Uniós pénzen küldenek halálba afrikai migránsokat
Mauritánia, Marokkó és Tunézia a legkeményebb rendőri eszközökkel, jogsértően, brutálisan jár el a migránsokkal szemben – az Európai Unió jelentős támogatásával, benne sok százmillió euróval. A három, Brüsszel által megbízott önkényuralmi rendszer sivatagba, a halálba küldene embereket, vagy olyan országba, ahol a dzsihadisták és az orosz Wagner-zsoldosok fenyegetik életüket.
A Washington Post, a Der Spiegel és egy sor nyugati hírnyomozó portál 39 riportere egy éven át a helyszínen vizsgálta meg a helyzetet. Tapasztalataik, amelyeket most tettek közzé, riasztók. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke éppen egy éve járt Tunéziában, Mark Rutte holland és Georgia Meloni olasz kormányfő kíséretében. Kais Saied elnökkel, aki az önkényuralom élén áll, megállapodtak: ha visszatartja az Európába igyekvő afrikai migránsokat, 1 milliárd euróig terjedő összeget kaphat, ebből több mint 100 milliót csak a határvédelemre.
Az ígéret és a pénz gyorsan hatott. A tunéziai rendőrség és a Nemzeti Gárda ezerszám gyűjtötte be, rakta buszokba és vitte a sivatagi határra a migránsokat. Erről videók is készültek, ahol világosan hallható a szerencsétlenek kiáltása: „ne hagyjatok itt, ez sivatag, itt nincs sem víz, sem ennivaló”. Tunéziában 11 ilyen bizonyított esetet tartanak nyilván, mindegyiknél legalább száz emberről volt szó. Az elfogott migránsokat kivitték a líbiai, illetve az algériai határ közelébe és sorsukra hagyták őket. A kopár sivatagban télen éjszaka kemény fagy van, nappal pedig 50-60 fokos hőség. Így nem keveseket tesznek ki az éhhalálnak, a végelgyengülésnek. Vagy annak, hogy kínozzák, szexuális erőszakot kövessenek el ellenük – vagy egyszerűen eladják rabszolgának.
Az egyik áldozat elmondta, teherautóból tették ki őket a sivatag közepén, azzal: „Ott vannak a fények, arra van Algéria. Menjetek, mert ha újra látunk benneteket, agyonlövünk…” Az ENSZ líbiai missziójának adatai szerint a tunéziaiak ebben az évben március végéig mintegy 9 ezer embert tettek át a határon, közülük legalább 29-en meghaltak.
A riporterek több mint félszáz áldozattal beszéltek, akik akár arccal, de többnyire nem felismerhető külsővel mondták el, ami velük történt. Az egyöntetű kép: nem egyes túlkapásról van szó, hanem rendszerről. Tunéziában, Marokkóban és Mauritániában emberek ezreit, akiknek fekete a bőrszíne, elfogják és kiteszik a sivatagba, vagy a határra. Sajátos példa volt, hogy egy fekete bőrű amerikai angol tanárt a marokkói Rabatban az utcán fogtak el. Hiába mutatta okmányait, őt is elvitték a többi feketével együtt és csak hosszú harc után sikerült kiszabadulnia. A szemtanúk szerint mind a három országban szabályos hajtóvadászatot folytatnak fekete bőrű emberek után. Elkapják őket az utcán, rabomobilba kerülnek – majd a börtön után a Szaharába.
Aligha van olyan állam, amely olyan hatékonyan oldaná meg ezt a feladatot, mint az önkényuralmi rendszerben élő Marokkó. Saját hivatalos adataik szerint a biztonsági erőik tavaly több mint 75 ezer migránst vettek őrizetbe. A hatóságok mindenesetre tagadják, hogy megsértenék az emberi jogokat. Azt mondják, „a migránsok átszállítása más városokba” csak azt célozza, hogy megóvják őket az emberkereskedőktől és távol tartsák veszélyes, erdős és szaharai övezetektől, az etnikai meggondolások pedig nem játszanak szerepet. Ezzel szemben a Frontex, az EU határvédelmi ügynöksége már tavaly írásban dokumentálta, hogy nagyon is van faji alapú válogatás a migránsok üldözésében ezekben az országokban. A nyilvánvaló sorozatos jogsértések ellenére, az unió nemcsak, hogy nem állította le Marokkó támogatását, hanem megnövelte. Az ország 2015 és 2020 között másfél milliárd eurót kapott az uniótól a migránsok visszatartására. Gil Arias, aki 2006-2015 között volt a Frontex helyettes vezetője, elmondta a riportereknek, hogy közismert a hallgatólagos megállapodás: fogják vissza a menekülőket, szükség esetén tisztességtelen eszközökkel is, „utánakérdezni nem fog senki”. Hivatali ideje alatt a Frontexnél ebből indultak ki, mondta Arias.
A spanyolok azon fáradoznak, hogy visszatartsák a Kanári-szigetekre irányuló migrációt. Oda az idén már csaknem 16 ezer további menekülő érkezett, sokan közülük Mauritániából. Februárban Pedro Sanchez spanyol kormányfő és Ursula von der Leyen Mauritánia fővárosába utazott, és további 500 millió eurót ígértek az országnak, ha „menedzseli” a migrációt. A látogatás küszöbén az Európai Parlament határozatban rögzítette, hogy vannak országok, ahol önkényesen bebörtönözik, kínozzák, majd tömegesen Szenegálba és Maliba toloncolják a migránsokat. Maliban dzsihadista bandák terrorizálják a lakosságot, mellettük ott állomásoznak az orosz Wagner-zsoldosok és napirenden vannak a brutális kivégzések. Ilyen körülmények között még egy legális kiutasítás is jogsértőnek minősül.
A nemzetközi tényfeltáró vizsgálat szerint az érintett uniós tagállamok és az Európai Bizottság nem csak tudnak arról, ami történik, hanem ők biztosítják ehhez az anyagi források mellett a járműveket, a kiképzést. Sőt – mint Marokkó és Mauritánia esetében – még spanyol rendőrök is részt vesznek a migránsok elleni akciókban.
