Védelmi pénz

A pofám leszakad!

És itt akár be is fejezhetném az Örkényi példát követő, pármásodpercessé lett írásomat, végtére is mi van ezen még ragozni való. Igen, van, amikor elég pár szó, egy összekacsintás, sőt, a korosztályomra, „a 47-esekre” (is) igaz megállapítás: félszavakból is megértjük egymást.

Hogy nem hagyom ennyiben, épp az az oka, ami a 47-esekre (is) igaz: okfejtők vagyunk, filózgatók, vizsgálgatók, méricskélők, kételyeinket megfogalmazó és eloszlatni akaró fazonok, ha egyszer a fejünkbe veszünk valamit, gondolatban végigvisszük, és persze nem nyugszunk, amíg meg nem fogalmazzuk, mit is gondolunk arról a fejünkbe vett dologról.

Vágjunk a közepébe: igaz ugyan, bankhitelért jobb, ha csak az fordul, akinek amúgy is van elég pénze, akinek nincs, még csak egy picinyke önereje sem, jobb, ha kiveri a fejéből az ötletét.

Mindezt csupán azért jegyeztem meg, mert épp a tarhálás kidobolása előtti napon olvashattuk (ki döbbenettel, ki kulturális káromkodóként anyázva), hogy a nemzet gázszerelője, Csányi Sándor OTP-s vezért is megelőzve a leggazdagabb magyar lett. Hogy Csányi ezt mért nem kérte ki magának, nem tudni, én a helyében akkor is megtettem volna, ha valóban több milliárdja van Mészárosnak, mint neki, mert akárhogy is számolunk, ez lehetetlen! Lehetetlen, hogy egy piti gázszerelő nyolc év alatt többre jusson, mint egy sok éven át tudatos pénzpolitikával építkező, milliárdokat jól forgató bankvezér. Ilyenre még egy kétharmados győzelmet arató kormányfő sem lenne képes, nemhogy egy mamlasz falusi polgármester.

Mindez csupán egyik része a dolognak, mondjuk, a tarhálás árnyoldala.

A másik része sem mellékes. Adva van ez a rohadt sok pénzt őrző-védő, strómannak kikiáltott, abszurd kelés, kezeletlen pattanás, aki nyolc év alatt még általa is elképzelhetetlen és megérthetetlen összeg látszólagos, a látszatra sem adó birtokosa, aki akár külön bankként is működhetne, ha legalább annyit értene a pénzhez, mint amennyit hajdan a gázszereléshez értett. Tudjuk, mert elmondta: Orbán Viktornak és a Jóistennek (rosszat én nem ismerek) köszönheti a meggazdagodását, és ez így igen pontos fogalmazás, mert azt aztán végképp nem mondhatja, hogy ez a két Jóisten észt is pumpált volna a fogalmazásgátlóval is megáldott koponyájába.

Nos, amennyiben ez így van (ki merné kétségbe vonni?), és adva van a mintegy 380 milliárdnyi potya pénz, Orbánnak nem kellene a kisebb vagyonhoz juttatott, a még kevesebb gazdagodáson átejtett, az éppen csak hasznot látó, és kivált- és legfőképp a brutálisan elcsórósodó Fideszesekhez fordulnia, hogy ugyan, tessenek már kitölteni egy csekket, azzal is jelezve, hogy nem csupán az ingyen föladható nemzeti konzultáció az egyetlen kapcsolatuk.

Kimondom, nem kerülgetem: ha én valóban az ország leggazdagabbá tett strómanja lennék, azt mondanám a gazdámnak, súgd meg haverom, mennyire van szükséged, és már utalom is a számládra, egyszerű banki művelet, ki se kell mennie, be se kell jönnie a pénznek, csak más néven jelenik meg az összeg ugyanott.

Jó, tudom, nem teheti meg, én se nyúlnék más pénzéhez, olvasgatok néha Bibliát, hallottam már a Tízparancsolatról, de akkor mesélje már el nekem valaki, mire gyűjtöget ez az eszement vegyes páros? Itt az alkalom, választások lesznek, basszus, jól kiköltekeztünk óriásplakátokkal, volt itt minden, Sorostól a migránsokon át Sargentiniig, a következő flúgos futamra egy vasunk se maradt (ami persze épp úgy hazugság, mint mindaz, ami az óriásplakátokra került).

