Haladás minden áron?
Nem oldódtak meg a labdarúgó NB II- ben szereplő Szombathelyi Haladás anyagi gondjai. Séllei Árpád, a klub 2019. decemberétől hivatalban lévő ügyvezetője igazgatója a frisss.hu-nak adott nyilatkozatában elárulta, hogy a koronavírus-járvány előtt több szponzor beállt a Haladás mögé, de azóta a támogatók visszaléptek, illetve kivárnak, ezért most a várostól várják a segítséget. „Ha azt mondaná a városvezetés, hogy a komplexummal szembeni tartozásunkat átvállalja, a 2019. június harmincadikáig szóló szerződésünket újra megköti, már az óriási segítség lenne, ennél többet nem is kérhetnék. A Haladás egy brand, egy márka, amiről mindenkinek Szombathely jut eszébe, Szombathely legnépszerűbb egyesülete. Laikus emberként azt gondolom, ezeket is figyelembe kellene vennie a városnak” – így Séllei. 110-120 millió forintról van szó.
Brandingnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek célja egy céget vagy terméket olyan branddé (márka) alakítani, amelyhez az emberek automatikusan egy sajátos, pozitív image-t, élményt, vagy elvárást képesek kapcsolni. Az igaz, hogy sok sportszerető embernek (így nekem is) a Haladásról Szombathely jut eszembe, csak nem pozitív előjellel. Adósság és vergődés – ez jellemzi a vasi főváros fociéletét. A Hali mélyrepülése, a klub évek óta történő nyűglődése, az anyagi elszámolások rendezetlensége azt bizonyította, hogy a megyeszékhely valamikor első osztályú labdarúgó csapata közönséges pénztemető. A tulajdonos-, ügyvezető- és edző-váltások csak arra voltak jók, hogy új emberek tarthassák a markukat ismételten az országos büdzséből érkező támogatásért, vagy a helyi (városi) költségvetési szubvencióért. Nem messze Szombathelytől (Győrben) az új – kormánypártok által favorizált – polgármester világosan megfogalmazta a helyi (a szintén harmatgyenge ETO) focicsapatára vonatkozó véleményét.
„Ha ezt munkának nevezném, amit a győri ETO színeiben futballozó emberek manapság produkálnak a pályán, az sértő lenne azokra a győri dolgozó emberekre, akik munkával keresik meg nap, mint nap a kenyerüket” – írta Facebook-oldalán dr. Dézsi Csaba András. Petrov Iván polgármesteri tanácsadó továbbment: „a város ettől az évtől csak az élsportot kívánja támogatni, de a magyar foci ebbe nem tartozik bele”. Petrov szerint: „az élsportoló az, aki a napjának a nagyobb részét tölti felkészüléssel, mint pihenéssel, a futballisták pedig nem ezek.” Ezzel azt is kimondták, hogy nem hagyják tovább a város nyakán élősködni a foci balerinákat, pedig Győr minden tekintetben jobb adottságú város, mint Szombathely. Mondanivalóm szempontjából nincs sok jelentősége, de mégis jelzem, hogy pillanatnyilag a WKW ETO FC Győr a másodosztály 7. helyén van, míg a Hali a 17. helyen tanyázik.
Az új ügyvezető azzal sem számol, hogy a gazdaság leállása miatt, a város bevételei megcsappantak (IFA, HIPA), a gépjármű adóból befolyó teljes összegre rátette a kezét a központi állami költségvetés. A városi büdzsét fokozottan terhelik a szociális gondozás, a családtámogatás és a hajléktalan-ellátás kiadásai. A megyeszékhely költségvetésének egyensúlya már most veszélyben van, újabb százmillió forint elherdálása semmiképpen nem indokolható. A Szombathelytől 450 kilométerre lévő Nyíregyháza kormánypárti polgármestere, Kovács Ferenc a napokban jogkörénél fogva, saját hatáskörben arról döntött, hogy a 2020-as esztendőre a férfi felnőtt csapat számára odaítélt 39 millió forintos szponzori díjat 19.5 millióra módosítja (tehát megfelezi), az egyszeri, 50 millió forintos szponzori díjat pedig eltörli. Így összesen 69.5 millió forinttal kevesebb pénz kerül idén a nyíregyházi klub kasszájába. A Nyíregyháza Spartacusnál a közelmúltban csökkentették a fizetéseket is. A Szpari is megelőzi öt hellyel a szombathelyi csapatot.
A Haladás elképesztő története – sajnos – bizonyíték arra, hogy a magyar labdarúgás anyagi szempontból teljesen életképtelen, és nem tud megállni a saját lábán. Százmilliárdokat invesztáltak bele, de egy évtized alatt még annyit sem sikerült elérni, hogy a klubok önfenntartóak legyenek. Nem képesek jegybevételből, játékos eladásból és reklámbevételekből megélni. A magyar foci üzleti modelljének lényege: fejd az államot, fejd a várost! Itt jelzem, hogy a nálunk szerencsésebb országokban a minőségi labdarúgás nem eltartott státuszban van, hanem az államháztartás szempontjából nettó befizetőként van nyilvántartva. A magyar labdarúgás felső szintű vezetése és a parlamenti képviselők többsége sajnos még mindig elfogadja, hogy a klubcsapatok nem részei a kormány által meghirdetett „munkaalapú társadalomnak”, és ezért vélhetően a jövőben is megadják a versenyképtelen kluboknak a kért támogatásokat. A mi pénzünkből.
A koronavírus járvány egyik pozitív hozadéka lehet, hogy a városi közösségek (önkormányzatok) hamar rájönnek arra, hogy a helyi fociklub csak púp a hátukon. Teljesítmény nincs, néző nincs, öröm aztán pláne nincs, tarhálás viszont annál inkább! Legyen világos: a megyeszékhelyek és járási központok megnyirbált költségvetése nem bírja tovább az ingyenélők eltartását. Győr és Nyíregyháza bátran lépett. Szombathely önkormányzatán a sor!
