Végre vége a Csipkerózsika-álomnak?

Odze György 2021. október 13. 20:01 2021. okt. 13. 20:01

Izgalmas napokat élünk meg most Magyarországon, és miután a magyar elmezők nagy részét váratlanul érték a történtek, és nem is mindig helyesen prognosztizálták az eseményeket, gondoltam, megkérdezem egy osztrák megfigyelő véleményét, aki hosszú ideje és alaposan foglalkozik Közép-Európával.

Érdemes elolvasni, mit mondott:

A magyar politikai vezetésről ma rossz vélemény van Európában. Lehet, hogy az EU – saját bonyolult rendszere miatt – látványosan nem tud fellépni a korrupció és a demokrácia-ellenes tevékenység ellen, ám a tagállamokban mélységesen elítélik azt, amit a Fidesz a teljhatalom kiépítése érdekében tett, és ennek következtében el is szigetelődött. Orbán és emberei rendszerint azzal válaszolnak a bírálatokra, hogy a „választásokon kétharmadot szereztünk”, és önfeledten mutogatnak a parlamentre, ami azonban már nem a magyar törvényesség jelképe.

Ennek fényében, egyenesen megváltás, hogy abban az országban, ahol évekig csak Orbán nevével azonosították a politikát, most kiderült, hogy a társadalmi gondolkodás ennél sokkal bonyolultabb, és az emberek szívesen mondanak – fél évvel a választások előtt – véleményt arról, hogyan alakuljon a jövőjük. Mindezt egy szigorúan ellenőrzött médiával szemben, ami csak a Fidesz nagyságát és tekintélyét volt hivatott szolgálni, és lényegében uralta és elzárta az információs csatornákat. Most változott a helyzet, végre igazi belpolitika zajlik, amiben személyiségek és érvek jelennek meg. „Lehet más a politika” – ez is kiderült, és egyúttal esély látszik arra, hogy jövőre kiegyensúlyozott parlamenti élet legyen végre. Azért is jó dolog volt ez az „előválasztás”, mert kimozdította az állóvízből az egyhangú kormány-szólamokhoz szokott, és a látszat-stabilitás miatt „csendes rétegeket”. Természetesnek kell azt is tartani, amikor az ember nagytakarítást csinál egy lakásban, sok minden előkerülhet a szőnyeg alól, amit nem szabad visszasöpörni.

A mostani belpolitikai események azt is mutatják, hogy a társadalomban sokféle erők mozognak és ezek sokszínű ellenzéket alkotnak majd.

Ez most egy ilyen helyzet, ilyennek kell elfogadni.

Nyilván ilyen új elem volt Márky-Zay meglepetésnek tartott erőteljes megjelenése a magyar közéletben, de azt is látni kell, hogy már hosszú ideje van egy űr jobbközépen, vagy mondjuk a konzervatív oldalon. Ezt ő ösztönösen, vagy tudatosan, esetleg befolyásos támogatókat szerezve, ügyesen kihasználta, sőt, bevetett egy új jelszót is, amit eddig senki sem fogalmazott meg, miszerint: „Orbán nélküli Fidesz”, ezzel könnyen szerezhet olyan kormánypárti szavazókat, akik egy szalonképes és tisztességes államot szeretnének, és elhiszik, hogy Orbán nélkül is lesz élet Magyarországon. Márpedig tudjuk jól, hogy egy ilyen rövid üzenet sokszor többet jelenthet a választási kampányban, mint egy hosszú pártprogram. Még az is elképzelhető, hogy a gazdasági élet szereplői – „a pénzemberek”, ahogy Ausztriában mondják – beállnak mögé.

Jó, és akkor mi lesz Dobrevvel? Hát, ez a dolog izgalmas része. Három szempontból nézve: először is „nő”, de nem hízelkedő, bájolgó, hanem kemény és elszánt. Ez nagy előny lesz akkor, amikor a Parlamentben a Fidesz-ellenzékkel kell szembeszállnia, de vajon megvan-e benne a kompromisszum-készség saját majdani koalíciós társaival? Másrészt egy ismert és megosztó személyiség felesége, persze, független, de hát az emberek ettől nemigen tudják elvonatkoztatni magukat. Gyurcsány ezen felül közismerten nagy konspiratőr, amellett Orbán személyes és gyűlölt ellensége. A gyűlölködés mélyén persze sok kisebbrendűségi érzés és gátlás is lappang – vagy inkább feltör. Fontos kérdés, és ezt ma (szerdán, október 13-án) még nem lehet megjósolni, hogy Dobrev ki tudna-e egyezni Márky-Zay-jal, hiszen nyilvánvaló, hogy számos kérdésben a nézeteik távol állnak egymástól.

Különös – és némileg érthetetlen – az, ami a Momentummal történt: 22 százalékot és 15 képviselőjelöltet szereztek, ami egy új párt esetében nagyon jó eredmény, sőt, majdnem siker egy értékválságát átélő és lényegében konzervatív ország esetében. Egy vezető távozása látszólag megoldás, ám Fekete-Győr már ismert alakja volt a politikának, az utcán megismerték az emberek, ami nagyon fontos. Talán hosszabban és alaposabban kellett volna értékelni az eredményeket, hiszen itt nem vereség történt – ez a vetélkedő csupán felmérés volt, annak a vizsgálata, hogy mi mindent kell még tenni 2022 tavaszáig.

A Fidesz egyértelműen zavarba jött. Elemzői két héttel korábban már azt állították, hogy „az egész cirkusz Karácsony győzelmét szolgálja”, és ebben nagyot tévedtek. És nem ez az első nagy tévedésük: évek óta csak a saját propagandájuknak hisznek, kitalálták a „nemzeti konzultációt”, ami mesterkélt témaválasztásával csupán önmeggyőzésre alkalmas. Nagy kérdés, hogy egy megfáradt és önelégült párt tud-e mást is adni a demagóg fordulatokon és a rutinszerű pénzszórásokon kívül? Segíthet-e még Brüsszel folyamatos ócsárolása?

Bécsben sokan úgy számolnak, hogy ha nyer is a Fidesz, a kétharmadnak mindenképpen vége. Akkor pedig jön egy új külpolitika, amiben az Európai Unió és a szövetségi rendszer új tartalmat kap. Véget érhet az ország mesterséges elszigetelődése. Mindez persze még csak reményteli várakozás.

A magyar társadalom azonban, úgy fest, most felébredt egy Csipkerózsika-álomból.

Vagy inkább, fogalmazzunk realistán. Felébredt?