Valóban közelebb a béke Ukrajnában, ahogy Zelenszkij mondta?

„Úgy vélem, közelebb vagyunk a békéhez, mint gondoljuk. Közel van a háború vége. Csak éppen erőseknek kell lennünk, nagyon, nagyon erőseknek” – így fogalmazott Volodimir Zelenszkij az ABC Good Morning America műsorának – a feleségével közösen adott – interjúban amerikai látogatása kezdetén.  

Az út eddigi részében az ukrán elnök elő is vezetett egy béketervet, amiről sok részlet egyelőre nem ismert azon túl, hogy annak a célja a tárgyalóasztalhoz terelni Vlagyimir Putyint, mondván: „diplomáciai béketárgyalásokra kell őt kényszeríteni”. Homályosan beszélt róla az ENSZ-ben is (ahol kedden a Biztonsági Tanácsban szólalt fel), valamint a Joe Biden amerikai elnökkel folytatott kétoldalú találkozón. Ezen túlmenően számos magas szintű diplomáciai tárgyalást is folytat az ENSZ Közgyűlésén résztvevőkkel, sőt, még egy lőszergyárba is ellátogatott a napokban.

Mint a BBC megjegyzi, nagyon sok múlik azon, hogy fogadja a hamarosan leköszönő amerikai elnök a tervet, miként reagál az adminisztrációja rá. Az biztos – jegyzi meg a hírügynökség –, hogy Zelenszkij stratégiája minden bizonnyal további katonai és pénzügyi támogatást tartalmaz, s emellé további biztonsági garanciákat. Vélemények szerint el szeretné érni azt is, hogy engedélyezzék az Ukrajnának biztosított fegyverek használatát orosz területek ellen, akár mélyebben az orosz hátországban is. 

Zelenszkij egyébként semmit sem bíz a véletlenre, nem csak Bidennel találkozott, a két elnökjelölttel – Kamala Harris-szel és Donald Trumppal is – tárgyalóasztalhoz ül. Ez utóbbi a keményebb dió a számára, hiszen Trump váltig azt hangoztatja, hogy egy nap alatt megteremti majd a békét, s volt, hogy kijelentette, akár le is állítaná a fegyverszállításokat Ukrajnának. 

Zelenszkij kijelentése, miszerint „diplomáciai békére” kényszerítené Putyint (jelentsen az bármit is) vajon csak lózung, vagy lehet mögötte valami komolyabb tartalom is? Egyáltalán, milyenek a kilátások? Kaiser Ferencet kérdeztük.

„Zelenszkij kicsit hurráoptimistának tűnik, persze lehet – bár nem valószínű –, hogy olyat tud, amit mi nem” – mondta a szakértő, aki az elnök kijelentését szóvirágként értelmezi. Az ukrán elnöknek mindenesetre optimizmust és önbizalmat kell sugallania, kiváltképpen annak a fényében, hogy a kurszki ellentámadás nem teljesítette be a várakozásokat. 

Reálisan több forgatókönyv is elképzelhető a háború lezárására. Kaiser szerint az egyik, hogy a háborúnak akkor lenne vége, ha Ukrajna összeomlana – Zelenszkij persze biztosan nem erre gondolt. A másik, ha Oroszország omlana össze, de az még annyira sem valószínű. Vagy Zelenszkij belemegy a területmegosztásba, amivel azonban aláírná a saját halálos ítéletét, ha nem is Ukrajnáét, hiszen az valahogyan fennmaradna, de őt a sajátjai „nyuvasztanák meg”. „Pedig – sajnos – ez lenne a realitás, persze, aki ezt vállalná, arra nem vetülne jó fény” – mondta, Apponyi grófot említve példaként. 

