Valki László: az uniós jog a bírósági gyakorlat során is óriásiakat lépett előre

Magyarország kezd úgy viselkedni az Európai Unióban, mintha felsőbbrendűnek érezné magát, mintha már nem lenne számára fontos az EU. Jól érzékelem ezt?

Igen, ez egy jól bevált taktika, amit Orbán Viktor szerintem már hosszabb ideje alkalmaz. Eljátssza a „randa kis Gusztika” szerepét az osztályban, aki roppant kellemetlen dolgokat csinál, bokán rúgja a társait, megeszi az uzsonnájukat, ezért úgyszólván senki sem szereti, de mindenki vele foglalkozik, és leginkább szeretné őt megbékíteni. Ez a Gusztika otthon a szüleinek folyton kritizálja a többi nebulót és különös hévvel az osztályfőnököt. Orbán úgy gondolja, hogy ezzel a magatartással jobban érvényre tudja juttatni a saját akaratát és persze saját érdekeit. A személyes érdekei pedig messze nem esnek egybe a magyar állam, a magyar nemzet érdekeivel. A moszkvai állami hírügynökség, a TASZSZ például az imént jelentette minden oroszoknak, hogy Magyarország volt az első uniós tagállam, amely oltani kezdett a Szputnyik V-vel, és idézte a Gulyás Gergely kancelláriaminisztert, aki kijelentette, „A Sinopharm jobb a Pfizernél, de a Szputnyik V a legjobb”. Gondolom, egy-egy ilyen állásfoglalás nagyon sokat megér a Kremlnek, és legközelebb ugyanígy fog eljárni. 

Nem azért csinálja ezt, hogy ő diktálja az EU politikáját, hanem kifejezetten saját érdekből?

Az EU politikáját nem tudja diktálni, de él azzal a lehetőséggel, hogy Merkel Németországa a magyar kormánnyal szemben feltűnően megengedő álláspontot foglal el. Merkel politikája arról híres, hogy mindenkivel kompromisszumra törekszik, és a kompromisszumot – kvázi az unió nevében – akkor is megköti, amikor erre egyébként nem lenne szükség. A német kormány politikája Angela Merkel kancellársága alatt folyamatosan egy puha, és egyáltalán nem határozott, kemény álláspontot képvisel a magyar kormánnyal szemben. 

Angela Merkel ősszel elmegy, lemond a kancellári teendők ellátásáról. Marad ez a német politika akkor is? 

Attól függ, hogy kit választanak utódjául. Az uniópártok pár nappal ezelőtt Armin Laschet kancellárjelöltségéről állapodtak meg, és ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen tovább folytatódik ez a politika, mert ő ugyanennek az irányvonalnak a képviselője, és ugyanúgy kompromisszum kereső politikus. Ez egyébként a diplomáciai életben nagyon elfogadható álláspont, csak ebben az esetben, amikor egy államon belül súlyosan megromlanak a demokratikus viszonyok, súlyosan megromlik a demokrácia állapota, akkor egy határozott fellépés sokkal eredményesebb lenne, a köz, a nemzet érdekét szolgálná. Abban az esetben, ha mégis valaki mást választanak, akkor változhat a helyzet. A hírek arról szólnak, hogy a közvélemény-kutatások szerint a németországi zöld párt előre tört. 

Magyarország jelenlegi kormánya nem akarja elfogadni az európai uniós jog elsődlegességét. Azért van ez, mert a kormányfő eleve nem az ország, hanem a személyi érdekeit helyezi előtérbe, és ütközik a két érdek?

Részben ezért. De minden olyan kormány, amely megengedhetetlen eszközöket használ a belpolitikájában, azt szeretné, ha a külpolitikájában is érvényesíthetné ezeket az érdekeket. Az európai uniós alapszerződésekből kettő van, de hiába keressük bennük a jogállamiság fogalmát, ha az alapszerződések ezt nem határozzák meg. Ezért mondja Varga Judit igazságügyi miniszter azt, hogy ismeretlen összetevői vannak ennek a fogalomnak, hogy jogállamiság. Ebben Varga Judit azért téved, mert az uniós jog nem csak a két alapszerződés megalkotásával fejlődött, hanem bírósági gyakorlat során is óriásiakat lépett előre. Az európai jog elsőbbsége meglehetősen régi fogalom. Az Európai Unió jogának elsőbbségét egy 1964-ben hozott bírósági ítélet határozta meg, amely a Costa kontra Enel ügyben készült, és a bíróság ebben nagyon egyértelműen kimondta, hogy ha uniós rendeletről, vagy uniós szerződésekről van szó, az uniós jogi normák elsőbbséget élveznek a belső joggal szemben. Ezt volt, aki bírálta, de alapjában véve, egy elfogadott álláspont az unióban. Normális körülmények között minden tagállam betartja – Magyarországot, és részben Lengyelországot kivéve. 

Mi lehet ennek a következménye? 

A következménye már abszolút politikai kérdéssé vált, mivel – mint az előbb említettem –, a vezető országok, és ezek közül a legfontosabb Németország politikája meglehetősen puha volt és kompromisszumkereső volt Magyarországgal, és a magyar kormány politikájával szemben. Ezért a következmények nem túlságosan jelentősek. Figyelemreméltó folyamat játszódott le az elmúlt esztendőben, 2020-ban, amikor az Európai Parlament elkezdte követelni, hogy az Európai Bizottság foglaljon el egy határozottabb álláspontot jogállamisági ügyekben. Ez az álláspont még változhat. Abban az esetben, ha a politikai légkör megváltozik, akkor bízhatunk a határozottabb fellépésben. 

Az Európai Unió 7. cikk szerinti eljárása, amely alkalmas lenne elméletileg a jogállamiság kritériumának kikényszerítésére, eleve olyan eljárást honosított meg, illetőleg ír le, amely alkalmatlanná teszi a 7. cikket arra, hogy megvalósítsa. Ezért történt az meg, hogy elindult a 7. cikk szerinti eljárás – ezt egyébként az Európai Parlament indította el a Sargentini-jelentés elfogadása után –, de a végrehajtás és a szankciók alkalmazása nem történt meg. Nem is történhet meg, mert a döntő pillanatban az Európai Tanácsnak – az állam- és kormányfők testületének – egyhangú döntése lenne szükséges ahhoz, hogy továbblépjenek, és szankciót alkalmazzanak egy tagállammal szemben. 

Magyarul Orbán Viktor hátra dőlhet, és rendelhet egy kávét… 

Pillanatnyilag ez a helyzet. Az Európai Unióról szóló 2. cikk az, amelyik felsorolja azokat az „elveket és értékeket”, amelyeken az Európai Unió „alapul”. Ez nem sokat mond az értékekről, mert felsorolja, hogy tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot, az emberi jogokat, a pluralizmust, és nem szabad diszkriminációt alkalmazni az állampolgárokkal szemben, illetve az állampolgárok között. A probléma azonban az, hogy a 7. cikk szerinti eljárás ebből indul ki. Azt mondja, hogy ha a 7. cikk értelmében elindul egy eljárás egy tagállammal szemben, akkor azt kell vizsgálni, hogy a 2. cikkben felsorolt elvek és értékek – amelyeken az Európai Unió alapul – hogyan értelmezhetőek, és megsértette-e az állam ezeket az elveket és értékeket.