Vicces lenne, ha Matolcsyra bíznák az euró reformját

Kardos Ernő 2020. január 21. 15:45 2020. jan. 21. 15:45

„A forint folyamatos gyengülése az import árakat is felpörgeti. Nem véletlen, hogy az elmúlt év végén már európai rekord, 4.1 százalékos volt a hazai infláció. Ez a folyamat a forint gyengülésével – ami a világon a negyedik legrosszabbul teljesítő valuta – még tovább gyorsulhat” – nyilatkozta a Hírklikknek Bodnár Zoltán egyetemi docens. Az MNB egykori alelnökét arról is kérdeztük, mivel magyarázza, hogy Matolcsy György néhány hónappal ezelőtt még történelmi zsákutcának tartotta az eurót, ma viszont a jegybankelnök már külön konferenciát rendez az eurozóna reformjáról.

A jegybank elnöke, Matolcsy György váratlanul bejelentette, hogy meg kell reformálni az eurót, és erre az Magyar Nemzeti Bank már el is készítette a programját. Mennyire gyakorlat az, hogy az eurózónán kívüli tagország szeretné megreformálni az euroövezetet? 

Elég vicces is lenne, ha bárki pont Matolcsyra bízná az euró reformját. Hiszen néhány hónapja még arról írt, hogy a közös valuta bevezetése történelmi tévedés volt. Akkor tulajdonképpen inkább temette volna, ma pedig már megreformálná az eurót. Egyébként az MNB javaslata nem is az egész övezet, hanem az ahhoz való csatlakozás reformját tartalmazza. 

Ha jól tudom, az euró reformjának szükségességét a geopolitikai, a technológiai és pénzügyi kihívások kényszerével magyarázta a jegybankelnök. Ön ezzel egyetért?

Nem, mert nem ez a lényeg. Az optimális valutaövezetnek ugyan vannak feltételei. Abban ma már nagyjából egyetértés van a pénzügyi szakemberek között, hogy az úgynevezett maastrichti követelmények – ár, árfolyam-stabilitás, rendezett államháztartás, kamatok – önmagában nem alkalmasak egy gazdaság jellemzésére. Márpedig egy optimális valuta-övezetben közel hasonló teljesítményű gazdaságokra lenne szükség. 

Arra gondol, hogy először közelíteni kéne egymáshoz az eltérő fejlettségű országokat?

Valóban, az új javaslatában az MNB kiterjeszti a belépés feltételeit a reálgazdaság szempontjából jelentős tényezőkre, például az egy főre jutó össztermék, és a bérszínvonal kapcsolatára, vagy az üzleti ciklusokra. Ezek valóban releváns tényezők, de a híradások szerint, a fizetési mérleget már meg sem említik. Holott ebben a logikában az is fontos lenne. 

Értelmezésem szerint tehát nem annyira az euróövezetet, hanem a belépés szabályait szeretnék átalakítani. Vagyis a jegybank inkább a reálgazdaság felzárkózását, és kevéssé a pénzügyi konvergenciát tartja fontosnak. Ez messzire nyúló elméleti kérdés, ami arról szól, hogy egy gazdaságnak már a belépés pillanatában meg kell-e felelnie minden optimális feltételnek, vagy majd a csatlakozás utáni folyamatok hozzák létre az ideális állapotot; vagyis a pozitív folyamatok magától a csatlakozástól várhatóak. Ezt nehéz eldönteni. 

Az igazán érdekeltek, akik már tagjai a zónának hogyan vélekednek az euróövezet tervezett magyar reformjáról?

Nekik is érdekük lenne, hogy az unió minél több tagállama csatlakozzon az eurózónához. Hosszabb távon az egész európai integrációs folyamat elemi célja, hogy ne csak közös piac, hanem közös pénznem is legyen, közösen szabályozott bankrendszerrel. Továbbá egységes fiskális politikára is szükség lenne, illetve ennek megfelelő adórendszer, stb. 

