Beintett Kövér Lászlónak az Alkotmánybíróság 

Márpedig Alkotmánybíróság most szembement Kövér Lászlóval. Igaz, nem nagy ügyben döntött a házelnök akarata ellen, de ismerve hősünk habitusát, nála a legkisebb ellentmondás is főbenjáró vétség. Nem feszítenénk tovább a húrt, ezért eláruljuk: a fideszes delegáltakkal súlyosbított Alkotmánybíróság szerint „az Országgyűlés elnöke szükségtelen mértékben és aránytalan mértékben korlátozta 58 ellenzéki képviselő jogait akkor, amikor jogot formált arra, hogy őket az Országházból és az Országgyűlési Hivatalból azonnali hatállyal kitiltsa.” Mindez a Magyar Közlöny egyik legutóbbi számában olvasható, és magyarul azt jelenti, hogy Kövér házelnök a Parlament épületéből kitilthatja a neki nem tetsző, renitens képviselőket, ám az Országgyűlési Hivatalból nem. 

Az ügy előzménye, hogy még az előző parlamenti ciklus idején, 2020 februárjában Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke normakontrollt kért az AB-től, mert úgy ítélte meg, hogy a házszabály több rendelkezése is sérti a képviselők alkotmányos jogait, mégpedig oly módon, hogy a Kövér László házelnök által ellenük kiszabott szankciók jogszerűtlenül korlátozzák a képviselők véleménynyilvánítási szabadságát. Az Alkotmánybíróság a Kövér házelnököt némiképp elmarasztaló határozatot azzal indokolta, hogy „sem a hazai, sem a nemzetközi szabályozásban nem ismeretlen a korlátozás, de a hivatal teljes területéről való kitiltás nem indokolható, csak az Országházból.”

Itt tartunk most, és nemcsak az Alkotmánybíróságnak van oka az aggodalomra, de mindenki másnak, aki Kövér házelnökkel a közeli jövőben kontaktusba kerül. Kövér házelnök ugyanis, láthattuk számos alkalommal az Országgyűlés ülésein, nem igazán tolerálja a neki nem tetsző véleményeket. Ilyenkor megmérgesedik és kijön a sodrából, ami nem egy esetben azzal jár, hogy a bajusza alatt mindenféle furcsaságot mormol, amelyek nagyobb részét szerencsére, hangképzési hiányosságai miatt nem lehet érteni.

Az Alkotmánybíróság mostani határozata után nem lehet jó Kövéréknél háziállatnak, vagy családtagnak sem lenni, talán még a barátait – feltehetőleg vannak ilyenek – is megregulázza a házelnök. Pedig normális emberi viszonylatban nem nagy dologról van szó, sőt, ha úgy tetszik, az Alkotmánybíróság félig Kövér házelnöknek adott igazat. Félig tehát teli a pohár, de nem biztos, hogy ezt mindenki ennyire optimistán fogja fel. Kövér házelnök gondolatai ugyanis a köznép számára már jó ideje nehezen követhetők. Máshol jár az esze, mint nekünk, hétköznapi többieknek, akik leginkább azon szoktunk tűnődni, hogy miből fizetjük ki a rezsit és a méregdrága kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, ne adj isten, húst. 

Kövér házelnök a közemberekénél tágabb horizontokra fókuszál. Legutóbb például Szegeden, a Pálfy Ferenc-díj átadásán azt a gondolatát osztotta meg a hallgatósággal, hogy „mi, magyarok, jelenleg két tűz közé szorultunk: fegyveres harcok zajlanak a keleti szomszédságunkban, nyugati irányból pedig romboló politikai és szellemi árhullámok tornyosulnak fölénk”.  Mindez már önmagában is szignifikáns, ám a helyzetet tetézi, hogy ezúttal minden eddiginél félelmetesebb ellenséggel állunk szemben, amit az is bizonyít, hogy – ismét Kövér házelnököt idézzük – „a támadók kilétét nem könnyű azonosítani, de a globalizmus jegyében a tudatos államellenesség és heves nemzetgyűlölet, az értéksemlegességnek álcázott zsigeri keresztényellenesség és a genderideológiaként hirdetett körmönfont családellenesség, végső soron az emberi jogok parttalanná tételében megbúvó demokrácia- és szabadságellenesség jellemzi őket .”

Ezt a gondolatot nem fordítjuk le magyarra. Birkózzon meg vele mindenki a maga erejéből, keresse és találja meg e kacifántos mondat értelmét. Akinek erre nincs ideje, vagy sajnálja az energiát fölöslegességekre pazarolni, azt arra biztatjuk, hogy kérdezze meg Kövér házelnököt: gondolt-e valamire, vagy csak azért mozgott a szája, mert muszáj volt mondania valamit.