Wittinghoff: „Parragh vagy nagyon ostoba, vagy nagyon gonosz – vagy mindkettő”

– A héten két nap alatt kétszer sem értett egyet önmagával a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara áldozati bárány elnöke, miután a kormánylapban kijelentette: nem is egy, de két évre kellene befagyasztani az önkormányzatok működését biztosító iparűzési adót a mikro-, kis- és középvállalkozói szektorban. Ámde már másnap kijelentette a vállalkozások érdekeit képviselni hivatott elnök, hogy jobb lenne az ingatlan-, az idegenforgalmi-, az építmény-, valamint a kommunális adó befagyasztását is leszkanderezni. Ön Budaörs polgármestereként hogy látja, mi történik, ha ez a lázálom megvalósul?

– Elnézést, de én inkább szeretnék nagyon szigorúan fogalmazni. Szerintem épelméjű ember, aki egy általános iskolás felső tagozatos gazdasági ismereteinél picit többet tud a világról, az ekkora ostobaságot nem fogalmazhat meg. Ehhez képest, amit Parragh László javasol, a tanácsrendszer haladó szellemű autonóm intézményrendszer volt.

– Mit mond Parragh az Ön olvasatában?

– Azt mondja, hogy két évre fagyasszák be az iparűzési adót, bár azt engedjük meg, hogy nem tudjuk, mennyire idézik őt pontosan...  

– Eddig nem cáfolta a sajtóhíreket.

– Tény. Aztán azt mondta, hogy csak a kis- és középvállalkozásoknál vezessék be ezt az elképzelést. Aztán azt nyilatkozta, hogy két évre befagyasztani az iparűzési adót és nincs benne az a különbségtétel, hogy ez mely kört érinti, de és egyébként az építményadót is vonják ide. Azt ugye tudjuk, hogy az építményadó nem kifejezetten a kkv-k kiadásai közé tartozik, bár előfordulhat. Tehát mindaddig, amíg nem látjuk pontosan, hogy miről beszél, addig csak arra tudok gondolni, hogy őt, mint a NER sajátos nevelésű pitbullját ráeresztik az érintett szektorra, hogy olyan elképzeléseket lengessen be, amiknek a kiváltott reakcióit elviszi ő. Tudja, van az a vicc, hogy mivel lehet a macskának örömet szerezni.

– ???

– A farkánál fogva kell csóválni – na jó, de mi ebben az öröme...? Hát amikor leteszik. 

– Most nem asszociálnék vizuálisan Parragh Lászlóra, várom a magyarázatát.   

– Egy őrültnek, aki bármilyen hülyeséget hajlandó elmondani, ha megkérik rá, képesek a szájába adni olyan kinyilatkozásokat, amkiről nem gondolom, hogy komolyan gondolhatják, bár rögtön vitatkozom is magammal, hogy nem lehet ennyire hülye valaki. De félre a tréfát – akármekkora mértékű is az, amit el akarnak venni az önkormányzatok bevételeiből, az a szakmaiatlanság, az ostobaság és a gonoszság egyvelege. Nézzük meg például, hogy mit tettek a járványidőszak első szakaszában. A szomszédos Ausztriában egymilliárd eurót osztottak szét pluszban az államilag támogatott önkormányzatoknak. Mi történt nálunk ezalatt a  miniszterelnöki laboratóriumban? Van egy csomó önkormányzat, ami egy fillér állami támogatást nem kap, így például mi is, bár kaptunk, de elvonást. Saját bevételeink vannak, törvénytelen elvonásokkal sújtanak és akkor ez az eszetlen ember ekkora ostobaságokat dob be a közvélemény porondjára. Elnézést kérek, de erről képtelenség indulatmentesen beszélni.

„A gyomrom forog ettől az egésztől”

– Egyértelműen szondázna valamit Parragh László felhasználásával? Ön szerint mit láthatunk e mögé az otromba akció mögé?

– Nézzük meg a reakciókat. Az uniós költségvetés magyar és lengyel vétóját követően, posztoltam épp’ a lengyelországi vállalkozók reakcióját, akik fogták magukat és „fellázadtak” mondván, hogy követelik a kormány politikai irányvonalának megváltoztatását, mert súlyos károkat okoznak a lengyel gazdaságnak s így az országnak. Mi van Magyarországon? A vállalkozók nevében nyilatkozik Parragh. Komolyan mondom, a gyomrom forog ettől. Az látszik, hogy még a lengyelekhez képest is megalkuvóbb, alattvalói mentalitású az egész magyar társadalom és ez az, amit ki lehet használni, ha ilyen tehetségtelen, semmihez sem értő emberek gazdasági kérdésekben ilyen blődségeket mondanak és nem az történik, hogy tömegesen felháborodnak még akár a kormánypártiak is. A lengyeleknél százezres tüntetéseket generálnak a társadalmat sújtó söntések. De a kérdésére válaszolva, nyilván látni akarják, hogy milyenek a reakciók és a reakciók elkeserítően visszafogottak. 

