Zsúrpubinak gondolták, pedig szegény volt

 - Alig egy hónapja, hogy megtörtént a polgármesterré választása, és máris személyi kultusz van?

- ??? Miért?

- Láttam itt az önkormányzat bejárata előtt, de az utca sarkán is felfestve a Soproni nevet…

- Ja… Az még a kampányban készült. Bizony el is kellene már takarítani, úgyhogy ez a mi felelősségünk. Kellemetlen, az kétségtelen.

- Hát igen, mert egészen más a jelentése most, hogy már polgármester, mint akkor, amikor még csak harcolt érte.

- Így van, ezekre oda kell figyelnünk. Sőt ma reggel még egy plakát is volt itt az utcában, éppen most szóltam a srácoknak, hogy vegyük le gyorsan.

- Amúgy felocsúdott már a győzelemből?

- Nem volt sok időm arra, hogy pihenjek, vagy kiélvezzem a sikert, és ez nem csak egy közhely, de a munka már másnap elkezdődött.

- Nem is erre utaltam, inkább arra, hogy mekkora meglepetés volt, talán az ön számára is a végeredmény, nem?

- A budapesti politikai előrejelzések az én kerületemben biztosra vették az ellenzéki sikert, a kampányzárón még lapogatták is a hátam, a biztos győzelem tudatában. Mondogatták, hogy neked Tamás már megvan, most már aggódjunk a többiekért. Én csak néztem: miért lenne meg? Van egy erős polgármester, és amúgy is nehéz a kerület… Persze ettől még, ha nem is magabiztos, de bizakodó voltam. Bizakodó, mert március óta keményen dolgoztunk, volt a stratégiai tervünk, volt egy közvélemény-kutatásunk, amelyre építettük ezt a stratégiát, és ennek megfelelően haladtunk előre. Ezért éreztem azt október 13-án, hogy akár nyerek, akár veszítek, bele tudok nézni másnap a tükörbe.

- Mik voltak a stratégia főbb pontjai?

- Tudtuk, éreztük, hogy mi hiányzik ebből a kerületből, mi az, amit mi meg akarunk jeleníteni. De egy stratégiának fontos része az is, hogy tudd ki az ellenfeled, és ki vagy te, azaz ki az ellenjelölt politikus. Mi elég jól szembeállíthatóak voltunk Hassay Zsófia polgármester asszonnyal. Nálam fontos volt a helyi kötődésem, ezen felül az alacsony sorból való származásom, és talán az ebből fakadó puritánság, ami esetleg engem jobban jellemez. Én például nem érzem jól magam itt, a polgármesteri irodában sem, ezek között a hatalmas trónszékek között, ezért aztán ide is kell egyfajta változás, de ami ennél fontosabb, hogy engem a modernség, míg az elődömet némi avíttság jellemez.

- Hát Hassay Zsófia sem egy idős hölgy…

- Ez nem a kortól függ, lehet idősen is korszerűnek lenni, illetve fordítva.

- Az mit jelent, hogy alacsony sorból jött?

- Édesanyám rokkantnyugdíjas volt, édesapám pedig sekrestyés itt a Szent Család plébánián. Nem mondom, meg nem is szeretem a szegénység szót, mert ha erre gondolok, akkor terézvárosi srácként nem állíthatom magam mellé azokat a helyeket, ahol szeméttel fűtenek. Ilyen értelemben nem mondhatom, hogy szegénységben nőttem fel, de tudom például mit jelent az, hogy meg kell osztani a BKV bérletet a testvéreimmel, mert négyünknek nem jut, csak legfeljebb egynek. Tudom, hogy ez nem teljesen jogszerű, de így volt… Régen történt. Ezt csak azért hangsúlyozom, hogy ha az ember nem jómódban nő fel, az meghatározza a gondolkodását is. Anyukám a Máltai Szeretetszolgálatban dolgozott önkéntesként, mellette mindannyian a plébánián segítettünk be, és ezek a közösségi, szolidáris érzések nagyon fontosak számomra.

- Akkor mi köti önt a Momentumhoz?

- Azt akarja ezzel kérdezni, hogy a Momentum egy jobboldali párt?

- Nem, de az ön által említett háttér nem logikusan juttat el egy embert a Momentumhoz.

- Igen, már a párt alakulásakor is többen budai zsúrpubiknak bélyegeztek meg bennünket, de ez nem így van: én pontosan azt látom a Momentumban, hogy van egy nagyon erős magja a szolidaritásnak. Három alapelvre építettük a pártot: a pozitív nemzetképre, a teljesítményelvűség és a szolidaritás. Számomra ez utóbbi a legfontosabb. És ezt itt, az önkormányzatok szintjén nagyon is lehet képviselni.

