Vogel Dávid: menekülttábor-vezetőket is képeztünk Csádban

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, a Száhel-övezet Európa közvetlen érdekszférája, amelynek Csád maradt az utolsó stabil eleme. A területet, amelyet eddig éhségövnek is hívtak, mára a puccsok övezetének is nevezhetnénk, ahonnan folyamatosan menekülnek az emberek, akiknek célállomása leginkább a Csádi Köztársaság. Az országnak minden segítség jól jön, így nemsokára megérkezik egy 200 tagú magyar békefenntartó alakulat is. Viszont három hete érkeztek vissza a fekete kontinensről az Óbudai Egyetem Humanitarian Response Manager (HRM) képzésének oktatói. Köztük Vogel Dávid, az egyetem Afrika Kutatóintézetének vezető-helyettese.

Miért volt szükség arra, hogy magyar oktatók Csádban tanítsanak?

Csád földrajzi, politikai és gazdasági helyzete miatt jutott eszébe a magyar kormánynak, hogy az országban szerepet vállaljon és különböző humanitárius programokat indítson el. Ebbe kapcsolódott bele az Óbudai Egyetem (ÓE) a HRM humanitárius képzésével, ami egyébként Magyarországon már harmadik éve folyik. 

Miért pont ezt a képzést kérték a csádiak?

Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Nigéria, Niger, Líbia veszik körül Csádot és nincs köztük egy sem, ahol ne lenne valamilyen polgárháború vagy nagyobb konfliktus. Ezekből az országokból érkeznek folyamatosan menekültek Csádba. Viszont az ország belső viszonyai sem kedvezőek, hiszen a világ legszegényebb országai közé tartozik. Emiatt a csádi lakosoknak és az odamenekülteknek is szükségük van segítségre. Az ÓE képzésével elsősorban azoknak tudunk segíteni, akik a menekültekkel közvetlenül vannak kapcsolatban, akik azzal vannak megbízva, hogy gondoskodjanak róluk: ők a menekülttáborok vezetői és menekültügyi szervezetek munkatársai. 

22 menekülttábor vezetője lett a hallgatójuk. De mit lehet tanítani azoknak, akik már vezetőként dolgoznak?

A világon csak egy-két helyen van egyetemi szintű humanitárius képzés, ők pedig nem kimondottan ilyen végzettséggel rendelkező szakemberek, és mivel jelenleg már dolgoznak, egy teljes egyetemi képzésre lehetőségük sem lenne. Mi az ő eddigi tudásukat egészítettük ki, foglaltuk rendszerbe, a már meglévő tapasztalataikkal együttesen. Csak, hogy néhány témát említsek, kaptak jogi alapozást: nemzetközi jogból, a vonatkozó nemzetközi egyezményekből. Még konkrétabban szakmai tárgy például, hogy hogyan szervezzenek, alakítsanak ki egy menekülttábort a nemzetközi sztenderdek alapján, egészen attól, hogy két sátor között mennyi helynek kellene lennie, egészen addig, hogy a földrajzi helyzettől függően, milyen az „ideális menekülttábor”. Hogyan kell egy ételosztást megszervezni, vagy hogyan kommunikáljanak egymással rádión az ENSZ által is használt protokolloknak megfelelően. Emellett tanítottunk a migráció hátteréről, folyamatairól. Tartottunk előadást a sebezhető társadalmi csoportokról, mint a gyerekek, idősek, különböző kisebbséghez tartozó csoportokról, akár szexuális, akár vallási kisebbségről. Van olyan tárgyunk, ami a vallás kérdésével foglalkozik a különböző krízisekben. A humanitárius válságok természetesen nemcsak emberi beavatkozások miatt jöhetnek létre, hanem természeti katasztrófákat követően is, de a régióra jellemző politikai és társadalmi összetűzések, etnikai villongások, nézeteltérések miatt kialakult konfliktusok hátterét is igyekeztünk megvilágítani. És van olyan tárgyunk, amiben azt tanítottuk, hogy ha katonák is megjelennek a különböző humanitárius katasztrófák rendezésénél, mint mondjuk Magyarországon az árvízi védekezésnél, akkor velük hogyan beszéljenek. Így többek között kommunikációs gyakorlatunk is volt. De volt financiális témákat és projektek tervezését tárgyaló óránk is.

Milyen nehézségekkel kellett szembenézniük?

A kijutástól a logisztikáig, hogy nincs térerő, nem tudunk kommunikálni, sok feladatot kellett megoldanunk. De ha csak a képzést vizsgáljuk, szakmai szempontból nézve, nem volt kiugró nehézség. Az első pillanattól kezdve folyamatos volt a párbeszéd a csádi hallgatókkal. Nagyon aktívak voltak, rengeteg kérdésük volt, például arról, hogy különböző helyzetekre hogyan reagáljanak. Sokat kérdeztek a rasszról, az etnikumról, a nemzeti hovatartozás jelentőségéről, jelentéséről. Ennek kapcsán érdekes vita alakult ki a hallgatók között például arról, hogy mi a fontosabb, hogyan kell valakit megközelíteni: úgy, hogy valaki afrikai vagy úgy, hogy melyik népcsoporthoz, vagy valláshoz tartozik. 

Terepen is voltak. Mit tapasztaltak, milyen egy csádi menekülttábor?

