Vidnyánszky és a kettős látás: saját színházigazgatása alá rendeli az SZFE oktatását
Vidnyányszky Attila – mint minden valamire való reneszánsz ember mindenhez ért, s minden hozzátartozik – most éppen kreatívan feltalálta a közpénzen történő önfoglalkoztatást: ál-magánalapítványából saját közfunkciója alá rendeli önmagát.
Miközben a diákok féléves eredményét törlik és hallgatói biztonságukat annullálják, miközben még arról sincs információ, hogy az új garnitúra által szeptember elsejétől módosított alapító okirat szerint van-e mindehhez felhatalmazásuk, a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, úgynevezett „gyakorlóhelyszíneket” alakít ki az SZFE fölé rendelt alapítvány által kijelölt oktatói garnitúra működésére, amiről az alapítvány kuratóriuma által kinevezett kuratóriumi elnök, Vidnyánszky Attila döntött.
Az már csak hab a tortán, hogy ebbéli funkciói mellett még színházi képzéssel osztályt is indít az SZFE-n, amint teszi ezt a kaposvári egyetemen is, feltehetően mindkettőt magas színvonalon.
Kedden este került nyilvánosságra, hogy a Nemzeti Színház lesz a prózai színész osztály gyakorlóhelye, az osztályt Szarvas József vezeti, segítője Rátóti Zoltán – mindketten az említett színház tagjai is mellesleg, az utóbbi ráadásul az SZFE kuratóriumának is a tagja.
Felmerül a gyakorlatias kérdés, hogy a kiemelt állami támogatást élvező Nemzeti Színháznak vajon fizet-e gyakorlóhelyi lehetőségért az SZFE jelenlegi vezetése, mely esetünkben mindkét helyszínen azonos személy.
Hogy mindez mennyiben általános gyakorlat az egyetem történetében, arra az oktatására rálátó forrásunk szerint a legkevésbé sem az, amint az is tisztázatlan, hogy mit is jelent a gyakorlóhely a gyakorlatban. Az a színészképzésnek természetes eleme, hogy a diákok statisztálnak színházakban, „mélyvízbe” kerülnek, testközelből tapasztalják és gyakorolják a rájuk váró szakma valóságát, de jelen esetben valami egészen más módszertanról van szó. Egyelőre kideríthetetlen, hogy Vidnyánszkynak nincs kedve beautóznia egy Lexusszal a Vas utcába és inkább a színházába rendeli majd a diákokat vagy egy aktív színészi bevonásról és műhelymunkáról lesz-e szó. Az biztos, hogy az egyetem nem fizet(ett) ezért színházaknak, mivel nem az adott színházak próbatermeibe vonultak ki gyakorlatra hanem „bevonódtak produkciókba” – ugyanez volt a gyakorlat a rendezőasszisztensek részére is, akik hospitáltak a valódi előadások megszületésénél.
Felvetődött az a lehetőség is, hogy amint a kaposvári egyetemnél „feltalált” oktatásdeficit megoldására kitalálta Vidnyánszky Attila, hogy a Teátrumi Társasághoz (aminek nem mellesleg szintén elnöke) tartozó környéki színházaknak kiadták „gebinbe” a hallgatókat. Hogy ez utóbbit képviseli-e a „gyakorlóhelyek” létrehozása vagy egy kiforrott koncepció része, az jelenleg ismeretlen. Az viszont már ismert metodika, hogy az elnök-igazgató már a kinevezése előtti pillanatoktól úgy viselkedik, mintha a színművészeti az ő tulajdona volna. Egy kuratóriumnak ugyanis semmilyen körülmények között sem az egyetem irányítása a feladata, ő pedig első perctől úgy tesz, mintha ő ezt irányítaná sőt, tulajdonolná – ami egy hatalmas tévedés.
Hogy mindez ellen mit lehet tenni, miként állítható meg a felsőoktatás agresszív magánosítása, arról Kunhalmi Ágnes véleményét is kikértük, úgy is mint a témában jártas szakpolitikusét. Az MSZP társelnöke biztató válaszában megerősítette, hogy van remény:
– Nem lehetetlen az egyetemek, oktatási intézmények mentesítése a napi politikai nyomásgyakorlástól, ami jelenleg meghatározó tendenciája az Orbán-kormánynak, mivel céljaikkal ellentétesnek ítélik az autonómiát, a függetlenséget az önállóságot. Az MSZP javasolja, hogy a demokrata ellenzék 2022-es győzelme esetén egy új állami Színház- és Filmművészeti Egyetemet alapítsanak, amelyet a központi költségvetésből tartanak fenn, egyben biztosítva az intézmény teljes körű autonómiáját. Az oktatóknak azt üzenjük, hogy tartsanak ki, a diákoknak pedig, hogy kövessék nyomon és részletesen dokumentálják a tanulmányaikat, mert nem hátrány fogja érni őket, hanem beszámítjuk a tanulmányaikba az eddig elvégzett munkájukat, a veszélybe, netán megsemmisítésre kerülő kreditjeiket, jegyeiket. Mindenképpen egy új típusú felsőoktatást hozunk létre és ennek módszertanát is kidolgozzuk.
Végül idéznénk a fentebb említett SZFE-kuratórium által szeptember elsejétől módosított alapító okiratot, amelyben nem mellesleg az szerepel, hogy „az egyetem tiszteletben tartja a hallgatók, oktatók, kutatók, valamint az oktatást segítő munkatársak lelkiismereti, világnézeti és vallásszabadságát. A hallgató, oktató, kutató és oktatást segítő munkatárs nem késztethető lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződésének megvallására, megtagadására. A hallgatót, oktatót, kutatót és oktatást segítő munkatársat nem érheti hátrány lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződése miatt.”
Ez valószínűleg áll azokra a hallgatókra is, akiket most a féléves jegyeikkel zsarolnak és minden bizonnyal áll az intézmény napokban lemondott HÖK-elnökére, Csernai Mihályra is, aki ellen az új vezetés még ősszel eljárást indított.
