Vigyázat – az aknák nem döglöttek!

„Nincs ebben semmi rendkívüli, és még jó ideig számolni kell hasonló hírekkel”, állapította meg a megkérdezett magán tűzszerész vállalkozás vezetője. A II. világháború befejezése után ugyanis nem voltak olyan átfogó vizsgálatok, amelyekkel fel lehetett volna térképezni az ország teljes területén a fel nem robbant lőszereket. Igaz, a nagyobb városokban igyekeztek megkeresni és semlegesíteni azokat a feltételezett robbanószer raktárakat, amelyeket biztonsági célból a harcoló alakulatok elástak a lövészárkaik közelében, aztán amikor a front elvonult, megfeledkeztek róluk. Amikor az újjáépítés megkezdődött, elsősorban csak a munkálatok közvetlen közelében igyekeztek biztonságossá tenni a helyszínt. Azokban az években még nem álltak rendelkezésre olyan technikai eszközök sem, amelyekkel a mélyebben „szunnyadó” fémtárgyakat fel tudták volna fedezni, meg tudták volna határozni a pontos helyüket. 

Valójában e téren is a technika fejlődése hozott olyan lényeges változásokat, amik a korábbi felületes, felszíni vizsgálatok után lehetővé tették a mélyebben lapuló veszélyes robbanóeszközök felfedezését is. A mai tűzszerészek eszköztárában olyan műszerek állnak rendelkezésre, amelyek akár hat méteres mélységben is „meglátják” a föld belsejében lapuló lőszereket, aknákat, gránátokat, fel nem robbant légibombákat. „Nyilván ez a keresett tárgyak méretétől és a talajszerkezettől is függ, de a hatméteres látóhatár az csak a nagyon kicsi tárgyak és a tömör szerkezetű fedőtalajok esetében igaz. A nagyobb tárgyakat, lazább talajkörnyezetben ennél jóval mélyebben is kimutatják a detektorainknak”, avat be a napi munkájuk nehézségeibe a szakember. 

A híreket figyelő civilek egy-egy nagyobb robbanószer-fogásról akkor értesülnek, ha valahol az építkezés kapcsán le kell állítani a bulldózereket, vagy éppen a közeli lakótelepen kell sebtében evakuálni a lakókat. Miért csak építkezésnél kerülnek elő a földből ezek a veszélyes tárgyak? Nem lehetne korábban, még az építkezés megkezdése előtt átvizsgálni a terepet? A megkérdezett szakember is ezt tartaná biztonságosnak, de a jelenlegi törvények ezt a megelőző óvatosságot nem írják elő. Egyedül a régészeti ásatások esetében kötelező a terület teljes lőszermentesítése, más esetekben vagy a beruházó, vagy a kivitelező gondosságára bízzák, kérik-e a tűzszerészek közreműködését már a munka megkezdése előtt, vagy megbíznak a gépkezelők „óvatosságában”. 

„Nagyon sok helyen az önkormányzat határozza meg, hogy előzetesen ki kell-e kérni a terület lőszermentesítését, vagy sem”, mondja a vállalkozás vezetője. Hozzáteszi: egyik-másik építkezésnél már a pályázati kiírásban benne van a munkaterület lőszermentesítése, más esetekben, és ez a gyakoribb, csak akkor fordulnak hozzájuk, ha a gépi földmunkáknál már előkerült egy robbanótest. „Akkor azonnal értesítik a hatóságokat, hirtelen mindenkinek sürgős lesz a segítség. Fűhöz-fához fordulnak, legyen az egy magántűzszerész vállalkozás, vagy a katonaság, a rendőrség, bárki, csak jöjjön, aki hamarabb el tudja végezni a robbanószer semlegesítését”. 

