Viki Horror Pikcsőr Só a parlamentben
A parlament őszi szezonjának nyitónapján Orbán Viktor nem okozott meglepetést, betűhíven és viszonylag érthetően olvasta fel a Fidesz által kreált, és hetek óta mantrázott hívószavakat. Napirend előtti felszólalásában osztotta az ellenzéki pártokat, megállapította róluk, hogy a háború pártján állnak, a nemzetközi helyzetet pedig úgy értékelte, hogy a háború még sokáig tart, és a magyar infláció akkor csökken, ha megszűnnek az Oroszország elleni szankciók. A létező, ezer sebből vérző Magyarországról viszonylag semmit sem hallottunk. Ha jóindulatúak lennénk, azt is gondolhatnánk, hogy a miniszterelnök nem akarta elkeseríteni a hallgatóságát.
Orbán tehát jól megoldotta a magának feladott házi feladatot, feleletéből azonban néhány fontos momentum kimaradt. Leginkább az, hogy mi történik mostanában Magyarországon. Szólt ugyan arról, hogy az országban magas az infláció, de azt is megtudtuk, hogy máshol sem alacsony, egyedül arról nem mondott semmit, hogy az uniós országok közül miért nálunk a legmagasabb.
Azt is ügyesen felolvasta a papírjáról, hogyha véget ér a háború, de legalábbis megszűnnek a szankciók, akkor jelentősen csökkennek az árak, kisebb lesz az infláció. Hogy ezt az összefüggést mivel tudja alátámasztani, azt nem kötötte a nagyközönség orrára, feltehetőleg néhai Vlagyimir Hasraütésevics professzor számításai alapján jutott erre az eredményre.
Azt is elmondta, immár sokadszor, hogy az ellenzék a háború pártján áll. Mondjuk érdekes volna, ha egy bíróságon érvekkel is alá kellene támasztania ezt az állítást, például olyan nyilatkozatok idézésével, amikor valamelyik ellenzéki politikus arról beszél, hogy jó dolog a háború, lehetne gyakrabban is, szólni kellene az oroszoknak, hogy gyakrabban támadják meg Ukrajnát, vagy valamelyik másik országot.
Orbán arról is elfelejtett beszélni, hogyha a paksi erőmű 12 forintért állítja elő az áram kilowattját, miért adják a magyar embereknek ennek a sokszorosáért, miért csak engedéllyel szabad fűteni a rendőrsökön és a tűzoltóknál, s miért a közönségnek kell belehelni a színházak nézőtereit.
Többször utalt arra, hogy a brüsszeli bürokraták korábbi ígéretei szerint a szankciók térdre kényszerítik majd Oroszországot. Nos, Brüsszelben semmit nem ígértek senkinek, javasoltak viszont bizonyos szankciókat, amelyeket, mint az EU tagja, az Orbán-kormány is rendre megszavazott. Most, viszont, így Orbán, a magyar emberek elsőként mondhatják el, hogy mit gondolnak a szankciókról. Ezért lesz megint nemzeti konzultáció, tegyük hozzá, elsőként Európában. Irigyelnek is bennünket a többi népek, hogy miközben mi szabadon válaszolhatunk Orbán kérdéseire, és kifejthetjük, hogy akarjuk-e azt, amit nem akarunk, a nyugat-európai polgároknak kuss van, mert őket senki sem kérdezi. Igaz viszont, hogy – szemben a magyarokkal – ők ki tudják fizetni az áram- és a gázszámláikat, és a boltban is többet tudnak vásárolni, mint mi.
Összességében elmondható, hogy Orbán Viktor parlamenti szereplése jól sikerült, a feladatot kipipálta, egyszer sem sült bele a szövegébe és a mondandója is csak azoknak okozott meglepetést, akik valódi tényeken alapuló szövegekhez szoktak.
