Választási esélyek és félelmek
Alig nyár közepe van, de jóformán már a körmünkre égnek az önkormányzati választások. Gondolok itt leginkább az ellenzék dolgára, mert a narancsos csapat alighanem előbbre tart, bár ezt még nem sokat reklámozzák a nyilvánosság előtt. Egyelőre formálódik a furcsa ellenzéki egység, amelyet voltaképp elsősorban a Fidesz kovácsolt. Mert a kormányzó politikai rablóbanda győzte meg a habitusában, gondolkodásában, politikai véleményében oly sokféle oppozíciót, hogy választási csapatot alkotva kell és lehet legyőzniük a Fideszt, különben mi, tízmillióan (plusz a határon túli honfitársaink) előbb utóbb rajtavesztünk.
A helyhatósági választás minden bizonnyal az első lépés a Fidesz kibillentéséhez a végrehajtó hatalomból. A politikai helyzetelemzés ehhez immár jó ideje készen van, olvasgassunk néhány mondatot:
„A hatalom a végzete felé masírozik”, a hatalmon lévők felelőssége pedig nem fog kiesni az emlékezetből. „Egyetlen országot sem lehet büntetlenül tönkretenni, a mi hazánkat sem. Nem lehet büntetlenül éllovasból sereghajtóvá silányítani. Nem lehet büntetlenül elfecsérelni azt, amit az emberek áldozatból, verejtékből és gürcölésből felépítettek (…) Önmagát ítéli el a nép, ha felmenti bűnös vezetőit!” - Orbán Viktor, 2007 március.
Egyetértek, miniszterelnök úr! Csak kérem, bölcs szavait ez alkalommal vonatkoztassa a jelenre! Mert most ezerszeresen inkább érvényesek. Ez vált a sokszínű ellenzék választási együttműködésének kohéziós erejévé. És nagyon valószínű, hogy az összetartás megőrzése a 2022-es választás utolsó pillanatáig, sőt azon túl az új felszabadulás döntő tényezője.
A közeli jövő sok meglepetést nemigen tartogat. Az ellenzék nap-nap után új és új városban köti meg helyi szövetségeit, s a választók reménykednek, hogy a szövetség sokáig, repedések nélkül kitart. A kormánypárt szorgosan, erkölcsöt, tisztességet nem ismerve fáradozik az ellenzéki szövetség megbontásán, s ebben tettestársakra lel a kamu jelöltekben, a renegátokban, a sértődött ellenzékiekben, a beépített lézengő ritterekben. A kormánypárté a nagy kampánypénz, a jelenlegi helyhatóság ereje és tekintélye, a sajtó túlnyomó része, a rendfenntartó szervezetek, a gyűléstermek, s nem utoljára a helyi és országos választási bizottságok. A szokásos néhány zsák adomány-krumpli is számíthat.
A Publicus Intézet minap közzétett felmérése szerint a megkérdezettek mintegy kétharmada úgy véli: a kistelepüléseken olyannyira kiszolgáltatottak az emberek, hogy a helyhatósági választás nem lehet szabad. A nagyvárosokban jobbára még független a választói akarat, ki-ki tetszése szerint eldöntheti, hogy melyik jelöltet támogatja. A megkérdezettek 73 százaléka gondolja így. Legyen igazuk! De az biztos, hogy a választás előtt a Fidesz-sajtó és Kubatov Gábor csapatai mindenben, mindenkor és mindenhol akadályozni fogják a nem kormánypárti jelölteket. Ballépéseiket, ha voltak, felnagyítják, hibáikat, ha voltak, kipellengérezik, botlásaikat, ha voltak, bűnné hazudják. S ha nincs semmi a múltjuk kútjában, majd kitalálnak róluk új vétkeket. Ütésálló személyek kellenek, mert erre minden jelölt bizton számíthat.
Az oppozíció szövetsége pedig olyan, amilyen. A fő cél elérésének reménye stabilitást teremt, a résztvevők sokfélesége magát, az együttműködést teheti kérdésessé. Mindent összevetve az ellenzék sok szempontból hátránnyal startol a választásra. Viszont remélhetőleg övék a többség hajlandósága. És talán van bennük némi józan megfontolás is. Ha a hosszú kampányban sikerül tartalmasan a valódi országos és helyi problémákról szólni, s nem csak a Fideszt szidni, (bármennyire megérdemli), ez alapot adna a sikerhez. És nem győzzük ismételni: erre a kis időre, előbb három hónapra, majd másfél-két évre hagyják egymást békén! Nem kellenek pártok közötti csörték! Nem kellenek személyi villongások! Remény kell a választóknak, hogy lehet jobb életük, ha a Fideszt elküldik a fenébe, s új erőt választanak!
A választás után is módfelett nehéz lesz megfelelni ennek a várakozásnak - már természetesen akkor, ha az ellenzéki szövetség a székesfővárosban és egyképpen a vidéki településeken megszerzi a többséget. A Fidesz borítékolható nemtelen támadásai közepette kell az embereknek tetsző, értelmes és megvalósítható településfejlesztési programokat alkotni, s megkezdeni a munkát. Tarlós István, aki már ismeri a jövőt, a kormánylapban hírét hintette, hogy mi lesz itt, ha Karácsony Gergely nyer. Értsük úgy, hogy a kormánytól sok jóra nem számíthat az ellenzékivé váló főváros, és a vidéken nyugállományba küldött fideszes nagyurak sem tűrik majd szótlanul a zsíros stallumok elvesztését.
Megrémülni nem kell, de felkészülni igen!
Mire számíthatunk? Először pénzek, a saját adók és központi támogatások elvonására. Hatáskörök megcsonkítására, ugyanakkor a felelősségi körök kiterjesztésére. Ha Budapestet a Fidesz elveszti, nagyon kérdéses, hogy Orbán egyáltalán szóba áll-e Karácsonnyal, vagy erőből dönt a fővárosiak sorsáról a parlamenti kétharmad uraként. Ad absurdum rosszkedvében még az önkormányzatiságot is megszüntetheti.
Reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra! Úgy emlékszem, Tamás Gáspár Miklós egy cikkében Orbán Viktor első ciklusának idején már leírta: „Ne tűrjük a tűrhetetlent!“ Most hasonló helyzetben vagyunk, hasonló helyzetbe kerülhetünk. Szerintem érvényes a felszólítás.
