Vicc, hogy a kormány a futballisták fizetésével foglalkozik
Évek óta a legmagasabb összegű, euróban jegyzett kötvényt adott el a piacon a magyar állam. A hivatalos indoklás szerint, a kormány megnégyszerezte azt az összeget, amelyet a gazdaságösztönző programjának finanszírozása érdekében, hitelként kíván felvenni a nemzetközi piacon. A hírt a Bloomberg hírügynökség közölte elsőként, hozzátéve, hogy a kölcsön növelni fogja a függést a külföldi kötvénytulajdonosoktól, amelyet az Orbán kormány korábban elítélt. Az euró kölcsön hátteréről Felcsuti Pétert, a Magyar Bankszövetség korábbi elnökét kérdeztük.
Már évek óta nem fordult elő, ami a héten, hogy a magyar állam milliárdos tételben euró hitelt vesz fel. Vajon miért változtatott az elvein a kormány?
Azért, mert végre a realitásokhoz igazította lépéseit. Békeidőben előnyösebb, ha az állam a nemzeti valutájában adósodik, nem pedig devizában. Most viszont nem vagyunk békeidőben, a kormány nem várhatja, hogy a forintban kibocsátott államkötvényekre nagy legyen a kereslet. Így aztán az euró kötvény kibocsátása nem más, mint a realitások figyelembe vétele.
Gigantikus összegek röpködnek a levegőben. Az uniótól igen jelentős összeget kap az ország. Ennek ellenére, szükség volt további külföldi hitelre?
Az államadósság kezelőnek van egy éves terve, amit a jelenlegi válság felülírt, így kényszerűen meg kellett változtatni az eredeti tervet. A kötvénykibocsátás nyilvánvalóan azzal van összefüggésben, de szerintem szakmailag korrekt döntés.
Lehet szerepe annak is, hogy a forint gyengélkedik, az euró egyre drágább?
Így van, ez tökéletes időpont a kötvénykibocsájtásra, mert remélhetően a forint azért erősödni fog a jövőben. Ez azt jelenti, hogy a devizában kifejezett adósságban még nyereség is keletkezhet. A legfontosabb érv persze inkább az, hogy az állam most nem számíthatott volna forint alapú kötvény sikeres kibocsátására, ezért választotta a reálisabb euró kötvényt.
Volt, aki megjegyezte, hogy az IMF-től olcsóbb hitelt kapott volna az állam, mint a piactól. Mi a véleménye?
Ez igaz, de azt azért látni kell, hogy annak is megvan az ódiuma, ha egy ország a Nemzetközi Valuta Alaphoz fordul. Ugyanis azzal a kormány elismeri, hogy a piacról nem képes pénzhez jutni. A magyar gazdaság azért messze nem tart itt, az államadósság a befektetői kategóriában van. Semmi ok nincs arra, hogy az IMF-hez kéne fordulni.
Hogy a piac némileg drágábban adta meg a szükséges pénzt, azzal szemben áll az a goodwill-komponens, ami az ország erejét, piacképességét mutatja.
Magyarország történetének legnagyobb gazdaságösztönző tervét jelentette be a minap a miniszterelnök, de azóta már újabb program van. Így utólag látható, hogy miért volt szükség kiegészítő intézkedésekre?
A szakma azonnal észrevette, hogy a gigantikusnak nevezett terv inkább a nagyotmondásra, és a kis cselekvésre épít. A felemlegetett több ezer milliárdos összeg tényleges hatása minimális, tehát valójában nem volt ez olyan nagy terv, mint amilyen felhajtást csapott körülötte a kormány.
Tulajdonképpen a tervet a bérpótlás miatt kellett kiegészíteni, mert az még annál is rosszabb volt, mint amilyennek látszott, s ennek következtében, tömeges lehetett volna a munkanélküliség. Vagyis a politika rosszul kalibrálta ezt a programot.
A miniszterelnök máris jelezte, hogy ha szükséges, akkor újabb változtatásokra hajlandó. Ez jó hír?
Olyan értelemben nem jó, hogy az látszik: igazán nem gondolták át, nem egyezették le, hogy mire van a gazdaságnak szüksége. Olyan értelemben persze üdvözlendő, hogy legalább nem dogmatikusok.
Mi a baj azzal, ha lépésről-lépésre változtatnak?
A válságkezelésben nagyon fontos az időkomponens. Ha a lépéseket elaprózzák, akkor nagyon sok kár keletkezik. Látjuk ezt a munkanélküliek számának drasztikus növekedésén is. Szóval, nem lehet nagy csinnadrattával bejelenteni egy programot, ami egy héten belül összeomlik, majd újabb nagyszabású tervet összeállítani – amire feltehetően hasonló sors vár.
Sokkal jobb egy jól előkészített program, amit a partnerekkel, a társadalommal egyeztetnek – mint három hetente módosítani. Ha ugyanis a megcélzott társadalmi réteg hiába vár a segítségre, az minden nap egyre tragikusabb lehet. Tehát én egyáltalán nem lennék annyira büszke rá, hogy folyamatosan változtatni kényszerülök, mert itt világos volt, hogy a kormánynak mit kéne tenni. Vagyis jobb lett volna egy megalapozott válságkezelő programot csinálni.
Azt látjuk, hogy a rendeleti kormányzás folyamatos. Önt bankárként nem idegesíti, hogy a focisták fizetését is rendeleti úton csökkenti a kormány? A focistákat valószínű kevesen sajnálják majd, de ha az állam a magánjogi szerződésekbe beavatkozik, az már lehet idegesítő?
Azt gondolom, hogy a rendkívüli időkben az államnak valóban vannak rendkívüli jogosítványai. Hozzá kell tenni, hogy az Orbán-rezsim kőkeményen beavatkozott a devizahiteles szerződésekbe is. Ez közgazdaságilag vitathatónak bizonyult – jogszerűségét azonban senki nem vitatta. Pedig akkor még koronavírus-járvány sem volt.
Persze azt én egy viccnek tartom, hogy a kormány a futballista fizetésekkel foglalkozzon, mintha az valóban fontos tényező lenne. A jogszerűségen azonban én nem vitatkozom, rendkívüli időben – tehát a járványra hivatkozva – az államnak szerintem joga van beavatkozni akár a magánjogi szerződésekbe is.
Joga persze arra is van, hogy a járványra hivatkozva, megadóztassa a bankokat, és a befolyt pénzt a tao formájában a magyar focira, a futballisták a fizetésére fordítsa, pedig ezt eddig tiltották. Ez nem vicc?
Ez egyenesen nevetséges, vagy ha jobban teszik, már drámai. De szokatlannak nem szokatlan, mert ez megy tíz éve.