– Sosem voltunk forradalmi nemzet, de most azért mintha valódi nemzeti sorskérdésekről lenne szó, amikről a közvélemény látszólag tudomást sem vesz. 

– Ismét egy hasonlattal élnék. Ha egy kedves-bájos képet posztolok a kutyámmal, 500-1000 kedvelés-hozzászólás nyugtázza a könnyen befogadható impulzust. Ellenben, ha a jogállamiságot, az önkormányzatiságot, intézményi autonómiát alapjaiban támadó, a diktatúrák mindennapjainkat érintő példáit, témáit osztom meg, 40-50 ember figyelmét, ha felkelti. Ebből az következik, hogy a társadalom tökéletesen alkalmas arra, hogy Orbán mindazt megtehesse, amit tesz. 

Kádár népe ilyen

– Sajnos a szavait támasztja alá egy minapi statisztika, amiben egyértelműen az szerepel, hogy Magyarország az utolsó helyen áll Európában a civil öntudat és szerepvállalás tekintetében.  

– Orbán szerintem alapvetően arra érzett rá, hogy Kádár népe ilyen. S az én legnagyobb szomorúságom az, hogy ellenzéki oldalon nem egyszer látom a kádári nosztalgiát, miközben az, ami történik, annak reinkarnációja.

– Ezzel valóban sűrűn összetalálkozunk, ami azért is érthetetlen, mert ’89 óta felnőtt két-három generáció, aminek a jelek szerint nem sikerült új, vonzó és hatékony világképpel végképp eltörölnie a múltat.

– Egy olyan országban élünk, ahol a szabad és demokratikus polgári mentalitásnak, az egyéni és a kollektív szabadságjogoknak semmilyen hagyományuk sincs. Diktatúrát diktatúra követett Horthytól a Kádár-rendszerig. Ezt követően, egy egészen rövid időszakban felvillant, hogy érdemi viták alapján, előrébb tolható az ország, ami amúgy szintén abszurd, hogy mi meg egy olyan korszakra nézünk vissza nosztalgiával, amikor az antalli éra alatt lezajlott például egy Kónya-Pető vita. Amit ha ma megnézek, ugyanúgy felbosszant, de ami a borzasztó, hogy a mából nézve, az legalább egy érdemi vita volt, még akkor is, ha Kónya minden mondatától hideglelést kapok a mai napig. S bizony nagyon valószínű, hogy Kónya sem nézi jó szemmel, ami ma történik. Az európai elkötelezettség viszont vitathatatlanul evidens volt akkor, Antall esetében is, aki ráadásul hangsúlyozottan euroatlanti elkötelezettségű volt. Amint Jeszenszky Géza is, akinek szintén voltak idegborzoló kijelentései akkoriban. ellentétben a mostanában kifejtett gondolataival. Sőt, én például Jeszenszky tisztességében egy fikarcnyit sem kételkedem, ellentétben a mai politikusokkal – még ha tökéletesen másként is láttuk a világot. Azt pedig kénytelen vagyok belátni, hogy az én, a mi felelősségünk is felvetődik abban, hogy miért juthattunk oda, hogy azok az értékek, amikről az előbb beszéltem, mára miért alakultak ilyen korccsá. Akik annak idején a másik térfélen dolgoztak, mint Jeszenszky, Herényi, Pusztai Erzsébet és hosszan sorolhatnánk, ők tisztességes emberek voltak akkor is és most is. És most fizetjük meg az árát annak, hogy annak idején nem ismertük fel közösen, hogy bizonyos alapelveket olyan szinten kell kőbe vésni, hogy azt az ilyen gazember kalandorok ne tudják szétverni, az országgal ne lehessen szembefordítható soha, semmilyen kétharmaddal. 

Orbán nem lép túl a mai kocsmán 

– Mindebben talán az a drámai, hogy a mára kialakult helyzetet nem hogy a hazai ellenzék, de az unió sem tudja vagy akarja olyan egyszerűen megváltoztatni. Pedig még alapvető kocsmai szabályok is vannak, amit ha valaki áthág, annak következményeire nem kell sokat várni, bár azt a kocsmán kívül illik rendezni, Orbán pedig megvetette a lábát a kocsmán belül.

– Az a borzasztó, hogy bennem korábban is felvetődtek párhuzamot érzékeltető elkeseredett sejtések. A napokban megnéztem a Könyvtolvaj című filmet, ami a II. világháború idején játszódó, finom vonalvezetésű történet, ami egy kommunista szülők után árván maradt és egy német kisvárosban örökbefogadott kislány sorsán keresztül mutatja be a fasizmus gyerekvilágon keresztül láttatott éledését. Ahogyan kialakulnak a törpelelkű, hatalomhoz jutott torz lelkekben az elnyomó rendszer hóhérai, még a kamaszok között is. Rettenetes deja vu-érzés fogott el a filmet nézve, és a napjainkat tapasztalva. Rémisztő, hogy egy társadalommal bármit meg lehet tenni és a bármi általában kicsiben és nem  könyvégetéssel, darálással kezdődik.

