Zsákutcába kormányozta magát a Fidesz
„Visszavonulni azonnal nem lehet arcvesztés nélkül, két lépésben talán sikerül. Túl sok helyről jött nagyon kemény kritika és egyelőre ez tűnik erősebbnek”. Így reagált a Hírklikknek Zsolt Péter szociálpszichológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója arra, hogy egyelőre „jegelik” az átláthatósági törvényt. Kocsis Máté frakcióvezető azzal indokolta ezt, hogy bár „a kormánypárti képviselők egyetértenek a szellemével”, de a konkrét megoldásokról még vita zajlik a frakción belül. Az is kiderült, hogy több szakmai szervezettől, köztük a Magyar Bankszövetségtől, a Magyar Reklámszövetségtől, a Magyar Ügyvédi Kamarától, de még a Sándor Palotától is érkeztek észrevételek, amelyek „alapos megfontolást igényelnek”. Közben itthon országszerte tiltakoztak, nemzetközi szervezetek sora sürgette a visszavonását, Brüsszelben is összevonták a szemöldököket.
Mitől bátortalanodott el a Fidesz és a KDNP 109 „bátor” képviselője, akik mind csatlakoztak a Halász János képviselő által benyújtott javaslathoz?
Ez a fideszes kormányzás szokásos rendszerproblémája. Valaki kitalál valamit, Orbán Viktor rábólint, csináljátok, és akkor hanyatt-homlok azonnal rohan valaki teljesíteni a főnök óhaját. Egy demokrácia nem így működik. A kormány elhatároz valamit, megbízzák az illetékes minisztériumot, azok előkészítenek egy javaslatot, azt körbefuttatják a társszerveknél, a szakmai szervezeteknél, vagy még szélesebb társadalmi vitára bocsátják, mielőtt parlamenti előterjesztéssé formálódna. A demokrácia hosszú folyamat, néha hosszabb a kelleténél, ezt Brüsszel esetében sem szeretjük, de a hamarmunka teli lesz hibákkal. Olyan típusú hibákkal, amelyek fizikailag kivitelezhetetlenek, vagy csak egy diktatúrában volnának megvalósíthatóak.
A Fidesz nem szokott visszakozni sem a hazai sem a nemzetközi felháborodás láttán. Mi történhetett a háttérben?
Ezt az ügyet nem lehetett „meghosszabbítani Bicskéig”, olyan sok hiba csúszott bele. Ráadásul újabb és újabb megszorításokat találtak ki, a képviselők egymást túllicitálva ötleteltek, a végén azt érték el vele, hogy szinte mindenki tiltakozni kezdett, nemcsak a civilek, az ellenzékiek, hanem a saját szavazóbázisuk is. A sajtó, a fél világ, a bankok, az ügyvédek, a reklámszervezetek, az utca embere is felháborodott, s ez a nyomás sokkal erősebb volt, mint amire egyáltalán számítani lehetett. Az igazi okokat persze nem tudhatjuk, az sem biztos, hogy ilyen „demokratikus” kifogások akasztották meg a folyamatot, lehet más is a háttérben. Talán ennél több realitása van feltételezni a bankok erős ellenállását. Amikor a kifogásaikat sorolták, udvariasan fogalmaztak: „a listára kerülő szervezetek valamennyi pénzforgalmának ellenőrzése kivitelezhetetlen volna”. Mindenki érthetett ebből, ők nem akarnak ebbe az ügybe belekeveredni. Ha pedig a kormány nem tud hatást gyakorolni a pénzügyi rendszerére, az nagyon nagy fiaskó. Ennek egyértelműen az az üzenete: nem tudnak kormányozni. Ha az általuk írt jogszabályokat nem tudják érvényesíteni, akkor a törvény számos részelemét majd vissza kell vonni, annak a „lájtos" verziója pedig aligha teljesíti az eredeti célokat.
A végére nyilvánvalóvá vált, hogy ez a törvény korántsem csak a sajtószabadság megnyirbálásáról szól…
Ez már a véleménynyilvánítás általános korlátozását jelentené. Amikor pedig a véleményszabadságot is elveszik az emberektől, az már csaknem egyenértékű az EU-ból való kilépéssel. A célkeresztbe előbb a sajtó került, aztán a civilek, majd a magánemberek következtek, s ha ezt a gondolatsort követjük, oda jutunk, amit Oroszországban már láthatunk. Egyáltalán nincs szó külföldi finanszírozásról, a hatalom egyszerűen megmondja, ki az, aki veszélyes az országra, és azt el lehet tiporni.
