Vásárhelyi Mária: a hatalom keltette félelem a teljes tudatlanságba viszi az országot
Tele van a levegő félelemmel, „fortélyos félelem igazgat”, különösen a pedagógusok körében. A március 15-i ünnepség betiltása a II. kerületi iskolában nem is az iskolaigazgatóról, sokkal inkább a hatalomról szól – véli Vásárhelyi Mária. A szociológus szerint azért kell, hogy a félelem légköre beköltözzön az iskolákba, hogy ott valóban alattvalókat neveljenek. Utoljára az ötvenes években lehetett ilyen. Ez a visszafelé tartó időutazás pedig a teljesen ostoba, bornírt tudatlanságba viszi az országot. Azt mondja: „megnyomorítani a diákokat, a pedagógusokat, a szülőket, őszintén szólva ezt az ember józan ésszel már nem is tudja felfogni.”
A történetet, hogy Csenki József, a budapesti II. kerületi Budenz József Általános Iskola és Gimnázium igazgatója az első előadás után betiltotta az intézmény március 15-e alkalmából előadott Petőfi-ünnepségét, a 444 írta meg először. Csenki József azt közölte a tantestülettel, hogy a Petőfi Sándor életét születésétől a halálig követő zenés, verses előadásban „annyi aktuálpolitikai áthallás van, hogy ha ez kimegy, vége az iskolának”. A pedagógusok kompromisszumajánlatát se fogadta el: kihúzzák a nem megfelelő részt. Az első előadás után a gyerekek és a pedagógusok a hangos bemondón azt a bejelentést hallották, hogy a második előadás technikai problémák miatt elmarad. Az előadásban szereplő negyedikeseket állítólag annyira felháborította ez a hazugság és az igazgató intézkedése is, hogy spontán tiltakozásba kezdtek, aláírásokat gyűjtöttek és petíciót kezdtek írni.
Vásárhelyi Mária kérdésünkre, hogy ez csak az iskola botránya, vagy annál több, azt mondja, ez van a levegőben. Mindenki teljesen el van bizonytalanodva, hisz' senki nem tudja, hogy a következő pillanatban épp miért fogják „leszúrni”. Tele van a levegő félelemmel, és „fortélyos félelem igazgat”, különösen a pedagógusok körében. Ez a jelenség a hatalomról szól, és nem az iskolaigazgatóról. A hatalom akarata abból is látszik, hogy milyen törvényt akarnak elfogadni a pedagógusok további megrendszabályozásáról. Rabszolgákká, automatákká akarják lefokozni őket, akik semmiféle döntést nem hozhatnak a saját munkájukkal kapcsolatban, hanem robotként végre kell hajtaniuk az utasításokat.
Vásárhelyi Mária szerint ilyen még a Kádár-rendszer alatt sem volt. Elmesélte, hogy édesanyja is pedagógus volt, és akkor is voltak dolgok, amikről nem lehetett őszintén beszélni, voltak bornírt dolgok, de, hogy ilyen szinten megvonják az autonómiát egy pedagógustól, az nem volt. Ha egy tanár becsukta maga mögött az osztályterem ajtaját, akkor azt tanított, amit szeretett volna. Ma ez nincs így, még a kötőszavakat is előírják nekik az iskolákban. Ilyen légkör leginkább az ötvenes évek idején lehetett Magyarországon.
Az idő kereke egyébként 2011 óta forog visszafelé hazánkban. Akkor hozták az első olyan törvényt, amivel elkezdték nyomorgatni a pedagógusokat, mára pedig egészen kiteljesedett a rendszer. A pedagógusok pedig úgy reagálnak erre, hogy elhagyják a pályát. Olyan ismerősei bizonyítják ezt, akiket tényleg jól ismer, a gyerekeit is tanították. Igazán elhivatott, kiváló pedagógusok, és most egymás után mondják, hogy elegük van, és inkább elmennek akárhová, máshová dolgozni.
Ez a visszafelé tartó időutazás pedig a teljesen ostoba, bornírt tudatlanságba viszi az országot – magyarázza a szociológus. Azért kell, hogy a félelem légköre beköltözzön az iskolákba, hogy ott valóban alattvalókat neveljenek. Megnyomorítani a diákokat, a pedagógusokat, a szülőket, őszintén szólva ezt az ember józan ésszel már nem is tudja felfogni – teszi hozzá Vásárhelyi Mária. Már így is borzalmas a környezet. Szörnyű látni, hogy a gyerekek ötre hazaérnek az iskolából, és utána a szülő még leül velük tanulni, hogy azután este nyolcig „kínozzák” egymást. Ebből áll a családi élet meg a szülő-gyerek együttlét: készülnek a másnapra. Ez is teljesen abnormális, és ehhez most még a rettegés légkörét is kialakítják.
S hogy miért jó ez az államnak? Azért, mert alattvalókat akar nevelni, és mindent a kezében akar tartani. Ennek megfelelően, semmit nem tart a kezében, hiszen mindent agyoncentralizálnak, így kezelhetetlenné is válik minden. Persze benne van a hatalom fitogtatása, ahogy az is, hogy abszolút nem értenek hozzá. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy itt boldog gyerekek nőjenek fel, olyanok, akik rendelkeznek olyan tudással, amit hasznosítani tudnak. A Szonda Ipsos legutóbbi felmérése szerint Magyarország a legboldogtalanabb ország. Többek között azért boldogtalan, mert állandó félelemben és fenyegetettségben felnőni csak boldogtalansághoz vezethet.
Az vigasztaló ugyan, hogy a Budenzben a gyerekek felháborodtak a történteken, és aláírásokat kezdtek gyűjteni, petíciót fogalmaztak, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy a Budenz József Általános Iskola és Gimnázium egy abszolút budai elitiskola. A II. kerületi iskolában jobbára olyan gyerekek tanulnak, akik jó körülmények között élnek, akiknek van valamilyen kulturális hátterük. De gondoljuk el ugyanezt Borsod vagy Szabolcs megyében – fűzi hozzá a szociológus. Azt mondja, alapvetően egyáltalán nem az iskolaigazgatót kárhoztatja ezért a történetért. Ebben az ostoba szabályok és előírások rendszerében mindenki elbizonytalanodik.
Vásárhelyi Mária azt látja, vagy fellázadnak a tanárok, vagy igazodás, hallgatás és a félelem van. A legjobb tanárok pedig, akiben van igény valamilyen autonómiára, vagy arra, hogy a gyerekek szemében lássák a tudás örömét, folyamatosan hagyják el a pályát. Az ilyen tanár ilyen körülmények között nem tud megmaradni ezen a pályán. Az is igaz, hogy ahogy a szakszervezetek mondják, a március 16-ától kezdődő sztrájkban egyre kevesebben vesznek részt, de ez sem véletlen, hiszen a kifárasztásukra játszik a kormány. Még véletlenül sem a kompromisszumra törekszik, minél jobban tiltakoznak, annál nagyobbat húz a gyeplőn.
