennyit költenek a „véleménynyilvánító szavazásnak” nevezett, Ukrajna ellen uszító, hergelő valamire? Borítékolhatóan igen, dacára annak, hogy egy korábbi – nemzetinek és konzultációnak nevezett – akcióban a jogosultak csak 20 százaléka vette a fáradtságot a válaszadásra – vagy annyian sem, és ezt is kozmetikázták. Értjük mi persze, kell a pénz arra, hogy ne faroljanak ki Orbán mögül a kilóra megvett oligarchái és egyéb csicskásai...
Forrás: Magyarország Kormánya
Ez annak a kormány által dupla csavarral nemzetinek és konzultációnak nevezett propaganda-kampánynak az eleme, amely Orbánék hivatkozási alapjaként szolgál a szégyenteljes átláthatósági törvényéhez. Ahogy a fenti képen is látható, 2023-ban 11. álkérdése volt „a szuverenitásunk védelméről szóló nemzeti konzultációnak”, amelyen a kormány adatai szerint is csak a jogosultak mintegy 20,2 százaléka vett részt. A közlések szerint még így is a harmadik legtöbb kitöltője volt az eddigi 14 hasonló Orbán-kormányzati akció közül. Igaz, ezt nem lehet hiteles adatnak tekinteni, hiszen – mint közismert – kétféleképpen gyűjtik a kitöltött íveket, s az eredményt a kormány „hitelesíti”, külső ellenőrzésnek pedig nem engedik alávetni. Tehát még a levél formájában ki- és visszaküldött íveket sem vizsgálhatják át mondjuk az ellenzéki politikai pártok, megfigyelők, civilek. A kormány emellett úgy teszi lehetővé az online kitöltést, hogy nem ellenőrzi, vajon egy személy hányszor teszi ezt meg.
És még így is gyenge részvételt tud felmutatni a kormány minden egyes „nemzeti konzultációban”. Ahogy ezt az alábbi grafikon is mutatja.
Forrás: Hírklikk-gyűjtés
De visszatérve a szóban forgó, a kormány által tervezett törvényre, amelyet Halász János fideszes országgyűlési képviselő éjfél előtt néhány perccel egyéni képviselői indítványként benyújtott. Ez „A közélet átláthatóságáról” címet viselő tervezet, s hivatkozási alapja az a „nemzeti konzultáció”, amelynek 11. pontjára – még a kormányzati bűvészkedés után is – csak a jogosultak 20,2 szavazott. Más kérdés persze, hogy a válaszokból (és az állítólagos válaszokból) milyen eredményt hoztak ki Rogánék propaganda-minisztériumában. Merthogy több, mint nevetséges módon, a szájbarágós kérdésre a legjobb rákosista-kádárista időket idéző majdnem 100 százalékos támogatást mutattak ki a kormányzati boszorkánykonyhában. Mint fent látható: a szigorítást 98,15 százalék követelte, s csak 1,85 százalék mutatott elégedettséget a jelenlegi törvényi szabályozással. De mutasson nekünk valaki bármilyen szavazást, amelynek a válaszai között nincs legalább minimális érvénytelen – ám ne szőrözzünk, az Orbán-kormánynál ez már csak így szokás...
Mindenesetre ez megfelelő alapnak ítéltetett a Karmelitában arra, hogy – ha megvalósítják az azt tanulmányozók által egyöntetűen nevetséges fércműnek tartott tervezetet – ellehetetlenítsék Magyarországon a szólásszabadságot, a sajtót, a civil szerveződést, elvéve a civilektől és a médiától az Európai Uniótól és más külföldi forrásokból pályázati úton elnyert forrásokat, sőt, végső soron megvonják tőlük az szja 1 százalékok gyűjtési lehetőségét is. Nem szólva arról, hogy a hazai adományozók minden adatának rögzítésével megfélemlítsék őket, hogy támogassák a fentieket.
Az már több, mint ironikus, hogy a kormány a mi pénzünkből teszi ezt. Mondjuk, ezen nincs mit csodálkozni, hiszen minden PR-kampányát (és sok, az Orbán-rezsim fennmaradását biztosító) minden más akciót is a költségvetés finanszírozza. De ha csak a „nemzeti konzultációkat” nézzük, az is súlyos milliárdokba fáj nekünk. Habár a kormány igyekszik olyan adatokkal előállni (már amikor egyáltalán előáll), amelyek csak a ténylegesen közvetlenül tervezési, nyomdai, postai költségekről szólnak, s már ők sem tudják máshova elkönyvelni őket. Ugyanakkor az egyéb költségek az utóbbiak sokszorosára rúgnak – ahogy az alábbi táblázat is mutatja.