Itt még nem tartunk. De a civilek nagyon bántják a kormány szemét.
Sorban születtek olyan döntések, elég csak a Pride betiltására gondolni, amelyek az emberek személyes szférájába avatkoztak be. Én nem régen kapcsolódtam a Civil Kollégium Alapítvány munkájához, ahol harminc éve dolgoznak a civil társadalom megerősítésén. Akik nem tudják, hogyan működnek a támogatások, azt gondolják – és a kormány is igyekszik ezt sugallni –, hogy megérkezik a számlára sok-sok dollár vagy euró, amivel azután azt csinálnak, amit akarnak. A civil szervezetek, főként, ha nyugati pályázatokon indulnak, csak úgy tudnak pénzt szerezni, ha pályáznak, és a pályázaton vállalt minden fillérrel elszámolnak. A pályázatok kiírói csak bizonyos projektcélokra, a vállalt feladatok teljesítésére adnak pénzt. Kész vergődés a pályázatok teljesítése mellett kigazdálkodni például a villanyszámlát. Mégis a propaganda nem erről szól, a Fidesz mindent támad, ami független és autonóm, mert az veszélyes egy diktatúra felé menő országban. Putyinnak is az volt az első ötlete, hogy elkezdte ő pénzelni a civileket, arról szóljon a tevékenységük, ami a hatalomnak kedves. Ha a demokráciát véded nyugati segítséggel, az nem ugyanaz, mint amikor a saját diktatúrájában az orosz állami pénzekben kezdett elkényelmesedni, mondjuk, az ottani jogvédő civil. Az elején legyintettek erre, de később mégis be kellett szüntetniük a tevékenységüket, vagy maguk is propagandistává váltak.
Talán majd egyszer kiderül, mi okozta a mostani zavart a Fidesz soraiban. Most hátrébb léptek, előjönnek majd újra a törvénnyel, vagy inkább elaltatják?
Erre a kérdésre most még nehéz válaszolni. Én ebben pesszimista vagyok, azt gondolom, ősszel valamikor ismét előjönnek majd a törvényjavaslattal, csak olyan módon fogják megfogalmazni, hogy az működőképes legyen. Mire gondolok? Nem ritka, hogy a nyugati kormányok, vagy azok valamelyik minisztériuma ír ki pályázatot magyarországi civil szervezetek számára. Ha azt tapasztalnák Európában, hogy ezeket a külügyminisztériumi pályázatokon nyertes civileket szankcionálják, az újabb, nem kívánatos diplomáciai nemzetközi konfliktusokat szülhetne. Az utóbbi években sok ilyet láttunk, meg is égette magát a kormány nem is egyszer. A mostani belpolitikai helyzetben ez nagyon kockázatos volna. Az ilyen támogatásokat, szerintem, ki fogják emelni a törvény hatálya alól, és valószínűleg át fogják gondolni azt is, mi várható el egy banktól.
Mi lesz az uniós támogatások megítélésével?
Brüsszel a fő ellenség, és amíg az Orbán-rezsim fennáll, ebben nem is várok változást. Brüsszel az, ahova betelepült a demokrata, a globális, liberális ellenség. Ott van a központ, ahonnan a patrióta jobboldalnak ki kell őket füstölnie. Ezek agyament dolgok. Ha mégis megpróbálja a kormány rábeszélni a magyar társadalmat, hogy EU-ellenesé váljon, azzal meglehetősen kockázatos területre téved. Nem kellett volna kipróbálni a demokráciát, akkor egy nepotista-klientista elit könnyen kihátrálhatna nyugati szövetségből, így a nép némi akadályt jelent.
Belekormányozta magát a Fidesz egy zsákutcába?
Valószínűleg. A szuverenitásvédelmi agytröszt kidolgozott valamit, és odaadta Halász Jánosnak, hogy adja be, az meg a nevére vette ezt az ügyet. Mostanában nem is lehet a képviselő úrról hallani. Amíg az első időben 109 Fidesz-közeli ember rajongott az ötletért, mára legalább ugyanannyi Fidesz-közeli ember lelkesen helyesli, hogy levették napirendről a javaslatot. Korábban amellett kampányoltak, hogy milyen okos ez a Halász-féle törvény, most beleállnak az ellenkezőjébe. Visszavonulni azonnal, arcvesztés nélkül nem lehet. Két lépésben talán sikerül. Túl sok helyről jött nagyon kemény nyomás.
