Vallatják a gyermekvédelmiseket
„Könyékig turkálnak a magánéletünkben!” – írta felháborodottan a Facebookon egy hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó intézmény vezetője. A napokban vette észre a Népszava, hogy azoknak, akik a jövőben a gyermekvédelmi szakellátásban dolgoznának – vagy már ez a hivatásuk –, ki kell tölteniük egy megannyi érzékeny adatot tartalmazó kérdőívet. A közelmúltban elfogadott gyermekvédelmi törvénycsomag első „vadhajtásaként vallaniuk” kell az életvitelükről. A Gyerekjogi Civil Koalíció vezetőségi tagjával, Katonáné dr. Pehr Erika címzetes egyetemi docenssel beszélgettünk.
Valóban ez garantálja, hogy ne ismétlődhessenek meg a bicskeihez hasonló esetek?
Abban nem látok semmi kivetnivalót, hogy a kormány alaposabban meg akarja szűrni a gyermekvédelemben dolgozó szakembereket. Ám kétségeim vannak, hogy egy érzékeny személyes adatokat is tartalmazó, a hozzátartozókat is az állam „látókörébe” vonó kérdőív kitöltése önmagában megváltoztatná a gyermekvédelmi rendszert. Sokkal mélyebb bajok vannak. Különösen a gyermekvédelmi szakellátó rendszerben látok számtalan javítani valót, a nevelőszülőknél, a gyermekotthonokban élő gyermekek helyzete hathatósan ettől nem változik. Az én ízlésemnek idegen az is, hogy az ellenőrzést a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, a Nemzeti Védelmi Szolgálat hatáskörébe helyezik.
Korábban már szóba került nálunk is, hogy az önök vezette civil koalíció a botrány kitörése után megfogalmazott néhány változtatási javaslatot. Mi lett ezek sorsa?
A Gyermekjogi Civil Koalíció ebben a témában tizenkét összegző, negyven pontos, részletes ajánlást fogalmazott meg. Feltettük a kérdést: mit kellene tenni a gyermekvédelemben uralkodó helyzet javításáért…
Mi volt a válasz?
Semmi. A javaslatainknak még a szellemisége sem köszön vissza az elfogadott „saláta törvényekből”.
Önök sem vitatják, hogy csak olyanok foglalkozzanak gyerekekkel, akik személyes és szakmai kompetenciáikban alkalmasak is erre a feladatra.
Ez lenne mindennek az alapja. De amikor egy-két jelentkező közül kellene kiválasztani a legalkalmasabbat, akkor nem elég egy ilyen felületes szűrés. Jobb anyagi és nagyobb erkölcsi megbecsüléssel, a megfelelő képzéssel és továbbképzéssel, szupervízióval, azt kellene elérni, hogy a mainál többen érdeklődjenek ez iránt a nemes hivatás iránt. Legyen elegendő, „minőségi” jelentkező a gyermekvédelmi állásokra, közülük azután ki lehet választani azokat, akik majd megfelelően tudnak bánni akár a traumatizált gyermekekkel is. Olyan körülményeket kell teremteni, ahol az esetleg bántalmazott gyermekek átlátható módon tudnak segítséget kérni.
Az intézmények vezetői már túlestek egy ilyen „vizsgán”?
Már beszéltem olyanokkal, akik túl vannak ezen. A többiek esetében július 1-jével kezdődnek a többlépcsős, több napos, pszichológiai alkalmassági vizsgálatok. A kifogástalan életvitelükről a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek is nyilatkozniuk kell. Ebbe a körbe kapcsolták most be a szakmai munkakörben foglalkoztatottakat is.
Mi történik, ha valaki megbukik mondjuk a pszichológiai alkalmassági vizsgálaton?
Az természetesen alkalmatlan minősítést kap, de ha mondjuk alapos okkal lehet következtetni az érintett kifogásolható életvitelére, a munkáltatónak akkor is meg kell szüntetnie a foglalkoztatási jogviszonyát.
Ki dönt ezekben a kényes kérdésekben?
Valóban erősen megkérdőjelezhető, hogy milyen kritériumok alapján döntenek a „kifogástalan” életvitelről. Jogászként attól tartok, hogy az esetleges szankciók szükségességének és arányosságának a mértéke is problémás lehet. Ki ítélkezhet a családi és a lakókörnyezettel kapcsolatos „etikai elvárások” dolgában? És ott van a sorban a többi kérdés: meg lehet-e mondani valakinek, ki lehet a párja és ki nem? Ha másként dönt, elveszítheti a munkahelyét. Az csak tetézi a fenntartásainkat, hogy alá lehet-e vetni a jelentkezővel egy háztartásban élő felnőtteket is egy, az akár tudtuk nélkül is bekövetkező rendészeti vizsgálatnak? A legtöbb intézményi bántalmazás azonban nem az enyhe jogszabályok miatt történik, hanem jellemzően az elégtelen szakemberhiány és az alacsony javadalmazás miatt. A bicskei bizalomválság után mi is úgy gondoljuk, hogy a társadalom szemében újra meg kell erősíteni, vonzóvá kell tenni a gyermekvédelmi szakmát. De nem rendvédelmi eszközökkel.
|
Felháborodott kommentek Már korábban felröppent a hír, hogy a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek ezentúl bizonyítaniuk kell alkalmasságukat. Őket is tesztekkel vizsgálják, alkalmasak-e vezetőnek és – tudat alatt – nem érdeklődnek-e a pedofília iránt. De most a dolgozók is sorra kerültek. Az első hivatalos reakciók részben szégyenérzetről, részben tanácstalanságról szólnak. A közösségi hálót elöntötték az érintettek észrevételei. „Kinek, mi köze van a lakásom alapterületéhez és az értékéhez?”, „Azt is megszabják, kivel éljek együtt és hová járhatok szórakozni?” „Mit érdekli az az államot, hogy a párom a születésnapján megiszik-e két pohár pezsgőt vagy sem?” „Nem szólt senki Péterfalvi úrnak, hogy egy ilyen rendelkezéssel valami nincs rendjén?” |