Ennek csak egyik eleme a közös pénz, s hogy valóban jól tudjon funkcionálni az Európai Unió – mint egységes egész –, ahhoz szükséges, hogy valamennyi tagország csatlakozzon az eurózónához. Ez stabilizálná a pénzügyi rendszert, és megszilárdítaná az egységes válság-megelőzési rendszert is.

Magyarországon még nem hangzott el dátum az euróövezeti csatlakozásról. Lehet, hogy Matolcsy terve valójában a belépésről indított meg gondolkodást?

Ezt nála soha nem lehet tudni. Az elmúlt tíz évben valójában semmilyen dátumot nem sikerült megszülni. Folyamatosan lebegtetik még azt is, hogy egyáltalán csatlakozunk-e valaha. Ami azért aggályos, mert az uniós tagsággal Magyarország szerződésben vállalta az euróövezethez való csatlakozást is. 

Visszatérve még a Matolcsy-féle kritériumokhoz,  van ebben néhány meglehetősen észszerűtlen javaslat is. A teljes foglalkoztatottsághoz közeli állapot elérése, továbbá egy gazdaság egészében a kis- és középvállalatok, valamint a nagyvállalatok súlyának meghatározása finoman szólva is életszerűtlen.

Talán kézzelfoghatóbb úgy feltenni a kérdést, hogy vajon az eurózónához már korábban csatlakozó szlovák vállalkozók és civilek jártak-e jobban, vagy mi, magyarok, akiknek a kormánya tíz éve csak lebegteti a csatlakozást?

Egészen bizonyos, hogy a szlovákok jártak jól, akik már egy ideje tagjai az övezetnek. Hozzá kell tennem, hogy én az euróövezeti tagság elkötelezett híve vagyok, és el kell ismerni, hogy akad azért nehézsége is a csatlakozásnak. De ennek nem az euró bevezetése az oka, hanem csak felszínre jönnek az adott ország gazdasági problémái, amelyek egyébként léteznek. 

Miért jártak jobban a szlovákok?

Azért, mert olyan biztonságot és stabilitást kaptak a közös valutától, ami megvédte őket mindenféle lehetséges sokktól, és amilyet a nemzeti valuta megtartása önmagában nem biztosít. Meg is van az eredménye, hisz' decemberben az egész európai térségben nálunk volt a legmagasabb az infláció, továbbá a forint a negyedik legrosszabbul teljesítő valuta a világon. Ráadásul a nemzeti valutánk nem csak a globális trendeknek köszönhetően értékelődik le – jobban, mint a lengyel zloty, vagy a cseh korona –, hanem saját belső problémáink miatt is. Ez pedig súlyos kockázat, mert a teljes nemzeti vagyon – tehát a vállalkozásoké és a magánháztartásoké – leértékelődik, értékét veszti! 

A forint folyamatos gyengülése az import árakban előbb-utóbb még jobban meg fog jelenni – ahogy ez már érzékelhető az inflációs adatban is. Ami pedig a magánháztartásokat illeti: az ott érzékelt infláció lényegesen magasabb, mint a KSH által kimutatott infláció. A szegények és a nyugdíjasok sokkal jelentősebb mértékű inflációt érzékelnek, mint a statisztikai hivatal által kimutatott 4.1 százalék.

Ma semmi biztosíték nincs arra, hogy a nemzeti gazdaságot nem érik el a kisebb, vagy nagyobb krízisek, külső sokkok, vagy a világgazdaságban meglévő feszültségek. A nemzeti valuta megtartása esetén, a gazdaság védekező képessége kisebb, sérülékenysége pedig sokkal nagyobb, mintha egy lényegesen nagyobb gazdasági közösséghez tartozna, amelynek a valutája is erős.

Mai hír, hogy a forint folyamatosan gyengül, lassan eléri az újabb mélypontját. Egyre értéktelenebb. Meddig lehet még lefelé menni?

Bármeddig. A piaci szereplők úgy követik egymást, mint a birkanyáj, s ha úgy érzik, hogy el kell adni, akkor nem haboznak. A jegybank ebbe próbált ugyan beavatkozni – aminek már épp ideje volt –, de a beavatkozás nagyon szerény eredménnyel járt.