Zuhannak a csontvázak, ömlik a korrupciós pénz – 16 év sötét öröksége

Milliárdok tűntek el, de az eljárások lassan haladnak

A műsorvezető az elmúlt hét fejleményei közül több olyan ügyet is kiemelt, amelyek jól mutatják a közpénzek felhasználásával kapcsolatos problémákat. Az úgynevezett óbudai korrupciós ügyben már 47 gyanúsított van, köztük az ország egyik leggazdagabb üzletembere is. A Szuverenitásvédelmi Hivatal kapcsán pedig kiderült, hogy a vezetők jelentős juttatásokban részesültek. Lánczi Tamás elnök havi bruttó 5,4 millió forintos fizetése mellett 400 ezer forintos ruhapénzt is kapott.

Horn Gábor szerint azonban nem önmagában a ruhapénz a legnagyobb probléma. Úgy vélte, az ügy inkább azt mutatja meg, milyen gátlástalanság és cinizmus jellemezte a rendszert. A Szuverenitásvédelmi Hivatal szerinte elsősorban a félelemkeltés eszközeként működött: azt az üzenetet közvetítette a civil szervezeteknek és az újságíróknak, hogy a hatalommal szembeni fellépésnek következményei lehetnek. Eközben az intézmény 3,2 milliárd forintot költött kommunikációra, noha saját kommunikációs csapattal is rendelkezett.

Kukorelly Endre szerint az elmúlt 16 évben olyan mértékű pénzköltés, korrupció és visszaélés zajlott, amelyet nehéz feldolgozni. Azt mondta, a hatalom megszerzése önmagában a politika része, de az már elfogadhatatlan, ahogyan az erőforrásokkal bántak. Szerinte sorra kerülnek elő a rendszer „csontvázai”, és nehezen érti azokat, akik a történtek ellenére továbbra is kitartanak a korábbi szisztéma mellett.

Lattmann Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy a visszaélések kialakulásában nemcsak az egyéni kapzsiság, hanem a csoporthoz tartozás kényszere is szerepet játszhat. Ha egy közegben mindenki elfogad bizonyos juttatásokat, akkor az újonnan érkezők számára is természetessé válhat ugyanez. Kukorelly szerint azonban ez nem jelenthet felmentést. Úgy látja, az egész rendszert kellene lebontani, hogy a későbbiekben ne ugyanazok a csoportérdekek és függőségek határozzák meg a működését.

A cél szentesítette az eszközt

A beszélgetésben felmerült, hogy a hatalomhoz kötődő gazdasági és politikai körök működését nem lehet pusztán a pénzszerzés vágyával megmagyarázni. Horn Gábor szerint a rendszer alapvető mozgatórugója az volt, hogy a politikai célok érdekében bármit meg lehet tenni. A pénz ennek az eszközévé vált: arra szolgált, hogy a hatalomhoz kötődő csoportokat összetartsák és finanszírozzák.

Kukorelly úgy fogalmazott, hogy a politikai hatalom megtartása érdekében kialakított rendszerben a különböző közösségek – a polgári köröktől az egyházi és más társadalmi csoportokig – mind fontos szerepet kaptak. Szerinte nem feltétlenül az urizálás volt az elsődleges cél, hanem az a meggyőződés, hogy a hatalom megtartásához mindenkit meg kell vásárolni, aki ebben segítséget jelenthet. A pénz így nem végcél, hanem a politikai befolyás fenntartásának eszköze lett.

Horn Gábor szerint a magyar gazdaságban nem egy önálló, a politikát irányító tőkésosztály alakult ki, hanem éppen fordítva: a politika telepedett rá a gazdaságra. A verseny és a gazdasági racionalitás háttérbe szorult, a gazdasági szereplők pedig a politikai hatalom függőségébe kerültek. Ennek kapcsán szóba került Simicska Lajos korábbi szerepe is. A vendégek szerint az ő története azt mutatja, hogy a politikai vezetés egy erős gazdasági szereplővel is gyorsan leszámolhat, ha az már veszélyezteti a kialakult hatalmi viszonyokat.

A műsorban az is elhangzott, hogy Orbán Viktor korábbi politikai sikerei ellenére sem tudta megakadályozni a társadalmi különbségek növekedését. Kukorelly szerint a hatalomnak hosszú éveken át lett volna lehetősége arra, hogy csökkentse a társadalmi szakadékokat, felzárkóztassa a leszakadó térségeket, és javítson a romák helyzetén. Ehelyett a társadalom kettészakadása és a gyűlölködés erősödött.

A Volán-ügy és az MNB-vizsgálat is várat magára

A résztvevők konkrét korrupciós ügyekről is beszéltek. A Volánhoz kapcsolódó buszbeszerzések kapcsán felmerült, hogy a járműveket többszörösen túlárazták, majd továbbértékesítették és visszavásárolták. Az ügyben 2021-ben már feljelentés történt, érdemi előrelépés azonban hosszú ideig nem történt. Most több embert hűtlen kezeléssel és pénzmosással gyanúsítottak meg, köztük Jellinek Dánielt és a Nemzeti Vagyonkezelő korábbi vezetőjét, Szivek Norbertet.

A műsorban felvetették, hogy az ügyben a korábbi legfőbb ügyész távozása után történhetett fordulat. Horn Gábor szerint különösen figyelemre méltó, hogy a vizsgálat szálai akár a korábbi politikai elit aktív szereplőiig is elérhetnek. A parlamenttől ugyanis olyan személyt kérhettek ki, akinek szerepe lehet az ügyben. A vendégek ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a konkrét felelősség kérdését csak a vizsgálatok tisztázhatják.

Az MNB ügye szintén szóba került. A műsorvezető arra emlékeztetett, hogy a vizsgálat már két éve tart, és még mindig nem sikerült senkit tanúként kihallgatni. Miközben egy kisebb értékű lopásnak is gyorsan lehet rendőrségi következménye, ebben az esetben legalább 270 milliárd forintról van szó. A vendégek szerint joggal merül fel a kérdés, miért haladnak ilyen lassan a nagy közpénzügyi ügyek.

A beszélgetés végén a legfőbb ügyész személyének kiválasztása és az alkotmánybíró-jelölések is terítékre kerültek. Lattmann Tamás szerint fontos üzenete van annak, hogy a Tisza olyan jelölteket is támogatott, akiknek nincs közvetlen politikai kötődésük. Ligeti Miklós esetében éppen az lehet a lényeg, hogy a politikai vezetés ne tudja utasításokkal befolyásolni a munkáját.

Horn Gábor ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a személyi döntések körüli viták könnyen úgy tűnhetnek, mintha a választók közvetlenül is részt vennének ezekben a folyamatokban. Szerinte a polgárok politikusokat választanak, akiknek az a feladatuk, hogy az állam működéséhez szükséges személyi döntéseket meghozzák. A közvélemény vitázhat ezekről a kérdésekről, de a felelősség végső soron a megválasztott politikusokat terheli.