– Nem erős párhuzam ez a jelenünkkel?

– A válasszal visszakapcsolódnék a kiinduló témánkhoz. Közel sem életidegen elképzelés, hogy a Parraghgal tesztelik, hogy még ezt is meg lehet tenni, még ezt is, meddig mehetünk el vagy már fellázad a lakosság, mert nem tűri el, hogy az önkormányzatokat tönkretegyék, lehet hogy ezt mérik. Lehet, hogy azt szondázzák, hogy a sajátjaik mikor lázadnak fel és meddig mehetnek el a saját tábor feldühítése nélkül és mikor szólnak a Pintérnek vagy a karmelitákhoz, hogy gyerekek ezt már ne csináljátok, mert ez már nekünk is árt és megnyugtatják őket, hogy nyugalom, nektek akkor visszaosztunk. 

Lassan már kormánypárttitkárokat neveznek ki az önkormányzatokhoz 

– Vegyük példaként az Ön által évtizedek óta sikerrel vezetett várost. Ha, de meg nem engedve, életbe léptetnék a parraghi víziót, mit vesztene például Budaörs?

– Erre felelős választ akkor tudok adni, ha pontosan látjuk, hogy végül miből és mennyit vonnának el. Elvben erre azt tudom mondani, hogy ha például a teljes iparűzési adóval kapcsolatos mentességet mondanak, akkor a 10-11 milliárdos teljes költségvetés bevételi oldala a nullához közelítene. Ha az építményadót és a telekadót is annullálnák, akkor zéró a bevételünk, maximum ingatlan bérbeadások, szolgáltatások maradnának, fillérekért. 

– Tehát akkor Karácsony Gergely főpolgármester nem a hatást vadássza azzal a kijelentésével, hogy Budapest például már másnap leállna?

– A legkevésbé sem, hát ez tény! Ha az említett bevételek nincsenek, akkor elvérzett a beteg, kész. Mit eredményezne mindez? Ha a bevételi oldalon ellehetetlenítem az önkormányzatokat, akkor az egész államháztartást, az elosztást újra kellene írni. Ez aztán azt eredményezné, hogy az állam kegyéből működhetnek az önkormányzatok. Már várom, hogy bejelentsék az önkormányzatokhoz kirendelendő tanácselnököt és egy kormánypárttitkárt. 

– Ne adjon tippeket, mert már szinte közhellyé sekélyesedet, hogy ezt már úgysem merik, aztán dehogynem...  

– Sajnos a járványhelyzettel kapcsolatban is igazam lett, amikor még augusztusban figyelmeztettem: nagyon durva lesz a második hullám, segítsenek a másik oldalról, mert be fog robbanni. Már egy hónapja mondom, amit most az osztrákoknál csinálnak, hogy mindent azonnal le kellet volna zárni, az egész lakosságot letesztelni és akkor lokalizálni lehet, hogy hol van baj és nem terjed ilyen mértékben a vírus, ami most gyakorlatilag már kicsúszott a kezükből, az egészségügy összeomlott. 

Nagyon nagy a baj

– Budaörsön mennyiben sikerült saját hatáskörben elébe menni a járványnak?

– Az a baj, hogy tavasszal több mint 100 milliót elköltöttünk, plusz elvontak 180 milliót, most „fékezett habzással” próbálunk túlélni, már nem tudjuk megtenni, hogy mindenkit szűrünk. Természetesen a közintézmények dolgozóit kéthetente teszteltük, de sajnos ezek felületi megoldások, mert az átfertőződés például a pedagógus, gyerek, szülő érintettségben kiküszöbölhetetlen. Értem én, hogy a gazdasági érdek nem engedte a teljes lezárást, de hosszú távon szerintem nagyobb árat fog fizetni mindezért a gazdaság, mint kétheti leállásért. Egyszerűbb lett volna mindezt meglépni, a katonaságnak az infrastruktúrában segíteni a gépfegyveres bohóckodás helyett és két hét alatt a szűrésekkel behatárolni a gócpontokat. De ez a hajó már elment. 

– Lehet, hogy Parragh bevetésével nagyobb problémát igyekeznek palástolni, mint amit mi most egyelőre láthatunk?

– Nyilván nagy a baj. Ne legyen igazam, de véleményem szerint, az sem elképzelhetetlen, hogy az államcsőd megelőzésére próbálnak kidolgozni egy hatástanulmányt. Nem véletlen, hogy mindezzel nem Varga Mihály pénzügyminiszter állt elő – egy kváziszakember, de mégsem kormánytag könnyebben feláldozható, ha elsöpörné a népharag.