Vásárhelyi Mária: a magyar kultúra színe-java sohasem fog beállni a sorba, hogy alamizsnáért könyörögjön

Millei Ilona 2021. június 24. 16:25 2021. jún. 24. 16:25

Vásárhelyi Mária szociológus szerint teljesen abszurd, hogy a XXI. században, a hatalom dönti el, ki a magyar, mi a magyar kultúra, mi a feladatuk a magyaroknak a világban, ahogy azt is, hogy egyáltalán ilyesmiről beszélnünk kell. A Magyar Kultúra Alapítvány a klientúra további etetését szolgálja, már most tudják, kiket akarnak támogatni. Ám a magyar kultúra léte se Demeter Szilárdtól, se Orbán Viktortól nem függ, kizárólag csak azoktól az alkotóművészektől, értelmiségiektől, akik magát a magyar kultúrát hol könnyebb, hol nehezebb körülmények között létrehozzák. Igaz, anyagilag nagyon nehéz körülmények között élnek, de sohasem fognak beállni a sorba, hogy alamizsnáért könyörögjenek.

Június 1-jén jelent meg a kormányrendelet a Magyar Közlönyben, hogy bő 600 millió forintnyi tőkét biztosít az állam a Magyar Kultúráért Alapítvány létrehozására. A Magyar Kultúráért Alapítvány egy újabb kifosztás?

Inkább a klientúra további etetése. A pénzt Demeter Szilárd fogja elosztani. Nyilván már most tudják, kiket akarnak támogatni. Ahogy láttam, megjelent valami folyóirat-támogatási pályázat is, amit július 1-jén adnak ki, és július 1-jéig lehet beadni a pályázatokat rá, tehát már a látszatra sem vigyáznak. Teljesen nyilvánvaló, hogy az a pénz már régen el van osztva a klienseknek. 

Az a szép, hogy ugyan az alapítvány alapítói jogait az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós gyakorolja, de a Magyar Kultúráért Alapítvány lényegében a Demeter Szilárd vezette Petőfi Irodalmi Ügynökség vagyonkezelője. Mivel a parlament áprilisban megszavazta, hogy a Magyar Kultúráért Alapítvány megkapja a Demeter Szilárd köré szervezett intézmények ingatlanvagyonát, így az alapítványhoz került a Petőfi Irodalmi Ügynökség, a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. és a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft is, amikkel együtt jár  a Zichy-kastély és a Hajógyári-sziget déli része, a Bem rakpartra néző Andrássy-palota,a zsennyei, szentendrei, mártélyi, galyatetői, kecskeméti és hódmezővásárhelyi alkotóház, a nemrég felújított Szentendrei Régi Művésztelep és a Hódmezővásárhelyi Művésztelep. Mi marad a magyar kultúrának?

A magyar kultúra az ő értelmezésükben az, amit ők annak neveznek. Szerintük mondjuk Esterházy Péter, Schiff András, Parti Nagy Lajos – és sorolhatnám vég nélkül – nem tartoznak a magyar kultúrához, a magyar kultúra számukra Demeter Szilárd és barátai. A pénzt Demeter Szilárd úgy osztja el, hogy pontosan tisztában van az elvárásokkal, ahogy azzal is, milyen célt szolgál ez a pénz. A magyar kultúra pedig csak úgy tudja túlélni ezt a korszakot amennyire saját erejéből meg tud élni, mert az biztos, hogy a magyar államra semmilyen szinten nem számíthat. 

Miféle magyar kultúra lesz az, amelyiknek fő korifeusa – Demeter Szilárd, a PIM igazgatója – azt mondta  2021. június 21-én a Magyar Nyelv Múzeumában nyílt új, állandó Kazinczy-kiállításon: „magyarnak lenni ma politikai állásfoglalásnak számít. Ez nekünk, a román kommunista diktatúrában fölnőtteknek nem ismeretlen, ám az anyaország még csak most tanulja.” Miért is kellene nekünk, akik nem a román kommunista diktatúrában nőttünk fel megtanulni magyarnak lenni? 

Erről szerintem még beszélni sem érdemes. Tegnap a négy éves unokámat megkérdeztem, hogy kinek drukkol a focimeccsen? Azt mondta, hogy a magyaroknak. Mikor megkérdeztem, hogy „miért, Mikike”, azt válaszolta: „hát azért, mert én magyar vagyok, és magyarul beszélek”. Úgy gondolom, hogy az én négy éves unokám már most sokkal, de sokkal többet tud arról, hogy mit jelent magyarnak lenni, mint Demeter Szilárd.

Demeter arra az orbáni kijelentésre hivatkozik, hogy „aki magyarul néz a világra, az Szent István szemével lát”. Hát, ha azzal látna, nem éppen pont az ellenkezőjének kellene történnie annak, mint ami történik? 

Teljesen abszurd az egész. Egyszerűen teljes képtelenség, hogy ilyenekről beszéljünk a XXI. században, ahogy az is, hogy a hatalom dönti el, ki a magyar, mi a magyar kultúra, mi a feladatuk a magyaroknak a világban. Szerintem nekünk egy dolgunk van, hogy próbáljunk a lehető legjobban élni Magyarországon, ami persze egyáltalán nem valósul meg. Szerintem azzal tesszük a magyarságnak a legnagyobb szolgálatot, ha megpróbáljuk jól érezni magunkat ebben az országban, és termékenyen leélni az életünket. Egyébként ki akar bántani bennünket? Arról szól ez az egész, hogy folyamatos harci lázban égjünk, és ellenségeket keressünk, gyűlölködjünk – már aki hajlandó erre. De ez most már tényleg elmebaj. Nem tudok mást mondani, ez maga a két lábon járó elmebaj. 

Egyébként nekem az az érzésem, hogy Demeter csak itt tud „király” lenni, egyébként soha ennyit nem keresett volna…

És főleg ilyen hatalma nem lett volna. Mert abban, amit itt ellopnak, ő csak egy kis csavar a gépezetben, na, de elképesztő hatalomra tett szert. Már akikkel szemben lehet. Én azért úgy látom, hogy a színvonalas értelmiségiek egyszerűen nem hajlandók beállni a sorba, és sohasem fognak Demeter Szilárdnak pitizni. Előbb halnak éhen, minthogy pitizzenek ennek az embernek, vagy, hogy pályázzanak nála. Nyilván ettől is őrül meg, hogy nincs az a pénz, amivel ráveheti a magyar kultúra színe-javát, hogy ott álljon sorba, és könyörögjön neki valami kis alamizsnáért. 

Lehet, hogy erősen aggódnunk kellene a magyar kultúránk miatt? 

Annyiban igen, hogy anyagilag nagyon nehéz körülmények között van a magyar kultúra, az alkotóművészek tényleg szörnyű nehéz helyzetben vannak, de a magyar kultúra léte se Demeter Szilárdtól, se Orbán Viktortól nem függ. A magyar kultúra léte kizárólag azoktól az alkotóművészektől, értelmiségiektől függ, akik a magyar kultúrát hol könnyebb, hol nehezebb körülmények között létrehozzák.