Vizsgálni csak pontosan, szépen – és elfogultság nélkül

Mit lehet tudni az „Ez a minimum” programról?

Ezt három civil szervezet, az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország kezdeményezte még 2014-ben, az önkormányzati választások előtt. Úgy gondoltuk, hogy az átláthatóság, a korrupció elleni fellépés vonzó téma lehet a kampányban, de sajnos szinte alig mutattak érdeklődést az akkori jelöltek. 2019-ben aztán újból elindítottuk a programot és váratlan sikert arattunk. 60 településen 389 önkormányzati képviselőjelölt csatlakozott a kezdeményezéshez, akikből aztán 184-en mandátumot is szereztek, közülük 16-an pedig polgármesterek lettek. Az „Ez a minimum” program az önkormányzati munka átláthatóságához ad bizonyos ismérveket.

Melyek ezek?

Hat pontban foglaltuk össze a javaslatainkat. Az első az önkormányzat működésének átláthatóságára vonatkozik, vagyis arra, hogy a döntések előkészítése, és meghozatala mennyire nyilvános, illetve a hivatal tevékenysége milyen mértékben átlátható. A második szempont a közérdekű adatok megismerhetősége, tehát az, hogy ezekhez az információkhoz milyen könnyű hozzájutni. A harmadik kritérium a költségvetés átláthatósága, a negyedik pedig a gazdálkodás nyilvánossága, a pályázatok, szerződések, közbeszerzések nyomon követhetősége. Fontos, hogy sok, egyébként viszonylag transzparensen működő önkormányzatnál a saját cégeik tevékenysége nem igazán áttekinthető. Sokszor az önkormányzati cégek szerződései, pályázatai a homályosak. Ezért az ötödik ismérv az önkormányzati cégek működésének nyilvánossága. A hatodik kritérium pedig maguknak a döntéshozóknak, illetve az alkalmazottaknak a vagyoni átláthatóságára vonatkozik.

A 2019-ben csatlakozott 389 jelöltből hányan voltak kormánypártiak és hányan ellenzékiek?

Azt hiszem, csupán egyetlen kormányoldali jelölt volt, aki jelezte, hogy csatlakozna, de később ő is visszalépett. 

Ha egyetlen kormánypárti önkormányzat sem csatlakozott, akkor hogyan kerülhettek mégis bele a mostani értékelésbe?

Előre kell bocsátanom, hogy ez a mostani vizsgálat nem minősítés. Nem az volt a célunk, hogy dicsérjünk vagy elmarasztaljunk vele bárkit is. Összehasonlítottunk 30 önkormányzatot az előbb felsorolt szempontok szerint és az alapján pontoztuk őket. Összesen 80 pontot lehetett szerezni. A vizsgálat módszertana szerint a pontozáskor az önkormányzati működés nyilvánosságát vettük a legnagyobb súllyal figyelembe. Nemcsak az adatok elérhetőségét, hanem a közzétett információ kereshetőségét, vagyis az adattartalom tényleges hozzáférhetőségét is osztályoztuk. A legjobb eredménye, 67 pontja két budapesti kerületi önkormányzatnak, a IX.-nek és a XI.-nek lett. Összehasonlításként, kontrasztként megvizsgáltunk olyan kormánypárti és független önkormányzatokat is, amelyek amúgy nem csatlakoztak az „Ez a minimum” programhoz. 

Ezeknél milyen eredmények születtek?

A kormánypárti Székesfehérvár és a független Szekszárd önkormányzata, bár nem a legjobb eredményt mutatta, de az átlag felett áll és néhány szempont alapján kimondottan példa értékűnek tekinthetők.  

Ha nem a rangsorolás, akkor mi volt a mostani vizsgálat célja?

