XII. Pius már 1942-ben tudott a náci haláltáborokról

Eddig ismeretlen dokumentum igazolja, hogy XII. Pius pápa már 1942-ben részletes tájékoztatást kapott egy német jezsuitától a lengyelországi náci haláltáborokról – miközben a Vatikán mindmáig azzal magyarázza e pápa hallgatását a zsidóirtásról, és „csendes diplomáciáját,” hogy nem voltak hiteles információi arról, mit tesznek a németek.

A Vatikáni Levéltár kutatója, Giovanni Coco találta meg Lothar Koenig német jezsuita levelét, amelyet 1942. december 14-én küldött ugyancsak német rendtársának, Robert Leibernek, XII. Pius pápa személyi titkárának és bizalmasának. Coco a legnagyobb példányszámú olasz napilapnak, a Corriere della Seranak adta át közlésre a német nyelven írott, „Kedves barátom” megszólítással induló dokumentumot. Koenig arról tudósította a Vatikánban dolgozó másik jezsuitát, mi folyik a németek által megszállt lengyel területeken. Megírta, hogy Rava Ruska településről naponta 6 000 zsidót és lengyelt szállítanak a bergen-belseni haláltáborba. A városból már az év elején deportáltak zsidókat, majd december 7. és 11. között (tehát a levél beérkezése előtti napokban) végleg felszámolták az ottani gettót. Mintegy 3 000–3 500 zsidót helyben kivégeztek, a többi, 2 000–5 000 embert Belzecbe deportálták.

A figyelmeztető levelet megelőzően a pápát diplomáciai úton már több országból figyelmeztették, hogy 1942-től kezdődően már mintegy egymillió zsidót gyilkoltak le a németek Lengyelországban. A pápa tiltakozása azért maradt el, mert – a Vatikán indoklása szerint – nem tudták hitelesen megerősíteni ezeket az értesüléseket.

Az olasz lap szerint nem tekinthető egészen bizonyosnak, hogy titkára megmutatta a drámai levelet a pápának, de ez igencsak valószínű. Leiber ugyanis már a 20-as évektől dolgozott a későbbi pápa mellett, aki – Giovanni Pacelliként – a Vatikán németországi nunciusa, követe volt. Ezért is valószínűtlen, hogy nem tájékoztatta volna éppen német rendtársa üzenetéről.

Giovanni Coco szerint a levél alapján „immár bizonyosnak tekinthető, hogy XII. Pius pontos és részletes tájékoztatást kapott a német katolikus egyháztól a zsidók ellen elkövetett bűnökről.” Ugyanakkor a levél írója, Lothar Koenig kérte a Vatikánt: ne hozzák nyilvánosságra leleplezéseit, mert félti a maga életét s azokét az ellenállási mozgalomban, akiktől az információkat kapta. A pápa védelmezői régen érvelnek mellette azzal, hogy félnie kellett a nácik megtorlásaitól a német egyház ellen, ezért nem állt ki határozottan a zsidók mellett. David Kertzer, jeles amerikai kutató, aki életrajzot írt a pápáról, kiderítette: Domenico Tardini, a pápai titkárság egyik kulcsembere közölte 1942 novemberében a vatikáni brit követtel: a pápa nem emelhet szót a zsidók érdekében, nem tudták megerősíteni az azok legyilkolásáról szóló értesüléseket.

Kertzer igen jelentősnek minősítette a levelet, hiszen az az első, a pápához eljuttatott információ volt arról, hogy a zsidókat gázzal ölik és tetemeiket elégetik. A dokumentumot egyébként a Vatikáni Államtitkárság rendezetlen levéltárában találta Giovanni Coco, miután annak anyagait áthelyezték a Vatikán központi levéltárába. Ezért is várják nagy érdeklődéssel Giovanni Coco könyvét, amelyben kutatásainak más eredményeit is közzéteszi. Az amerikai kutató elmondta: korábban sem volt titok, hogy a vatikáni levéltárakból bizonyos dokumentumok hiányoznak. Így például a washingtoni pápai nunciatúrának a háború idején készült iratait máig nem dolgozhatták fel.

Figyelemreméltó, hogy XII. Pius örökségéről október 9-11 között rendez nagyszabású konferenciát Rómában a Pápai Gregoriána Egyetem. A tanácskozást Pietro Parolin érsek, a Vatikán államtitkára nyitja meg. Részt vesznek azon a katolikus egyház illetékesei mellett az izraeli Jad Vasem Holocaust-kutató intézet szakemberei, így amerikai és izraeli tudósok. A konferencia fő előadói között lesz Giovanni Coco csakúgy, mint Johan Ickx, a Vatikáni Államtitkárság levéltárosa. Ő két éve jelentette meg könyvét „XII. Pius és a zsidók” címmel, amelyben méltatta a pápa, a Vatikán pozitív szerepét a zsidók és általában a menekültek megsegítésében.

A nemzetközi szakirodalom elismeri az 1938-tól 1958-ban bekövetkezett haláláig egyháza élén álló pápa érdemeit abban, hogy „csendes diplomáciájával” sok üldözöttet sikerült megmentenie. Ugyanakkor – a német katolikus egyház megvédése érdekében – egyezményt kötött Hitlerrel már 1933-ban, abban az évben, amikor a diktátor hatalomra került és tény, hogy soha nem állt ki határozottan az üldözöttek megvédéséért. Sok történész publikált arról, hogy a II. világháború után a katolikus egyház sok nácit segített elmenekülni a felelősségre vonás elől. Azok hamis, a Vatikántól kapott útlevelekkel többnyire Dél-Tirolon jutottak le az olasz tengerhez, majd dél-amerikai országokba.