Forrás: Miniszterelnöki Kabinetiroda, Magyarország kormánya,
HVG-gyűjtés, SZER-t gyűjtés
Feltűnhet, hogy a két legutóbbi, már lezárt konzultáció tíz éve a legkisebb összeget emésztette fel – mármint a kormány olvasatában. Merthogy sajtóértesülések szerint ezek egyszerűen nem valós számok. A Népszava írta meg minap a Lakmuszra hivatkozva, hogy a plakátkampány költségei nélkül is legalább 10,7 milliárd forintba kerültek a legutóbbi nemzeti konzultáció kormányzati hirdetései. A lap közérdekű adatigényléssel ismerte meg a számokat. Mint megjegyezte: a 2022-es országgyűlési választás előtt a törvény által megállapított kampánylimit szerint egy párt vagy pártszövetség 1,177 milliárd forintot költhetett a kampányra. A kormány most kilencszer ennyi pénzt fordított csak a konzultációs hirdetésekre. S hogy mire ment ez el?
– Mintegy bruttó 4,2 milliárd forintot online sajtófelületek vásárlására költötték,
– 3,4 milliárdot a tévében,
– 2,6 milliárdot a nyomtatott sajtóban,
– 376 millió forintot pedig rádióban hirdettek el.
– További bruttó 129 millió forint a kreatívok tervezésére és gyártására ment el.
És ne feledjük, jelenleg is zajlik egy újabb uszító, a gyűlöletet szítani próbáló konzultáció, az Ukrajna ellen hergelő Ukrajna uniós tagságáról szóló – Orbán szándékai szerint véleménynyilvánító – szavazás. Ahogy Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász a Hírklikknek leszögezte, ennek semmi köze Ukrajna uniós tagságához, mint minden népmegkérdezésnek, nemzeti konzultációnak nevezett blöffnek, ennek is csak az a célja, hogy a vezér mögé állítsa a híveket. De azért van még további célja is: komoly milliárdok elköltése a haver(ok) zsebének kitömésére. Ami az uniós források megcsappanásának idején, a katasztrofális, pénzszűkével jellemezhető gazdasági helyzetben, a Tiszának és Magyar Péternek köszönhető nagy politikai felbolydulás idején létérdeke Orbánnak, akinek bizony egyre inkább meg kell fizetnie a támogatást az oligarcháinak és csicskásainak.
Azt pontosan tudjuk, hogy mi lesz az eredménye ennek a „szavazásnak”, ám azt persze nem tudhatjuk, mennyibe fog ez nekünk fájni. Azt már most borítékolhatjuk, hogy nem annyiba, mint a Tisza Pártnak, amely 60 millió forintból kérdezte ki az embereket – ennyi pénz elég volt ahhoz, hogy elérjenek 1,137 millió válaszadót, s akik valóban azt nyilvánították ki, amit gondoltak: 58,2 százalék válaszolt ugyanis igennel Ukrajna uniós tagságára.
Jóslatunk szerint Orbánék majd lehazudják a csillagot is az égről, mind a részvételt, mind pedig a költségeket illetően. A költségeire a legutóbbi 10 milliárd körüli összeg tűnik reálisnak, a részvételre pedig minimum eggyel többet mondanak majd, mint a Tisza 1,137 milliós válaszadóinak a száma volt. S hogy mennyire kell „komolyan” vennünk Rogánék majdani állítását: Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő a Facebookon a következőket tette közzé napi összesítésben a visszaérkezett ívekkel kapcsolatban: „A múlt hét végéig összesen 333.500 darab érkezett vissza, ami valljuk be, elég sovány. Azt is – bizonyítékok alapján – állíthatom, hogy a posta minden nap települési összesítésben is megküldi a kormánynak az eredményeket (ezért a posta mintegy 60 millió forintot kap) – ennek nyilvánvalóan egyetlen ’haszna’, hogy Kubatovék csesztetni tudják azokat a képviselőket, akiknek a körzetéből kevés levél érkezik vissza”.
