Wales-Magyarország: Nélkülünk
Kikaptunk a walesiektől. Mutatta a kamera közelről a helyszínen szurkoló magyarok arcát, akik láthatólag nem értették, hogy mi történt. Hogyan is érthették volna, amikor nekik azt mondták, hogy mi vagyunk a legjobbak. Hogy Magyarország nem rés, hanem erős Bástya elvtárs, a nyugat hanyatlik, és mi vagyunk Európa jövője. Irigyelnek, és ezért támadnak bennünket. Nem értették, hogy a tisztességes versenyben nem a szájkarate számít. És vannak helyek, ahol a három T azt jelenti: Tehetség, Tudás, Teljesítmény.
Talán, ha a Puskás Aréna hamarabb elkészül. Nagyobbra építik, és 190 milliárd forintnál is többe kerül. Ha Borkai Zsolt több nőt visz magával a luxusjachtra, s Kósa Lajos megkapja az ezerháromszáz milliárd forintot a csengeri örökösnőként ismert csalótól.
Ha a walesiek nem csapnak be bennünket, és már a meccs előtt megmondják, hogy mire készülnek. Jelesül arra, hogy gyorsabbak lesznek, mint a mi játékosaink, és pontosabbak. Hatékonyabban támadnak, jobban védekeznek. Ha szólnak előre, tudtunk volna rákészülni. Most már az sem segít, ha Szijjártó Péter holnap bekéreti a walesi nagykövetet a Külügyminisztériumba. Szépségtapasznak jó lesz, eredménynek, pláne vigasznak, sovány.
És akkor mondjuk el megint sokadszor, de nem utoljára: láttunk biztató jeleket. Nem is egyet, nagyon sok biztató jelet láttunk. Biztató jelek látásában világelsők vagyunk, a népesség számához képest Magyarországon látni a legtöbb biztató jelet.
Már csak azt kell kiharcolnunk, hogy a biztató jelek látása olimpiai szám legyen. Akkor végre nem magyarázkodni fogunk, hanem győzni.
