A NER urai tudják, hogy könnyen maga alá temetheti őket a felelősség
Örüljünk végre kormányintézkedésnek is. Elfogadták az orvoskamara javaslatát az orvosbérek jelentős növelésére. Januártól 65-70 százalékot emelnek, és még két részletet ígérnek a következő két évre. Igen, tudom, hogy az ördög a részletekben van, és ki kell dolgozni, hogyan jusson el a pénz azokhoz, akik ugyan az állami ellátásban dolgoznak, de vállalkozási formában: a társasági keretben működő rendelőkbe, a háziorvosokhoz. Ahogy azt is, hogyan tűnhet el a rendszerből a hálapénz, amelynek nemcsak az orvosok alacsony jövedelme volt az oka, hanem az egészségügyi hiánygazdaság is. Az, hogy alapesetben hosszan kell várni egyes műtétekre, szűrésekre, ellátásokra.
De ez most akkor is nagy eredmény: eddig el sem lehetett jutni a részletekhez, az egész volt az, amelyről a kormány nem volt hajlandó tárgyalni.
Az egészségügyhöz a szakemberek értenek, én nem. De vannak politikai tanulságok:
1. Nekünk – pontosabban nekik, a hatalmon lévőknek – Mohács kell. Most éppen egy súlyos járvány. Egy olyan veszély, amivel szemben nem elég sorosozni, brüsszelezni, migránsozni. A NER urai pontosan tudják, hogy könnyen maga alá temetheti őket a felelősség. Nem akarják, hogy a legszembetűnőbb mulasztásuk: az egészségügy cserben hagyása, az orvosok tömeges elvándorlása is teljes egészében a fejükre dőljön. Már nem elég az üres duma, komikussá vált Orbán ígérete arról, hogy majd minden kórtermet kifestenek. Ezért a leglátványosabb ponton tesznek gesztust. De akármi az ok, jó, hogy megteszik.
2. Sokat mond, hogy az egészhez semmi köze Káslernek. Az orvoskamarával nem az egészségügyért felelős miniszter, hanem Pintér egyeztetett. Ez is jelzi, hogy az egyeztetés, a párbeszéd nem a rendszer normális része, nem a miniszterek napi kötelessége, hanem kivételes lépés, kényszerhelyzetben.
3. A járvány sem lett volna elég ok, ha az orvosoknak nincs végre erőt mutató érdekképviseletük. Az előző orvoskamarai elnök (a nagyobb egészségügyi szakszervezet vezetésével karöltve) a kormány kegyeltje volt, nem vártak tőlük ellenállást, nem is vették őket semmibe. Nem érdemes tehát hajbókolni. A jelenlegi elnök nem tette. Nem állt bele nyílt pártpolitikai csatákba, hiszen ő minden orvost kell, hogy képviseljen, de mindenki tudta, hogy nem Orbán hűbérese: a kiátkozott előző kormányokban volt államtitkár, és ő bábáskodott a 2018-as közös ellenzéki egészségügyi program születésénél. A kamara tagjai most mertek követelni, mertek lázadni: több ezer orvos tett le írásos nyilatkozatot, hogy a járvány idején teljes erővel gyógyítanak, de ha a körülmények utána sem változnak, nem vállalnak többé túlmunkát. Ami a rendszer összeomlását jelentette volna.
4. Világos a tanulság az érdekképviseletek számára: párbeszéd akkor van, ha előtte erőt mutatnak és világos, határozott követeléseket. Erő nélkül fütyülnek rájuk. Világos a tanulság a munkavállalók számára is: nem „kijáró", kormánnyal barátkozó, hanem kemény szakszervezeti vezetőket kell választani. A kijárás eredménytelen, az erő eredményes.
5. Ezt az erőt kell folyamatosan érvényesíteni ahhoz is, hogy az a bizonyos ördög távozzon a részletekből, az és úgy valósuljon meg, ahogy a kamara kidolgozta.
6. Nem valaminek a végén, hanem valaminek az elején vagyunk. Hasonló nyomás kell ahhoz is, hogy a nővérek, az egészségügyi szakdolgozók szintén ekkora emelést kapjanak. Az ágyak mellől, a rendelőkből nemcsak az orvosok, hanem a nővérek is hiányoznak.
7. A szociális dolgozóknak nincs annyi nyomásgyakorló eszközük, mint az orvosoknak. Velük Pintér sem tárgyal. Ők „csak" a szegényekkel foglalkoznak, akik a kormánynak sosem számítottak sokat. De ha nincs megfelelő szociális gondoskodás, még többen lesznek betegek, és igen, halnak meg.
A járvány még nem érte el a nyomorgó településeket, a lepusztult zsákfalvakat, a cigány- és szegénytelepeket: az ország „alvégét", pedig ott pusztíthat csak igazán. Ha baj van, ott csak a szociális munkásokkal együtt lehet lépni. A „fekete ruhás nővért", az egészségügyiseket annak idején magukra hagytuk. A szociális szakemberekkel nem tehetjük ezt. Ők csak társadalmi segítséggel mutathatnak erőt. Nélkülünk nem fog menni!