Bejöhet-e Zelenszkijnek, hogy nem csak a még januárig regnáló Joe Bidennel, hanem a november eleji elnökválasztásra fej-fej mellett ráforduló Kamala Harris-szel és Donald Trumppal is tárgyal a látogatása alatt? – kérdeztük. Kaiser szerint részint nagyfokú udvariatlanság lenne, ha az Egyesült Államokban járva nem találkozna a még hivatalban lévő elnökkel, függetlenül attól, hogy lényegében ő már csak rutinból viszi végig a még hátralévő négy hónapot. A verseny eléggé szoros, s egy háborúban álló ország vezetőjeként bölcs előrelátás, hogy mindkét komoly jelöltnél vizitál. Mind a kettővel egyeztetni kell, bárki nyer, azzal kell együtt dolgoznia. „Ukrajna léte a tét, mert bár nem az ország megszűnéséről van szó, de ha elapad az amerikai támogatás, akkor jelentős területeket veszíthet, azaz ez politikai bölcsesség, függetlenül attól, hogy a személyes preferencia alapján minden bizonnyal nem Trumpnak szurkol Zelenszkij” – mutatott rá.

S hogy milyenek a kilátások? A szakértő szerint most azt látjuk, hogy nagyon keményen szorongatják keleten az ukránokat. A kurszki támadás nem hozta meg azt, amit az ukránok elvártak tőle, eléggé egyértelmű, hogy nem vitt el jelentős orosz erőket, miközben a sikeres védekezéshez szükséges ukrán erőket lekötötte. S bár folyamatos az orosz előrehaladás, de lassú és nagyon nagy véráldozatokkal jár. Ez így évekig is eltarthat, miközben azonban az oroszoknak az egyik szemüket Kínán kell tartaniuk – fejtegette a szakértő. Kína ugyanis – bár támogatja Moszkvát – a háttérben nyomul előre, az oroszok rovására, Közép-Ázsiában, az „isztánokban”, továbbá Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában is. Ez pedig elviszi a stratégiai fókusz egy részét Moszkva számára. Peking persze fű alatt komolyan támogatja is a háborút, közvetlen fegyverszállításokkal ugyan nem, de alkatrészekkel, drónokkal, drónzavaró eszközökkel stb. meglehetősen egyértelműen megmutatja, hogy ki mögött áll ebben a háborúban, ami nem véletlen, hiszen ő is azonosul a birodalmi célokkal. Ezzel együtt is, a világ bizonyos tájain nagyon nincs barátság Oroszország és Kína között, éppen ezért az oroszok nem égethetik el minden erőforrásukat Ukrajnában. 

Mennyire valósulhat meg Moszkva terve, hogy másfél milliósra növeli az orosz hadsereget? – kérdeztük. Kaiser lát ennek megvalósulását nehezítő tényezőket. Mint rámutatott: az orosz fiatalok nem akarnak hősi halált halni a „diktátor bácsiért”; ezen túl, lassan kiürülnek a börtönök, s ráadásul már a közép-ázsiai toborzás sem megy könnyen, merthogy nem vet jó fényt az orosz hadseregre azoknak a beszámolója, akik visszajutnak a háborúból, s elmondják, hogyan bánnak a közép-ázsiaiakkal, hogyan használják őket golyófogónak. Ezzel együtt is az ukránok nagyobb gondban vannak a létszámot illetően – jegyezte meg.

S még egy, Ukrajna számára kedvezőtlen dologra hívta fel a figyelmet a szakértő. Míg Oroszország autoriter szövetségei korlátozás nélkül támogatják Moszkva háborúját, pontosabban Irán és Észak-Korea bármiben, Kína pedig részben, ők azt nem szabják meg, hogy milyen mélységig lőhetnek be az oroszok Ukrajnába – mondta Kaiser Ferenc, utalva arra, hogy Kijev szövetségesei rendre kikötik, hogyan és meddig lőhetnek be az ukránoknak szállított fegyverekkel orosz területre. És – emlékeztetett – Moszkva nem is függ annyira mások fegyverszállításaitól, mint Ukrajna a nyugatitól.