Belenyúl a miniszterelnök a járvány számaiba?
Ízlelgetem még mindig Orbán Viktor szavait, az m1-esn adott interjú elemeit. Persze, amit hallhattunk műfajilag semmiképp nem nevezhető interjúnak. A riporternek – bármennyire is igyekezett eljátszani a bátor kérdező szerepét – ez sehogy sem sikerült. De ezt egy kicsit most tegyük még félre, foglalkozzunk előbb a miniszterelnökkel.
Lassú tempóban válaszolt mindenre, mintegy nyugalmat sugallva, érezzük az ország első számú emberétől, hogy nincs miért aggódnunk, mert bár növekedik a vírussal fertőzöttek száma, ők, a kormány, az operatív törzs ott állnak a vártán, hogy kellő időben lesújtsanak a vírusra. Nekik most az a dolguk, hogy arra koncentráljanak, minél kevesebben veszítsék el az életüket, ha sokan megbetegednek, az nem olyan nagy baj, ma már ezt tudjuk. Tudjuk, hisz' az első hullámot sikeresen legyőztük, és bár ez a második másmilyen, rajtunk már nem tud kifogni. Már csak azért sem, mert a nemzeti konzultáció, 1.8 millió ember pontos eligazítást adott, a válaszokból egyértelműen kiderült: az emberek azt akarják, hogy az ország működjön. Erre a megállapításra írtam azt, hogy ízlelgetem, mert el sem tudom képzelni, mit tett volna a kormány feje, ha történetesen a válaszadók többsége azt mondja, nem, ők nem akarják, hogy az ország működjön. Szerencsére nem ezt mondták, írták, ellenkezőleg, világos utasítást adtak: az országnak működnie kell.
De félre a gúnyolódást, legyünk nagyon egyszerűek: ehhez a tudáshoz vajon nem lett volna képes eljutni a kormány, anélkül, hogy elkölt néhány milliárd forintot? Tényleg szükség volt azokra az eleve válaszokat is tartalmazó kérdőívekre, hogy képes legyen a kormány megpróbálni fenntartani Magyarország működőképességét? Érdekes: sok más ország vezetői is ugyanerre a következtetésre jutottak, anélkül, hogy nemzeti konzultációt indítottak volna. Úgy tűnik, ma Európában szinte mindenki erre törekszik, egyetlen olyan országról sem tudok, ahol bejelentették volna: leállnak, nincs tovább, érdemes mindenkinek felvenni az utolsó kenetet. És mindenhol próbálnak lendíteni a gazdaságon, és rajtunk kívül, mindenhol fontosnak tartották és tartják a munkavállalók támogatását. Ez utóbbit Orbán nem olvasta ki a válaszokból. Persze, hogy nem, mert akkor erről is kérdezni kellett volna az embereket.
Nem kérdezték, mint ahogy az m1 alkalmazottja sem tartotta fontosnak, hogy erről is érdeklődjön a miniszterelnöknél. Véletlenül neki csak olyan dolgok jutottak eszébe, amelyek Orbán számára fontosak, és amelyekre garantáltan nem fog visszakérdezni senki. Pontosabban: az m1-en nem kérdezhet vissza senki. (Mellesleg, erősen kíváncsi vagyok, hogy az „exkluzív” interjú idején – tehát szombaton este 8-kor, vajon ott ült-e Orbán a Fehérvár-Puskás NB I-es mérkőzés lelátóján?)
A hölgy, aki kiválasztatott a nyilvánvalóan előre egyeztetett kérdések felolvasására, igyekezett ugyan azt a látszatot kelteni, hogy mennyire személyesek a benyomásai, de ezt a színészi képességet még nem sikerült elsajátítania. Ezért aztán, természetesen nem jutott eszébe, hogy akkor, amikor a miniszterelnök arról beszélt, hogy mennyivel nagyobb a sajtószabadság nálunk, mint Németországban, rákérdezzen: akkor most mi ez, ami a Klubrádióval történik? És, ha már színészi képességekről beszélünk: arra sem, hogy mi a véleménye a színművészetin kialakult helyzetről? Az a tény, hogy erre egy szót sem vesztegettek, eléggé egyértelművé teszi, hogy a kormányfő nemlétezőnek tekinti a demonstrációt, számára ez nem jelent sem gondot, sem aggályt, az ügyet majd rendezik a famulusai. Orbánnak – a szombat esti szereplése kapcsán – úgy tűnik, semmi nem okoz gondot, noha minden reggelét azzal kezdi, hogy a vírus okozta számokat elemzi. Hogy pontosan hány órakor történik ez, nem tudhatom, azt azonban több korábbi interjújából igen, hogy nagyon korán kezdi a napját. Márpedig, ha így van, az azt jelenti, hogy ő előbb jut hozzá az információkhoz, mint az átlagember, ami rendben is van. Úgy általában. De nem a járvány adatait illetően. Mert, ha ő előbb jut hozzá a számokhoz, akkor abból az is feltételezhető, hogy az operatív törzs a nyilvánosság értesítéséhez az ő áldását is kéri. Nyilván egy ilyen kérdést végképp nem firtathatott az m1-es hölgy, mint ahogy semmit, ami manapság fontos lenne.
Ennek fényében, jobb, ha tudomásul vesszük: a mai – egyébként remek állapotban lévő sajtószabadság idején – a miniszterelnök nem fog valódi kérdésekre válaszokat adni. Az állami rádió és az állami televízió fizetett alkalmazottainak soha nem fog eszükbe jutni semmi, ami Magyarországon fontos lenne, de ami még lényegesebb: nem fogják soha szembesíteni Főnöküket a valósággal.