- Akkor a Momentum építkezett jobbról és balról is?

- Igen, ez így volt. Én például egy patrióta baloldali, és liberális vagyok. Szerintem ez a hármas értékrendszer a járható út, ezen kell járni.

- Önre is azt mondták, hogy budai zsúrpubi.

- Hallottam ilyet, és sértett is a dolog. Itt éltem a harminchárom évemből harmincat Terézvárosban, a körülményeinkről már beszéltem. Ugyanakkor szerencsés voltam, mert jó iskolába jártam, a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, de a zsúrpubizás az mégiscsak túlzás…

- A gimnázium után hova vezetett az útja?

- Fú, én nem voltam az az ember, aki rögtön megtalálta a helyét. Érettségi után rögtön dolgozni kezdtem, szerviztechnikusként számítógépeket szereltem. Ekkor jelentkeztem a műszaki informatikára, de gyorsan rájöttem, hogy az nem az én utam; simán kibuktam az egyetemről. Ezek után elmentem Angliába, mosogattam. Közben rájöttem, hogy engem az angolszász kultúra izgat, a történelme is közel áll hozzám. Elkezdtem fordítani, szépirodalmi műveket is. Hazajőve a Károli Gáspár Egyetemen tanultam anglisztikát, nyelvészettel foglalkoztam elsősorban.

- Ezek szerint rájött, hogy inkább humán alkat, mint számítógép szerelő?

- Én most is szeretem a technikát, az újdonságokat a technológiában, de a humán oldal az igazi…

- És mikor jött rá, hogy alkalmas polgármesternek?

- Én az egyetemen, az ELTE-n immár, az erasmusos hallgatókat segítettük egy mentorhálózaton keresztül. Ezt a csapatot vezettem, és ott úgy éreztem, hogy van hatásom az emberekre. Később, a politikába bekapcsolódva éreztem azt, hogy jó lenne ezt az élményt itt is hasznosítani. És még egyet: nagyjából tíz évvel ezelőtt érkeztem el odáig, hogy úgy mehettem el bevásárolni a közértbe, hogy ne az árakat kelljen feltétlenül néznem. És akkor az is megfogalmazódott bennem, hogy ez már a szabadság része, és az emberek majd akkor érzik magukat szabadnak – a jogállamiság és a demokrácia körülményei között, ha be tudnak vásárolni hó végén. Ez vezérel engem. Hogy Magyarországon mindenki be tudjon vásárolni hó végén. Ennyire egyszerű összefoglalni az én ars poeticámat.

- Ez szép dolog, de hogy következik belőle az, hogy alkalmasnak találja magát vezetőnek?

- Ez inkább arra válasz, hogy miért indultam el a politika irányába.

- Milyen vezetőnek tartja egyébként önmagát?

- Ha egy asztal körül ülünk többen, és én hozom meg a végső döntést, akkor abban biztos lehet mindenki, hogy én ki fogom kérni a legcsendesebb ember véleményét is, viszont abban is biztos lehet mindenki, hogy ha megszületett a döntés, akkor nem szeretem újra megnyitni a vitát. Ebben nagyon határozott vagyok. Amúgy, ha itt megkérdezi az önkormányzat dolgozóit, szerintem azt a választ fogja kapni, hogy én egy emberközeli vezető vagyok. Számomra fontos, hogy ne a trónusán üldögélő vezetőként gondoljanak rám – ezért is érzem rosszul magam itt, az ötödik emeleten; távol vagyok mindenkitől, bezárva több ajtó mögé – ezért nem is hívatok ide szinte senkit, hanem én megyek a munkatársaimhoz. Így a saját környezetükben mondhatják el a véleményüket. Így is kezdtem a munkám: végigmentem minden részlegen, és két dolgot kértem, egyrészt, hogy meséljenek arról, pontosan mit csinálnak, és mondják el, mi az, amin változtatnának, mit várnak, mit kérnek tőlem. És ez ki is nyitott embereket.

- Azt is érezte, hogy félnek öntől?

- Természetesen van, volt félelem, sokat dolgozom azért, hogy ez elmúljon, mert az ilyesmi nem teremt természetes légkört. De persze félnek a változástól, a többség tart az ilyesmitől.

- Hány embert rúgott ki?

- Hányat? Szerintem nullát. Közös megegyezéssel távoztak néhányan. A kabinetfőnöki pozíció például bizalmi poszt, oda a saját emberemet hoztam.

- Volt már főnök korábban?

- Persze. Egyrészt civil szervezetben, és saját cégemben is.

- Egy hónap elteltével mi az, ami meglepetésként érte?

