Az emberek Orbán legyőzőjét akarják látni

Mostanában úgy alakult az életem, hogy több napot is ilyen emberek társaságában tölthettem. Nem állítom, hogy felszántottam az országot, de a keleti felét talán igen. Nagyon erős Fidesz-településekről származók, független polgármester alatt élők voltak a partnereim, és nyugodtan állíthatom: a többséget foglalkoztatja a közelgő választás. Mégpedig, általában azzal a felütéssel: vajon mi lesz itt? Ami különben jelentős változás a korábbi évekhez képest, hiszen akkoriban csak azt lehetett hallani – ha egyáltalán hallhattunk valamit -, hogy a Fidesz legyőzhetetlen, hozzájuk kell igazodni, ők osztják a pénzt, a munkát. Ráadásul, mondogatták, a vidék jelentős területeiről teljesen eltűntek a pártok, jószerivel csak a kormánypárt emberei léteznek, és uralják a terepet. Most nem ezt mondják.

Egyre több felől érkeznek olyan hírek, hogy váltani kell, elég a Fideszből, szétlopták már az országot. Persze megmaradt a régi kánon is, miszerint mindegy, ki van hatalmon, mindenki lop. Most azonban olyan hatalmas összegek tűnnek el kormánypárti zsebekben, hogy azt már nem lehet nem észrevenni. Ráadásul immár nem pusztán arról van szó, hogy az emberektől távol álló, Orbán által kiválasztott NER-lovagok gazdagodnak, mondhatjuk: pofátlanul, hanem a központi hatalomtól távolabb álló Fidesz potentátok is elszemtelenedtek; szedik össze az összeszedhető pénzt, ráadásul nagylábon élve, urizálva. Ebben a keleti országrészben mesélték, a Fidesz országgyűlési képviselője, akiről – mondják a helyiek –már amúgy is az a legenda, hogy milliókat, mit milliókat, milliárdokat „hozott” össze magának, hetedhét országra szóló vigalomban ünnepeltette meg születésnapját.

Igen, tizenkét év után már Orbán sem szólhat egy szót sem, még ha a vidéki emberek zöme nem jut megfelelő tájékoztatáshoz, azért csak eljut a híre hozzájuk is a miniszterelnök és környezete mesés gazdagodásának. Azzal ugyan nem találkoznak, hogy mi mindent regélnek Budapesten – például, hogy hány belvárosi szórakozóhely felett uralkodik a miniszterelnök családja –, mint ahogy a megfigyelési ügyről is csak nagyon fékezetten értesülnek. Sőt: a homofób törvényt még indokoltnak is látják, noha saját életükben semmi olyat nem tapasztaltak, ami ezt aláhúzná. Ennek ellenére – állíthatjuk –, a többség, a bizonytalanok többsége – váltást akar. Új kormányt.

Csak azt nem tudják, kikből álljon majd ez az új kabinet. Már nagyon várják, hogy tudják: ki mögé kellene beállniuk, mert számukra most az lenne a kívánatos. Az lenne, hogy látják: tényleg egyben van az ellenzék, és megvan az az ember, aki képes legyőzni Orbánt. Számukra ugyanis ennyire leegyszerűsödött a választás: az nyerjen, aki képes a politikailag és mentálisan is elöregedett Orbánt kiütni a nyeregből, és megfékezni azokat, akik saját érdekeik által vezérelve, az utcát akarják elfoglalni. A Fidesz vidéki vezérkara tudniillik már ott, helyben is elszemtelenedett; fenyegetőzik, betöri a közmunkásokat, és azokat a szegényeket, akiknek megvásárolhatónak tartja a szavazatát. Márpedig ilyenek vannak – elég sokan ahhoz, hogy eldöntsék a választást. Ebben pedig csak akkor lesz változás, ha mindenki megérzi: már nem csak a Fidesz erős, sőt, a kormánypárti verőlegényeknek és vámszedőknek is kijelöltetett az útjuk.

Nem, nem a börtönről beszélek. A rendszer totális bukásáról. A börtön az legfeljebb csak következmény lehet.