Van pofájuk?

Délután derült ki, hogy – micsoda váratlan dolog, micsoda meglepetés – Vidnyánszky Attila a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Nemzeti Színház főigazgatója lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke. Az intézmény szeptember 1-jétől kerül alapítványi fenntartásba, közölte az Innovációs és Technológiai Minisztérium. Közzé is tették a névsort, amelynek értelmében a kuratórium tagjai lesznek:

•     Bacsa György, a Mol stratégiai ügyvezető igazgatója,
•     Lajos Tamás operatőr-producer,
•     Rátóti Zoltán színész-rendező, és
•     Világi Oszkár, a Slovnaft Igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója.

Számomra már az is érthetetlen, hogy egy művészeti egyetem kuratóriumi vezetésének összeállítását miért az Innovációs és Technológiai minisztérium dönti el, és nem az EMMI, amelynek amúgy az oktatással és a művészettel kellene törődnie. Az viszont végképp megmagyarázhatatlan, hogy mit keres a színművészeti egyetem öt tagú kuratóriumában két olajipari szakember?

Milyen ismérvek, végzettségek predesztinálták arra a MOL stratégiai ügyvezető igazgatóját vagy pláne a Slovnaft szlovák olajipari cég vezérigazgatóját, hogy a magyar Színház és Filmművészeti Egyetem ügyeiben kellő szakértelemmel, szaktudással döntsön?

Vagy itt sem a szaktudás volt a fontos, hanem a lojalitás? Egy Hernádi Zsolt-káder és Orbán Viktor milliárdos felvidéki barátja, a Dunaszerdahely focicsapatának tulajdonosa fog majd dönteni a magyar színház- és filmművészeti utánpótlás ügyeiben. Hiába állítottak eddig akármit Vidnyánszkyval az élen a nemzeti kultúra korifeusai, hogy mennyire fontos számukra a színész és filmes képzés jövője Magyarországon, ezzel a kuratóriumi összetétellel minden eddigi nyilatkozatuk lelepleződött. 

Ha valóban meg akarták volna újítani a színművészetit, akkor nem ilyen kuratóriumot állítanak össze, az biztos.