Feljelentem a televíziót

Lassan tizenkét éve, hogy a Fidesz hatalomra jutott, és látjuk, mire használta a párt és annak Vezére ezt az időt. A legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy kifordítsa a demokrácia intézményeit, mindazon szerveket, amelyek arra szolgálnának, hogy a kormány ne jusson túlzott hatalomhoz, éppen hogy olyan irányba fordította, hogy egyik se tudja akadályozni a működésében. Mégpedig az olyan működésében, amely akadálytalanul szerzi meg a közvagyont, amely kisajátíthat mindent, amire csak szemet vet, amely zárójelbe teheti a politikai ellenzéket és a társadalom tagjait védő-kiszolgáló civil szervezeteket, maga alá rendelje a törvényeket, ehhez asszisztáló Alkotmánybíróságot alakítson ki, és még sorolhatnám. És sorolom is: tökéletesen kisajátította a nyilvánosságot. Természetesen nem a saját pénzéből – az nincs neki –, hanem a közösből. Úgy veszi ki a kasszánkból a leghatalmasabb összegeket is, és fordítja a nem-tájékoztatásra, mintha az a legtermészetesebb dolog volna; dezinformál, vagy egyszerűen elhallgat. És elhallgattat.

Ma Magyarországot van aki, demokráciának csúfolja. Márpedig, ha az lenne, akkor a politikai vezetői, a Vezér és környezete már rég a bíróság előtt állnának. De nem állnak, mert nincs olyan bűnüldöző szerv, amely perbe fogná őket, és lassan olyan szerv sem lesz, amely adott esetben elítélné. Ez a demokrácia, azonban még az ő szabályaik szerint sem az, hiszen az emberek többségének esélye sincs arra, hogy tájékozódjon, hogy hozzájusson sokoldalú információkhoz, noha ezt még az alaptörvény szerint is biztosítani kellene.

Ezért teszek feljelentést.

Több mint százmilliárd forintot ad a költségvetésből az állami tévének, rádiónak és a távirati irodának a kormány. Vagy, ha úgy tetszik, az országgyűlés. Ezen médiáknak lenne a feladatuk, hogy ha nem is esélyegyenlőséget, de legalább esélyt kínáljanak azoknak, akik nem a hatalom emberei. De nem kínálnak. Sőt, nem hogy nem kínálnak, egyenesen részesei a kormánypárt politizálásának, kampányának. Túl azon, hogy műsoraikból kirekesztik az ellenzéket, ugyanakkor kritikátlanul hangot adnak az őket gyalázó nyilatkozóknak, mi több: versenyben gyalázzák őket a riportalanyukkal, még a rendezvényeikről sem számolnak be, vagy csak ritkán és erősen megszűrten. Az MTI még csak-csak, tudósít egy-egy olyan történésről – ha ezt a cenzúrabizottság megengedi neki –, amely nem feltétlenül tartozik a kormány hatásköre alá, a televízió azonban simán átlép minden fölött. Utoljára talán Karácsony Gergely kapott lehetőséget, hogy megszólaljon – emlékszünk rá, hogy milyet.

Most, amikor közelednek a választások, különösen fontos feladata lenne az állami televíziónak és televíziósoknak, hogy legalább tudassák nézőikkel: az ellenzék is létezik, mozgolódik, sőt: Magyarországon soha nem volt előválasztási vitákkal próbálja kiválasztatni a szavazókkal, ki legyen majd a Fidesz-jelölt ellenfele. Ez az eseménysor, azonban ott nem létezik, a miniszterelnök-jelöltek vitája említésre sem kerül. Jó, rendben van, védekezhetnek az ott feladatot teljesítők azzal, hogy a nézettsége a produkcióiknak minimális, és az, aki őket nézi amúgy is Orbán-hívő, de ha ez így van – és többnyire így van – akkor azt fizesse maga Orbán Viktor a saját zsebéből, és ne a mi százmilliárdjainkból.

Nincs más megoldásom tehát, mint feljelentést tenni. Feljelentem – első lépésben – az állami televíziót, amiért nem tesz eleget a törvényeknek, és nem tájékoztat engem. Nem sokoldalúan, ellenkezőleg, kizárólag egyoldalúan. Feljelentem, mert ellopja a pénzem: én arra adom – azért veszik el tőlem –, hogy informáljon az eseményekről, ezt azonban nem teszi meg, vagyis – lényegében – tényleg lop. Pénzt, sok pénzt, majd a szakértőim kiszámolják, hogy konkrétan mennyit, mindannyiunktól. Végül feljelentem azért is, mert folyamatosan hazudik, manipulál, a rábízott pénzt hanyagul kezeli, és alkalmatlan, a kontraszelekcióban kiválasztott embereket foglalkoztat.

Nem tehetek mást, mint feljelenteni őket. De vajon, jut eszembe, lesz-e bíróság, amely ítélkezni mer a javamra?

Valamennyiünk javára.