Ungváry Krisztián a neonáci megemlékezés tiltásáról: politikailag pontosan kikalkulált játék

Harkai Péter 2020. február 4. 08:56 2020. feb. 4. 08:56

A neonácik által megtartott, a német és magyar katonák 1945-ös budapesti kitörési kísérletéről szóló, múltidéző megemlékezés hosszú ideje az eseményt felidézők, valamint az antifasiszta „ellenállók” közötti politikai kereszttűzben zajlott, amelyben eddig, minden tiltakozás ellenére sem foglalt állást hivatalosan a főváros rendfenntartó szerve.

Most viszont a Budapesti Rendőr-főkapitányság betiltotta mind a Clark Ádám térre, mind a Kapisztrán szoborhoz szombatra tervezett Becsület Napja megemlékezést, aminek megidézésére szélsőjobboldali, neonáci, immár nemzetközi csoportok látogatnak

Budapestre, a budai várba is szerveznek emléktúrát.

A tiltó határozatban ráadásul a rendőrség hivatkozik Ungváry Krisztián 24.hu-n megjelent írására, amelyben a történész a köztévé egyik műsorára reagált. Ebben hősként próbálták feltüntetni az „Európát védő” kitörési kísérlet katonai áldozatait. Ungváry akkor arról írt, hogy „a budai vár aljában rekedt német katonákat és magyar társaikat nehéz lenne Európát védő hősként látni, tekintve, hogy akkor már legfeljebb a náci birodalom maradványait védték.”

Az évente megtartott Kitörés Emléktúrát viszont nem tiltották be a hatóságok, holott a rendezvényen ismert, magyar és külföldi szélsőjobboldali, neonáci csoportok vesznek részt.

A váratlan fordulatról és a kéretlen, rendőrség általi népszerűsítésről magát az érintettet, Ungváry Krisztiánt kérdeztük, akinek szakmai, kutatói álláspontja az elmúlt években is közismert volt a témával kapcsolatban.

– Miként fogadta a hírt, hogy a rendőrség tiltó határozata az Ön szakmai álláspontját idézi?

– Az embernek örülnie kellene, amikor a munkássága a szakmán kívül másokat is elér, azonban jobban örültem volna, ha nem egy olyan ügyben történik hivatkozás, ami földrajzi értelemben meglehetősen evidens. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy megállapítható legyen: 1945 január-februárjában a német csapatok nem Európát védték, mivel annak jelentős része már a szövetségesek felügyelete alatt volt. A német hadsereg ekkor már mindössze Adolf Hitler birodalmát védhette.

– 2016-ban a Kossuth téri tüntetésen már érte fizikai atrocitás, bár a támadója nem biztos, hogy tisztában volt az Ön személyével. Nem tart attól, hogy a rendőrségi tiltásban nevesítve van, s így bűnbakként fogják jegyezni a szélsőjobbon?

– Nézze, 75 évvel ezelőtt ebben a városban meghalt 38 000 civil. Ennek árnyékában kell értelmezni, hogy én mitől szorongok és mitől nem – hallgatnom nem lehet. Azt pedig álszerénység lenne tagadni, hogy amit a kitörésről ismerni lehet, az nagyrészt az én publikációimból tudható, tehát ha jegyezni akartak bármely oldalról, az már megtörténhetett ezelőtt is.

Arra a felvetésre, hogy a megemlékezést tiltó rendelkezés összefüggésben állhat-e a miniszterelnök budai várba költözésével, Ungváry egyértelműen nemmel válaszol. Véleménye szerint, a probléma nem az, hogy egy nyilvánvalóan nyilas-nemzetiszocialista jellegű eseményt tiltanak be, mivel ezt a korábbi években is megtehették volna, sőt, részben meg is történt, de ez a rendezvény „hardcore” verziójaként értékelhető. A „soft verzió” azonban az – a véleménye szerint titokban a Fidesz által is szervezett – esemény ténye, amit eszükben sincs betiltani.

Ş Nevezetesen a „Kitörés 60 emléktúra”, amit a közszolgálati média részben népszerűsít és egy civil dolognak próbál beállítani, holott ezt konkrétan Lezsák Sándor egyik közeli rokona és az MTVA egyik beszállítója szervezi. Ez utóbbiak pedig nem az utcáról szoktak betévedni a köztévébe. Sokkal kisebb jelentőségű ügyekben, ha valaki nem konform módon viselkedik, páros lábbal kirúgják a munkahelyéről. Nyilvánvaló tehát, hogy a budapesti megemlékezés tiltása ellenére, az egész téma politikailag pontosan kikalkulált játék. Azzal, hogy Európa hős védőiről beszélnek, az értelmetlenül feláldozott katonák emlékét gyalázzák meg – akikre  viszont éppenséggel nem csak lehet, hanem kell is emlékezni és az emléktúra részvevőinek többsége nem akar egyebet. Elszomorító, hogy sok embert, aki semmi mást nem szeretne, mint elbúcsúztatni a halottait, ebben az egészben játékszernek használnak – nyilatkozta a Hírklikknek Ungváry Krisztián történész.