Ez egy félidős felmérés volt. A programhoz csatlakozott képviselők 2019-ben tettek egy vállalást. Tavaly már végeztünk egy értékelést, 17 településen vizsgáltuk, hogy a választási ígéreteik miként valósultak meg. Ezt a vizsgálatot azonban erősen torzította a Covid-járvány okozta rendkívüli helyzet, ezért az eredményeket ekkor csak az önkormányzatokkal osztottuk meg, egyben jeleztük, hogy záros határidőn belül újabb felmérést készítünk és annak a megállapításai már nyilvánosak lesznek. Volt is olyan önkormányzat, amelyik összekapta magát. A legnagyobb változást Budapest VIII. kerületében tapasztalhattuk, ahol lecserélték az önkormányzat korábban kifogásolt honlapját és egy sor adatot, információt nyilvánossá és könnyen elérhetővé tettek. Igaz, ez már csak az idén tavasszal történt, a nyilvános vizsgálat lezárása után. A mostani értékelés – mint mondtam – egy félidős felmérés. Minden vizsgált és a programban résztvevő önkormányzatnak elküldtük az eredményt és mellékeltünk javaslatokat, hogy miként lehetne tovább fejlődni.

Ezeket is nyilvánosságra hozzák?

Igen, ezeket is elérhetővé tettük időközben, de fontos kiemelni, hogy az érintett önkormányzatok ezt a személyre szóló, a javaslatainkat is tartalmazó látleletet még az előtt kézhez kapták, hogy az értékelési megállapításokat közreadtuk volna. A célunk ugyanis az volt, hogy segítsük a helyhatóságokat és nem az, hogy pellengérre állítsuk őket. Majd meglátjuk, hogy a következő vizsgálat hoz-e előrelépést.

Ha már vizsgálódásról beszélünk, az Állami Számvevőszék is fürkészi a civil szervezetek tevékenységét – méghozzá az átláthatóságukat firtatja. Ehhez mit szólnak?

Nekünk semmi bajunk a nyilvánossággal, vagy az átláthatósággal. Ebből a szempontból nem is lehetne kifogásunk az ÁSZ vizsgálódása ellen. De azzal már gondunk van, hogy a vizsgálat kritériumai meglehetősen önkényesek. Már azzal is lehetne vitatkozni, hogy vajon egyes, magukat civilnek nevező szervezetek, valóban ebbe a kategóriába tartoznak-e? Hiszen civilnek titulálja magát például a CÖF is, pedig köztudottan közpénzből folytat kormánypárti propagandát. Az ő egész tevékenységük civil jellege így finoman szólva is megkérdőjelezhető. Félek, ez az egész vizsgálódás csak arra jó, hogy bizalmatlanságot ébresszen a civilekkel szemben.

Ezt, hogy érti?

A valódi civil szervezetek legfőbb értéke a hitelességük, a szavahihetőségük és a pártatlanságuk. Márpedig ezt igencsak megtépázhatja egy olyan vizsgálat, amelyet sejthetően a hatalom rosszindulata és nem a civil szervezetek átláthatóságának az erősítése indokolt. Ha az ÁSZ az „aki keres, az talál” igazságától vezérelve, majd feltár valamilyen hiányosságot, és az most teljesen mindegy, hogy milyen súlyú szabálytalanságról van szó, nos, akkor a hiányosság puszta ténye már elegendő lesz arra, hogy dehonesztálja az érintett civil szervezetet. Mondjuk az ÁSZ, egy általa önkényesen kitalált követelmény szerint bekér valamilyen iratot, amivel adott esetben nem is kell rendelkezzen a vizsgált civil szervezet, vagy nem olyan tartalommal kell kitölteni, mint amit az ÁSZ abban látni szeretne. Máris van oka az elmarasztalásra. Hogy azt miért is kapta az a civil szervezet, már senkit sem fog érdekelni. De legközelebb, amikor valamilyen közéleti tevékenységgel kapcsolatban bírálatot fogalmaz meg, már jöhet is a visszavágás, hogy lám, náluk is talált hibát az ÁSZ. 

Vagyis attól tartanak, hogy az ÁSZ vizsgálatával a civil szervezetek esetleg afféle „kabátlopási ügybe” keveredhetnek?

Pontosan. Arra már senki sem fog emlékezni, hogy ki a tettes és ki az áldozat és vajon a mi kabátunkat emelte el valaki. Csak arra, hogy volt egy ilyen ügy. Az ÁSZ-vizsgálat egyetlen célja a zajkeltés, a civilekkel szembeni bizalmatlanság gerjesztése és végső soron az, hogy hiteltelenné tegyék a kritikus hangot használó civileket.