- Ilyen talán nem volt, olyan viszont igen, amivel számoltam, de rosszul érzem magam bennük. Ilyenek azok a reprezentációs események, ahol túl nagy tisztelettel fogadnak, vagy ahol úgy érzem nincs helyem. Amikor beléptem az önkormányzat kapuján, és itt volt az egyik portás, egyikőjük meghajolt előttem. Márpedig, ha Budapest VI. kerületében ilyen történik, az az jelenti, hogy az önkormányzatokban még mindig feudális viszonyok uralkodnak, és én azt szeretném, ha ez megváltozna. Nem csak itt belül, hanem általánosságban. Nyelvészként azt akarnám elérni, hogy hozzuk be a hivatali kommunikációba a közérthető beszédet. Tehát ha az állampolgár a kérvényére, akkor érthető választ kapjon. Kínosnak tartom továbbá, ha óvodába, vagy iskolába kell megjelennem, elmegyek, persze ha fontos, de a közös fotózkodást már a politikai pedofili kategóriájába sorolom. Minden politikusnak fontos lenne, hogy a hatalommal járó személyiség torzító hatásokat elkerülje.

- Folyamatosan az emberi oldalról beszél, miközben azért ez kőkemény politika is, hiszen sok párt megegyezésen alapul itt is az irányítás, amely pártoknak gyakran eltérnek a szándékai. Azt akarom mondani, hogy várhatóan a sikeres összefogás sem lesz mindig konfliktusok nélküli. Vagy máris vannak összecsapások?

- Azt kérdezte az előbb, hogy milyen vezető vagyok. Most pedig arról kell beszélnem, hogy miként viszonyulok a velem egyenrangú partnerekhez. Egyelőre azt sikerült bizonyítunk itt, Terézvárosban, hogy ha megfelelően kommunikálunk, és nyitottak vagyunk egymás iránt, akkor a kormányzás is könnyebb lesz. Nem hiszem azt, hogy végig lehet tolni egy ciklust – akár egy párton belül -, hogy ne legyenek konfliktusok. Lesznek, vagy vannak nézeteltérések. De sikerülhet mindegyiknek elvenni az élét, megegyezni, ha végigtárgyaljuk. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki fülig érő mosollyal fog felállni az asztaltól, de megállapodás örömével igen. Ez eddig így működött.

- Nyilván mindenkin lehet pártnyomás még akkor is, ha a személyes kapcsolat amúgy jó…

- Igen, ez így van. Ezért is törekszem arra, hogy a többi párton belül is legyenek olyan felsőbb szintű kapcsolataim, amelyek lehetővé teszik az együttműködést.

- Harminchárom éves. Hány ciklusra készül?

- Én szeretem az önkormányzatot, és abban bízom, hogy be tudom bizonyítani az itt lakóknak, hogy jó is vagyok benne. Ez nem öt év, akár tíz-tizenöt év is lehet. Rengeteg óriási projektünk van, ezekhez pedig, hogy végigmenjenek, idő kell. Van hova fejleszteni, a szociális szférától , a környezetvédelmen át, a vállalkozásfejlesztésekig, és még sorolhatnám. Ugyan csak egy kerületről beszélünk, de rengeteg lehetőség előtt állunk. Nincs kijelölt időpontom egyébként, de bízom benne, hogy a választók öt év múlva is alkalmasnak találnak a feladatra.

- Van ön előtt minta, például a XIII. kerületet évtizedek óta vezető Tóth Józsefé?

- Tóth József mindenképpen minta. Mások Angyalföld adottságai, ő nagy területen gazdálkodik, mi pedig egy jóval szűkebb térben. A területek többsége vagy magán, vagy állami tulajdonban van. Éppen ezért nagyon sokat kell majd tárgyalnunk. Ez még egy nagy kihívás: hogyan fogunk tárgyalni a kormánnyal, Fürjes Balázzsal, a Vagyonkezelővel. Az egyeztetéseket, a Podmaniczky utca melletti rozsdaövezet kapcsán már el is indítottuk, először Karácsony Gergellyel, utána majd Fürjes Balázzsal. Mi egyértelműen zöld területet képzelünk el.

- Ha már a kormányról esett szó. Ön szerint mennyire hihető el az együttműködési szándékuk?

- Kétharmad van az Orbán kormánynak még 2022-ig. Elvileg bármit megtehetnek, akár a fővárost is elvihetik Debrecenbe. A politikai realitás azonban az, még Orbán számára is, hogy ha elkezdi fosztogatni Budapestet, akkor ez vissza fog rá hullani, szóval szerintem nem teheti meg. Muszáj nekik valamennyire konszolidálódniuk, ha meg akarják tartani a választóikat.

- Nem kincstári ez az optimizmus?

- Szerintem nem.