A választó nem bölcs. Sőt...

Mondom, ez egy titkos összejövetel volt, csak azt nem értem, hogyan került nyilvánosságra, ha csak az érintettek voltak jelen. Magyarországon persze megszokhattuk, hogy valójában titkos megbeszélések, egyeztetések, megállapodások nincsenek, mindig van valahol egy lyuk, ahol az információ kicsorog, ezúttal mégis furcsállom, ha létezett ilyen lyuk. Sokkal inkább feltételezem, hogy tudatos volt a titok megszellőztetése, legfeljebb azon kell tünődnöm, hogy milyen céllal. Azért-e, hogy katalizálják a befagyott tárgyalásokat, vagy éppen ellenkezőleg: jelezzék a szándékot, kire, kikre nincs szüksége ennek a három pártnak. Ez utóbbi azért valószínűtlen, mert éppen elégszer hozták a nyilvánosság tudomására, hogy kire és kikre nem tartanak igényt, kikkel nem hajlandóak összefogni. 

Hát éppen ez az: ha így van, ahogy akarnák, akkor éppen nem tudnak többséget teremteni, nem tudnak kormányozni, nem tudják teljesen kiszorítani Karácsonyt, pusztán irányíthatatlanná teszik a fővárost. Vagyis: igaz az első mondatom: most nem tudunk semmit… Nem tudunk semmit. Mi, akik szavaztunk, és összeraktuk a fővárosi közgyűlést, mi, akik – akárhogy is szavaztunk – egy működő Budapestre voksoltunk. És ezt sikerült elérnünk, ez látszik másfél héttel az alakuló közgyűlés előtt, illetve az, hogy fogalmunk sincs, kiket is delegál képviselőnek a Tisza Párt, mivel nincs annyi jelöltje, mint amennyi helyet szerzett, illetve hányan leszek, akik majd pendliznek az Európai Parlament és a főváros között. Merthogy ezt a törvény nem tiltja. 

Szokták volt mondani: a választó bölcs, a választó tudja, mit akar, kiknek ad jogot a vezetésre és kiket akarna eltiltani. Bármily eretnek is a gondolat: a választó nem bölcs. Ha az lenne, nem rakott volna össze egy ilyen szanaszét húzó csapatot, egy olyan együttest, amely – nagy eséllyel – képtelen együttműködni. Ha a választó tudta volna előre, mit kotyvaszt össze június 9-én, akkor bizonyosan nem így dönt. De a választót az sem zavarta, hogy a Fidesz olyan törvényt pakolt össze, amely négy hónapos interregnumot képez, amikor az arra hajlamos önkormányzati vezetők még gyorsan kilopják, amit csak lehet, és a választót az sem zavarta, hogy egyszerre kell voksolnia Európára és saját lakóhelyére. És bármily szomorú is: ez a két hely nagyon távol áll egymástól. Azt is ideírnám: egyelőre. De ez nem igaz, mert mindenképpen más logika mentén adja le a voksát a polgár az egyikre és a másikra. És akkor még nem beszéltem a kampánybeli különbözőségekről. Nem véletlen, hogy ilyen állatfajta, amit a Fidesz produkált, nincs sehol Európában, ám a Fidesz pontosan tudta, hogy a magyar embereket ez nem fogja zavarni. Nem fogja zavarni, hogy alaptörvényt is sért a hatalmi gépezet, teszi azt, amit felülről mondanak neki, nem lázad, nem elégedetlenkedik, elmegy és leadja a céduláját.  

Térjünk vissza a fővároshoz, ahol a Medián felmérése szerint a közvélemény többsége már a Tisza, azaz Magyar Péter mellett áll, és persze azért, mert benne látja a reményt, hogy el lehessen zavarni – majd 2026-ban – Orbán Viktort. Most azonban most van, ahogy említettem, lehetetlen helyzet, amely csak zavarossá tesz mindent, és lehetőséget biztosít azoknak, akik ebben a zavarosban akarnak halászni. És egy ilyen titkos egyeztetés sem más, mint a zavarosban halászás, egy olyan helyzet, amikor a szereplőket egyáltalán nem érdekli, hogy a budapestiek valójában mit is akartak. Magyar azt érzi, hogy most ő a mérleg nyelve, de igazában nem az, Vitézy ott akar lenni a zavaros közepén, a kutyák pedig… Nos, róluk végképp nem tudunk semmit. 

Mondok egy másik titkot, amelynek éppen annyira nem tudom a valóságtartalmát, mint az előbb említettnek. Eszerint fő egy olyan csomag, amelyben a szükséges plusz szavazatokat a Párbeszéd szolgáltatná, Vitézy főpolgármester-helyettes lenne, Karácsony pedig megkapná azt helyettesnek, akit akar, azaz Kiss Ambrust. 

Ez vajon nekünk, választóknak jobb lenne? Annál bizonyára mindenképpen, hogy a Fidesz, karöltve néhány kollaboránssal, bedöntse a fővárost. Egy ilyen megoldás, valószínűleg, csak Orbánnak tetszene. Csak hát nekünk, választóknak, budapesti polgároknak ebben a körben már nem osztottak lapot.