Milyen gyakran találnak a főváros környékén ilyen döglött vagy nem döglött robbanóeszközöket? A megkérdezett szakember pontos számot nem tudott mondani, de azt biztosan állította, hogy a főváros környékén napi rendszerességgel kell valahol segíteniük. Ez nagyban függ az érintett területtől is, hiszen Budapesten és környékén nagyon sokáig folytak heves harcok, a város máig elég szennyezett a lappangó, fel nem robbant lőszerekkel. 

Mitől függ, hogy hol kerülnek elő a fel nem robbant lövedékek? Az ostrom heteiben megszámlálhatatlan mennyiségű bombát dobtak a városra, rengeteg tüzérségi lőszert használtak a csapatok, ezek egy része valami oknál fogva nem robbant föl, amikor belefúródott a földbe. „Az évtizedekkel később előkerülő lőszerek egy részét még a katonák deponálták, ha akkor betemették azokat a földbe, ott vannak azóta is”, erősíti meg a korábbi állítását a szakember. Magyar területen – az alvó robbanószereket illetően – máig azok a legveszélyesebbnek tekinthető városok, ahol az ország felszabadításakor a legnagyobb csaták folytak. Debrecent és környékét említi első helyen, amelyet Szolnok, Kecskemét, Győr, Székesfehérvár és persze a főváros követ a sorban.

Ahhoz, hogy egy tűzszerész eredményesen és biztonságosan tudjon dolgozni, ismernie kell mindenféle lőszert. Melyiknek mi a kényes pontja, mikor „döglött” egy bomba, vagy mikor éles még? „Nincsenek döglött aknák, gránátok, bombák, vagy ártalmatlannak látszó puskatöltények – int óvatosságra. – Minden előkerülő lövedékhez úgy kell közelíteni, hogy az bármelyik percben felrobbanhat. Minden lőszernek látszó tárgy – veszélyes.” 

Maguk a tűzszerészek is ezt az elvet követik. Mielőtt az ilyen munkára valaki engedélyt kapna, nagyon alapos tanfolyamokat kell elvégeznie, vizsgát kell tennie, de pusztán tankönyvekből ezt a mesterséget senki nem tudja elsajátítani. A természetben, valóságos viszonyok között oktatják, hogyan kell bánni egy-egy lőszerrel, vagy lőszernek látszó tárggyal, amikor az előkerül a talajból. 

Van valami technikai különbség a különböző nemzetiségű lőszerek között? Másképp kell hozzáfogni a német, az orosz, az amerikai, vagy az angol robanóeszközök semlegesítéséhez? „Elvileg mindegyik egyformán működik”, mondja a tűzszerész. „Valamennyiben van egy gyújtó, ami beindítja a robbanás folyamatát, a különbség csak abban van, hol helyezték el a gyújtót? Az az egyetlen „változó”, hogy az eszköz elején, az orrában, vagy a hátulján található.” 

Megkérdeztük: a környező országokban is hasonló a helyzet? Prágában, Berlinben, Bécsben is kerülnek elő a mai napig az előző háború fel nem robbant eszközei? Nincsenek erről pontos információi, de azt elmondta: a lőszerfelderítések a kontinens minden országában a mai napig folyamatos munkát adnak a szakembereknek. Németországban, Ausztriában, Európa más országaiban is képeznek tűzszerészeket, és nem csak az adott ország katonaságai keresik a föld mélyén a mai napig megbúvó gyilkos eszközöket.  A hivatalos szervek mellett számos magáncég is foglalkozik ezzel, ahogyan nálunk, Magyarországon is. A vállalkozások csak az egykori hivatásos, mára leszerelt, vagy a hadsereg nyugalomba vonult szakértőit alkalmazhatják, és ez nem is lehet másként. „Ebben a szakmában csak korlátozott számban adnak ki működési engedélyeket, időről-időre kötelező tanfolyamokon kell frissítenünk a licencünket. Ez legalább olyan fontos, mint a személyes védőfelszerelés a robbanószerek közelében” – mondja a magánvállalkozás vezetője.