A Fideszesekre kíváncsi vagyok, illetve leszek: nemrég ment le a „Jónak lenni jó”, tehát jók már voltak, nem kell újra és újra bizonygatniuk, aki bírt, örökbefogadott egy macit, és volt még néhány karácsonyi gyűjtögetés, éhezőknek, szomjazóknak, csóróknak és kisemmizetteknek, akik ezek szerint mégis csak vannak, ellentétben az MTI és a közmédiák által kikürtölt (egyre hamiskásabb) adatokkal.

Nem tudni, lesz-e kontroll, Kubatov-listás „majd utánanézünk, ki fizetett, ki nem”, de mivel van mitől és kitől rettegnie a szerencsétlen Fidesz-híveknek, inkább fizetnek, odavetve valamennyit, hogy ne érje szó a ház elejét. Az, hogy hozzám hasonlóan rákérdezzen akár csak egyikük is, hogy mért nem a Mészáros fizeti az egészet, szóba sem jöhet, templomban sem kérdezzük meg az Istentől: a Mészáros dobott-e pár fillért Péternek? Még azt se kérdezik meg, mikor volt utoljára templomban a Lőrinc, azt meg pláne, hogy mikor gyónt utoljára, végtére is a gyónási titok úgyis elrejtene mindent, ami őket érdekelhetné.

Van még egy dolog, ami szóba hozható: ez a Brüsszel, mint Fidesz általgyalázott képződmény. Ez az a hely, amit büdös budinak tartanak, de azért megmerítenék benne a cserpákot, mert a földiepreseknél jó ára van az összehordott lerakodásnak. Bejutni, benyomulni, ott lenni, és kirámolni a kasszát, az igen! De európai ügyészség, az nem! Mondd már meg, miért nem?! Akinek nincs félnivalója, nem tojja össze magát, jöhet ide európai ügyész, vizsgálódhat kedvére, tiszták vagyunk, mint a friss gyapot. Kimondhatjuk: fölér egy beismeréssel. És itt jegyzem meg: az Uniót sem értem. Az európai ügyészség léte nem kérdés: akarat! Ha én hitelt veszek föl házépítésre, elszámoltat a bank, ellenőrzi, mire költöttem el a kapott pénzt. Ha pedig szétszórtam, vagy Thaiföldi nyaralásra költöttem el, viszi fölülem a házat. Pont.

Talán magyarázat nélkül is érhető, mire akarok kilyukadni: az európai uniós választásnak valóban komoly a tétje. Be kell jutni, minél erősebb csapattal, hogy véletlen se dönthessenek a sajátos érdekeink ellen. Nehogy már még egyszer, újra és újra szégyenpadra ültessék a vezérünket ezek a Soros bérenc brüsszeli bürokraták! A végén még az is kiderülhet, hogy hogyan és miből lett Magyarország leggazdagabbja a gázszerelőből. Talán még az is, hogy elszámolták: nem is ő a leggazdagabb. Ennek kapcsán akár az is, hogy a Forbes munkatársai nem is számoltak mindenkivel.

Zárásul még valamit a tarhálás, a begyűjtés módjáról. Ezt a maffiózók rövidre fogták: körbejárták a dohányboltokat, a kaszinókat, az italméréseket és kocsmákat, szállodákat és éttermeket, és tejeltették az egységeket működtető fickókat. Azok meg, mivel tisztában voltak vele, hogy boltjuk sem lehetne, ha nem állnának a maffiavezér védelme alatt, befőttes gumikkal körültekerve, tekercsbe göngyölítették a százdollárosokat, és mosolyogva, nagy-nagy gráciákat mondva dugták a keresztapa zsebébe a megbeszélt összeget. Ő visszamosolygott, és hagyta, hogy megcsókolják a kézfejét. Ha nem így történt volna, a tulaj átesett volna egy karitatívnak nehezen nevezhető véradáson, de előtte még végig kellett volna néznie, hogyan ég porrá a boltja. A keresztapának olyan eszébe sem jutott, hogy csekket küldjön szét a keresztfiainak, mondván, ezen fizessétek be a védelmi pénzt. Tudta jól, ez egyet jelentene a lebukással, öt perc, és nyakán lógna az amerikai ügyészség, és (ellentétben Európával) azok bizony nem ciciznek.