Vessünk véget már az árvalányhajas, falvédős „kaparj kurta” világnak!
Ebben a mai magyar „kaparj, kurta, neked is jut” világban igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy a vírusfertőzés újra megjelent az oktatási intézményekben, mert Covid-fertőzött szülők gyerekei is ott ültek hétfőn az iskolapadokban, megjelentek az óvodákban, bölcsődékben. Pedig tudhatták, és biztosan tudták is, hogy nem lenne szabad beküldeniük, bevinniük a gyereket, de mégis megtették. Miért? Mert egy társadalom, amelyiket tíz éve arra dresszíroznak, hogy már a „társadalmi felelősségvállalás”, kifejezéstől is röhögőgörcsöt kapjon, amelyikkel elhitették, hogy nem kell törődni másokkal, és dicsőség bármi áron megszerezned azt, ami téged szolgál, és csak az a fontos, hogy a te érdekeid érvényesüljenek, az nyilvánvalóan így fog viselkedni.
Azon sincs mit csodálkozni, hogy a szakminisztérium nem adott választ arra, hány helyen kellett intézkedni az oktatásban azután, hogy április 19-én kinyitották az óvodák és az iskolák kapuit, és azokban ismét megjelent a vírus. Egy olyan társadalomban, amelyet tíz éve arra dresszíroznak, hogy a legfőbb vezér mindenható, a hatalomnak pedig sem elszámolni valója, sem beszámolási kötelezettsége nincs azokkal szemben, akik magát ezt a hatalmat a választásukkal létrehozták, nem is várható, hogy a hatalom bármely képviselője másképp viselkedjen. Ő ugyanis elhiszi, hogy a legfőbb vezér valóban mindenható, hiszen az ő szempontjából az is, bármikor kirúghatja kényelmes és jól fizető állásából. Ebben a „kaparj kurta, neked is jut” magyar világban tehát nem várható el egyikőjüktől sem, hogy ellentmondjon a központi ukáznak. Még akkor sem, ha a józan ész mást mondatna vele.
Ha egyszer a legfőbb vezér azt közölte, hogy április 19-én ki kell nyitni az iskolák alsó tagozatait és az óvodákat is, akkor azokat ki is nyitották! Ha most, a majd később lejátszandó focimeccsek ígéretével ámító, közben igazi magyar legényként kuncorászó és kacsintgató legfőbb vezér azt mondja, hogy csak a beoltottak száma számít, és még több, még nagyobb számú kontaktust lehetővé tevő nyitásokat foganatosít, akkor csak a beoltottak száma számít. Legfeljebb a hatalom részesei az otthonaikban a konyhai falvédőkbe aranyszállal belehímzett „kaparj kurta” mellé pirossal még odavarrják azt is: „hallgatni arany”.
De, szeretném leszögezni, ez tényleg csak ebben a „kaparj kurta, neked is jut” magyar világban van így. Főleg járvány idején. Ahol a lét alapja nem a „kaparj kurta”, hanem a közérdek mindenek előtt, ott elő sem fordulhat ilyesmi.
A „nincs mit csodálkozni azon” világa nem a csodák világa. Az a sárga út, amelyet a kormány a járványkezelésben kijelölt saját maga számára, ahol egy torz vigyorú céltábla alatt csak a beoltottak száma számít, és minden más, a járvány megfékezését szolgáló intézkedést a sutba dobnak, az nem Óz csodavilágába, sokkal inkább a járvány negyedik hullámához vezet. Oda, ahol a több, mint 26 ezer halott és családja a hatalom részéről még egy „őszinte részvétemet” sem érdemel. Oda, ahol a gőg és a „minden élet számít” cinizmusa kéz a kézben jár.
Tudják ezt azok is, akik fertőzötten beküldik a gyereküket a közösségbe, azok is, akik inkább tettek eleget a főnöki ukáznak, minthogy cselekedtek volna józan eszükre hallgatva. Mindegyik úgy gondol a másikra, hogyha neki szabad, akkor nekem miért is ne lenne? Ebben az összekacsintós, árvalányhajas, falvédős „kaparj kurta” világban minden zsák megtalálja a foltját. és így egymásra támaszkodva, mint a halomba rakott fa, mindegyik determinált.
Aki nem úgy gondolkodik mint ők, kiszorul közülük. Csakhogy az ő felelőtlenségük levét az is megissza, akinek még érték a társadalmi felelősségvállalás, akinek a közjó mindennél, olykor még önmagánál is előbbre való, a köz érdekében tenni akaró, és cselekedni is hajlandó ember. és ez felháborító! Több, mint bűn, hiba!
Ahhoz, hogy ne így legyen, el kell tűnnie ennek a „kaparj kurta” világnak. Itt az ideje, hogy a „kiszorultak” is összefogjanak végre!
