Újdörögdi baleset: bűncselekmény gyanúja sem zárható ki
Ha egy éles honvédelmi gyakorlaton megsértenek bármilyen szabályt, akkor az mindenféleképpen fölveti akár egy büntetőeljárás, vagy akár a hivatali kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos fegyelmi eljárás valamilyen fokozatát is. Így értékelte a Hírklikknek Kende Péter, büntetőügyekre szakosodott ügyvéd a Magyar Honvédség újdörögdi gyakorlóterén a múlt hónapban történt súlyos baleset utóéletét. Egy kormánytisztviselők számára szervezett önkéntes honvédelmi kiképzésen egy fiatal nő kezében felrobbant egy éles kézigránát és az illető elvesztette mindkét kezét. A szakértők szerint a balesetet okozhatta műszaki – gyártási vagy technikai – hiba, ami akkor fordulhat elő, ha a gránát az élesítés után azonnal robban. Ám az is oka lehet, ha a gyakorlatozó nem dobja el időben a gránátot, például pánikba esik vagy tapasztalat híján bizonytalankodik.
Egy ilyen súlyos baleset nem veti fel a bűncselekmény gyanúját?
Erre akkor lehetne felelős választ adni, ha láthatnám a vizsgálati eredményeket, amelyek – tételezzük fel –, valóban korrektek és meggyőzőek lesznek. Amikor egy honvédségi területen, katonákkal, gyakorlatozás közben történik egy baleset, a legszikárabb közleményt szokták csak nyilvánosságra hozni, bizonyos esetekben – a honvédelem érdekeire hivatkozva –, akár még titkosítják is a részleteket. Ebben az esetben erre aligha van lehetőség, hiszen az eset nagy port kavart, az áldozat civil, és ez egészen más megvilágításba helyezi a történteket. És itt hadd térjek vissza az eredeti kérdéshez: felvetődhet-e egy ilyen esetben bármilyen bűncselekmény gyanúja? Természetesen igen, de szeretném nyomatékosítani: kizárólag gyanúról, méghozzá nagyon halvány gyanúról beszélhetünk csak.
Mi vetheti fel a történtekben a büntethetőségnek akár csak gyanúját is?
Az első, amit meg kell vizsgálni, hogy gondatlan veszélyeztetés áldozata lett-e a fiatal hölgy, aki a robbanás nyomán gyakorlatilag mind a két kezét elveszítette. Ha erre jut a nyomozás, az nagyon súlyosan felvetheti bizonyos személyek felelősségét.
Akkor is, ha a baleset sérültje önként jelentkezett erre a félresikerült „kiképzésre”?
Annak ehhez semmi köze nem lehet. Az, hogy valaki önként jelentkezett vagy sem, az a történtek megítélését nem befolyásolhatja. A katonai vezetésnek is tudnia kellett, hogy egy esetleges baleset esetében sincs jelentősége annak, hogy valaki tudomásul veszi-e a veszélyre való hivatkozást, annak aláveti-e magát, vagy sem. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az ügyvédi gyakorlatomban számos alkalommal szembesültem hasonló esetekkel, amikor mondjuk egy munkahelyi baleset után – valójában Újdörögdön is ez történt – a munkaadó ezzel igyekszik elhárítani a felelősségét. A bírósági gyakorlat azt erősíti, hogy az úgynevezett belegyező nyilatkozatok is önmagukban lehetnek jogellenesek, mert nem veszik figyelembe azokat a jogokat, amelyekről az aláírónak egyszerűen nincs lehetősége lemondani. Ilyen az életveszélyes sérülés bekövetkezése is. Ha a honvédség illetékesei megpróbálnának erre hivatkozni, teljesen hiábavaló volna.
Mi az, ami még felvetheti valakivel szemben a büntethetőség lehetőségét?
Nagy valószínűséggel nem lehet kizárni valamiféle hivatali visszaélés bűncselekményének gyanúját sem, amely egy vizsgálatnál magyarázatot adhat a történtekre. Hangsúlyozom, itt is gyanúról beszélünk csak, amennyiben nem tartották be azokat a jogszabályokat, amelyek erre a tevékenységre vonatkoznak. A katonai jognak ezt a területét nem ismerem, de feltételezem, hogy az éles gyakorlatok lebonyolítására léteznek jogszabályok, vagy legalább szigorú protokollok, belső előírások, amelyek előírják, hogy mi minden feltételről kell gondoskodni ahhoz, hogy a gyakorlótéren mindenki biztonságban tehesse a dolgát. Ha ezek közül a szabályok közül bármit is megsértettek, akkor az mindenféleképpen fölveti akár egy büntetőeljárás, vagy akár a hivatali kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos fegyelmi eljárás valamilyen fokozatát is.
Ki lehet ebben az esetben a felelős? Az első jelentések szerint a gránátot okolták, állítólagos műszaki hibát feltételeztek…
Feltételezve, de nem megengedve, ez volna a legkényelmesebb változat. A másik felelős az a kiskatona vagy kiképző lehetne, aki ott állt a sérült mellett. Ő maga is részese a balesetnek, komoly sérülésekkel került kórházba. A harmadik valamelyik parancsnok, aki ugyan nem tartózkodott a közvetlen közelben, de egy tárgyilagos vizsgálat kitérhet valamilyen szinten a parancsnoki felelősségre is. Amennyiben megengedték, hogy eltekintsenek egy vagy több olyan szabály betartásától, amelyek megakadályozhatták volna a balesetet, nagyon valószínűnek tartom, hogy a kiképzést vezető tiszt, vagy a gyakorlótér főnökeinek felelőssége is teljes joggal szóba kerülhet. Bizonyos jelek erre utalnak, de ha valami ilyesmi kiderülne, az akár a legfelső vezetés szintjéig is eljuthat, mert arra utalna, hogy általában az éles gyakorlatokat nem kellő óvatossággal szokták megtartani, mondván, a gránátok általában nem szoktak csak úgy a kézben felrobbanni. Ezért eddig talán nem latolgatták, hogy jók-e a szabályok vagy meg kellene változtatni egyiket-másikat.
A kormányzat elismerte a hibát, a sérült hölgy kártérítést kapott. A gyógyulásának költségeit teljes egészében fizetik. Ezzel anyagilag le is lehet zárni a történteket?
A magyar állam vállalta a balesetet szenvedett munkatársuk teljes körű kártérítését, amely magában foglalja a gyógykezelés a rehabilitáció és a szükséges protézisek költségeit is. A Magyar Honvédség pszichológiai támogatást nyújt a sérültnek és családjának. Persze ezzel nem ér véget a magyar állam felelőssége, hiszen a történtek a fiatal nőt egész életére végig fogják kísérni. Az már csak rajta és az általa felkért ügyvéden múlik, beérik-e ennyivel, vagy egy kártérítési és sérelemdíjas pert is vállalnak-e. Mindkettő megnyerésére nagy esélyt látnék.