A Próféta születésnapja pont a képzés idejére esett, aznap ezért nem lehetett tanítani. Akkor látogattunk meg egy környékbeli tábort, egy több mint húsz éve működőt, amelyben főleg kameruni menekültek élnek, majd a következő szabadnapon egy bár jóval nagyobb létszámú, de rosszabb helyzetben lévő, úgynevezett spontán menekülttábort. Míg az elsőben voltak téglaépületek, itt mindenféléből, levelekből, növényekből és mindenféle talált anyagokból tákolt kunyhókban laktak az emberek. Úgy kell elképzelni a régebbit, mintha egy kisebb város lenne, ahol megvannak a maguk vezetői, szószólói az ott élő kisebb közösségeknek, társadalmi csoportoknak. Ott beszélgettünk táborlakókkal is, többek között arról, hogy milyen épületekre, infrastruktúrára, vagy éppen képzésekre, oktatásra, egyéb szolgáltatásokra lenne szükségük és ebben mi hogyan tudnánk esetleg segíteni nekik. A másikban is próbáltunk utánajárni hasonló információknak. Ezalatt pedig egyébként – az oktató humanitárius szakemberek támogatásával – az orvoscsoport malária-szűrést végzett. Rendőrökkel is beszélgettünk például arról, hogy milyen a biztonság, vagy hogy milyen a kapcsolatuk a tábor lakóinak a környéken élőkkel, ugyanis itt ki lehet járni, mert nincsenek elkerítve. Rákérdeztünk olyan részletekre, mint, hogy például a tábor lakói is halászok, ahogy a környékbeliek is, és érdekelt, hogy ebből van-e feszültség, hogy mindkét csoport ugyanabból a folyóból halászik. 

A magyarországi menekülttáborban lakók életéről sincs sok információnk, de elképzelni is nehéz, hogy egy csádiban milyen lehet az élet…

Már az említett két táborban is sok a különbség. A régebbi közelebb van a fővároshoz, sokkal rendezettebb, ott egészségügyi épület is van, amelyet a helyiek üzemeltetnek és valamilyen szintű egészségügyi végzettséggel rendelkezők dolgoznak benne. Voltak fedett közösségi helyek is, és amiben laktak, azok az épületek is masszívabbak voltak. A táborhoz tartozott egy farm is, ahol az ott élők dolgozhattak és termelhettek maguknak. Míg a másik menekülttáborban az egyetlen modern dolog az egy adományokból épült közkút volt, egy napelemes szivattyúval, ami 33 méter mélyről hozta fel a vizet. Egy-egy napelemes mobilfeltöltőt is láttam, de ezt leszámítva, semmi modern, összeeszkábált kunyhókban laktak, ami már önmagában is egy kihívás, mint ahogyan az is az volt, hogy enni, inni tudjanak, vagy hogy a mellékhelyiségek úgy legyenek kialakítva, hogy ne legyenek fertőzések és járványveszély. Nincs oktatás, a táboron belül a biztonságról is maguk gondoskodnak. Az élet tehát nem könnyű.

A táborlakók dolga megszervezni és megszerezni, amire szükségük van? 

Van, amikor élelmiszert kapnak akár havi fejadagban, de erről elkezdett az ENSZ átállni és inkább pénzt adnak a menekülteknek. Itt 7000 CFA frankot kapnak egy hónapra, ez a helyi fizetőeszköz. Ez mintegy 4000 forintnak felel meg. Ebből kell nekik valahogyan megoldaniuk, például, ha van a környéken piac, akkor ott vásárolnak. De nem túl jó ez a rendszer sokan támadják is, de most ez van. 

Ennyi pénz elég ott a megélhetésre?

Úgy gondolom, hogy elég szűkösen lehet ebből a pénzből kijönni, ez a minimum alsó széle. De ahogy említettem, a régebbi táborban farmon is dolgoznak, a másikban pedig egy halászó közösség él, így valamennyire tudnak magukról gondoskodni, és a környékbeli erdőkben is tudnak gyűjteni gyümölcsöket, növényeket, emellett próbálnak cserélgetni és eladni is ezt-azt, ha esetleg készítenek valamit.  

Milyen eredményt várnak a képzéstől?

Három hete jöttünk haza Csádból, de az első képzési rész lezárta után is tartjuk a kapcsolatot. Ha sikerült a fejlődés, fejlesztés irányába terelni a menekülttáborok vezetőinek gondolatait, az már eredmény, vagy ha hatékonyabban, illetve magasabb színvonalon tudják ellátni a feladatukat, ám ez egy hosszabb folyamat. De a következő lépésként például már azon gondolkodunk, hogy táboronként hogyan lehetne mentorálásokkal segíteni, hogyan tudjanak még jobban működni vagy akár az önellátást miként tudnák megvalósítani. 

Lesz újabb csádi évfolyam?

Mivel a csádi fél részéről kaptunk jelzést és a Hungary Helps Ügynökségtől is, így november közepén újabb 25 fős csoport vár majd minket. Most két hétbe tömörítettük a tananyagot, reggeltől estig tartott a tanítás. Viszont jelezték a hallgatók, hogy ez gyors volt, így most három hétre megyünk. Ennek költségét is a Hungary Helps fedezi.