Üzentek a színházi szakmának: párttámogatás nélkül ne is pályázzanak

– Röviden jellemeznéd a Szabad Tér színházi pályázatra bejelentkezett három aspiránst? Melyiküket hol helyezhetjük el a szakmai értékrendszerben?

– Nehéz jellemezni őket, hiszen nem ismerem a pályázatukat, enélkül pedig csak a „háttér” játszik. Somogyi Szilárd operettrendező, ha mérlegelnem kellene a szakmai múltját, alaposan utánanéznék – és csak remélni tudom, hogy a szakmai bizottság ezt megtette. Bán Teodóra mögött már van egy csapat, némi hagyomány, Benkő Nóra kezdetben még a nevét sem engedte nyilvánosságra hozni, ami meglehetősen abszurd, hiszen nem egy magánbutik vezetésére pályázik, hanem egy közpénzből fenntartott közintézményre.

De a fontosabb probléma itt az, hogy miért nem érkezett még néhány pályázat; és tartok tőle, hogy a mostani cirkusz miatt, legközelebb sem fog. Azért, mert ez az egész procedúra azt üzente a szakmának, hogy valami suskus van a háttérben, hogy valami előre „le van vajazva”, hogy nem érdemes párttámogatás nélkül pályázni. Azt tudjuk, hogy a kormányzati berkekben ez tényleg így van, számos kinevezés mutatja, hogy a pályázat csak szemfényvesztés, hiszen a szakmainak nevezett bizottság többségét a minisztériumból küldik, és a döntés már úgyis megvan.

Szerintem joggal remélhettük, hogy a fővárosban nem így lesz. Baljós jel volt ugyan, hogy a Fidesz-dominált szakmai bizottságba a főváros két polgármestert delegált, vagyis nekik sem volt fontos a szakmaiság, ráadásul nem igyekeznek változtatni az agyontitkosításon sem, de a konkrét ügyben eléggé evidensnek, illetve logikusnak tűnt a döntés...

– Milyen döntés?

– Hát az, hogy – jobb híján is, meg amúgy is – maradjon Bán Teodóra. Rossz kör volt a pályázat újbóli kiírása, azzal az ürüggyel, hogy más lesz a struktúra, aztán az nagyjából ugyanaz lett, ráadásul visszamenőleg Gy. Németh Erzsébet kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes lazán kimondja, hogy a valódi ok az volt, hogy Bán Teodórát nem akarták kinevezni. Akkoriban ezt tagadták, és biztatták, hogy pályázzon csak újra. Most akkor mi van...????

– Mint írtad a közösségi oldaladon: „ATV – kultúráért felelős főpolgármester-helyettes. Szégyenteljes produkció, az indoklás ócska, a szövegelés ostoba. A DK zsarol, a költségvetést sem akarja megszavazni, a kultúra pedig mit sem számít nekik. Karácsony csapdában.”

– Ez ugyan az én Facebook-stílusom, újságban nem használom, de ez a nyilatkozat tényleg nagyon gáz volt. Egyik oldalról a felháborodás, hogy „Fidesz-kultúrharcosok” ültek a bizottságban (nem is teljesen igaz, teszem hozzá), a másik oldalról mély hallgatás arról, hogy ők is polgármestereket küldtek oda. És mély hallgatás arról is, hogy Benkő Nórát ők ásták elő valahonnan, ők biztatták fel, hogy pályázzon. Aztán még a közgyűlés előtt bejelenti, hogy nem szavazzák meg Bán Teodórát. Okulniuk kéne abból, hogy a Fideszből is mindig kibeszélnek, itt sem nagyon lehet titokban tartani semmit.

– Fenntartod a véleményed, hogy egyre vészesebb politikai, ráadásul ellenzéken belüli politikai szkander színterévé válik az új fővárosi vezetés kultúrpolitikája?

– Sajnos, a kultúra egyik pártnak sem fontos igazán, ahogy mondani szokás, „nem stratégiai ágazat”. Karácsonynak fontos, de ő nem pártember. Ha Gy. Németh Erzsébet a kultúráért felelős főpolgármester-helyettes, akkor az ő főnöke ezen a poszton Karácsony Gergely és nem Gyurcsány Ferenc. Ha nem a szakmai szempontok és nem a város érdekei vezérlik, hanem a DK pozícióinak erősítése, akkor rosszul végzi a munkáját. Ha sokak számára világos lesz egy kicsinyített mintán, hogy hogyan viselkedik a DK a hatalomban, az bizony nem szól semmiféle összefogás mellett, sőt.

– „Amennyiben két önálló cég irányítaná a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot és a Városmajori Szabadtéri Színpadot, akkor a margitszigeti helyszín irányítását vállalná” – nyilatkozta szerdán a Népszavának Bán Teodóra. Ezzel szemben, csütörtök reggel már úgy vélte, hogy „a közgyűlés által megszavazott kettős ügyvezetést nem tudom elfogadni.” Nyílt hadüzenet lenne ez a fővárosi vezetés számára Bán Teodóra szájába adva?

– Szerintem ezt rosszul értetted. Azt mondta, hogy akkor vállalja el a Városmajori Színpad leválasztásával (Karácsony Gergely ezt a megoldást ajánlotta – a szerk.) a felajánlott Margitszigeti Színpad vezetését, ha szétszedik két részre a céget, és ha meghosszabbítják a kinevezését nyár végéig. Ez pedig teljesen logikus, ezt kéne tenni. Bán Teodórának igaza van.

– Demszky Gábor volt főpolgármester betelefonált a Klubrádió műsorába, mondván: szerinte rossz precedenst teremt azzal a budapesti vezetés, hogy színházügyben felülbírálja a szakmai testület egyhangú döntését Bán Teodóra pályázatánál. Egyetértesz-e Demszky véleményével?

– A szakmainak nevezett nem szakmai testület véleményét csak erős szakmai indokokkal lehet felülbírálni, ilyenek meg a közgyűlésnek nincsenek, ugyebár. Ezért mondom, hogy akkor van ehhez muníció, ha a főváros szakembereket ültet a bizottságba, és ott vita van a minisztérium küldötteivel. És persze akkor, ha mindez nyilvános.

– A váratlan erőpróba ellenére, mit gondolsz a budapesti színházak jövőbeni struktúrájáról? Az új vezetés új alapokra tudja-e helyezni a finanszírozást és egyben megtartani a művészi munka szuverenitását?

– A színházak felosztása önmagában – és a magyar színházi struktúrára nézvést – nagyon nagy baj, mert elfogadja, hogy az állam kivonul bizonyos színházak finanszírozásából, amihez egy demokráciában persze nincsen joga – mármint a politikai szempontok és fenntartások érvényesítéséhez.

De ha már ezt kellett tenni – és elfogadom, hogy bizonyos színházakat ki kellett venni az állami politikai fenyegetettségből –, akkor például azt az Újszínházat is fővárosi körbe kellett volna vonni, ahol egy év múlva lejár Dörner kinevezése.

A legutóbbi alkalommal sok pályázat is érkezett, Tarlós egyik nagy vacaksága volt, hogy Dörnert nevezte ki újra. Most viszont esélyt kellett volna adni egy normális pályázatra, és kinevezni a szakmailag legjobbat. Ugyanez igaz a Tháliára, Kálomista megbízatása is lejár jövőre, és ott is lehetne egy igazi pályázat. De mivel – mondom – a kultúráról momentán pártérdek mentén folyik az izmozás, erre nyilván senki nem gondolt.