Hollik úr hazudik
Nemzetünk nagyjai (értsd: a Fidesz prominensei) bármilyen helyzetben képesek mellébeszélni, ködösíteni, csúsztatni. Sajtótájékoztatókon éppúgy, mint a Facebookon, de a legjobb terep számukra az adófizetők milliárdjaiból működtetett Kossuth Rádió.
Itt főleg a „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorban tudnak igazán kiteljesedni, megmutatni magukat a saját valójukban. Hétvégén azonban marad a Vasárnapi Újság, amelynek most Hollik István, a kormányzópárt kommunikációs igazgatója volt a sztárvendége, és igen meglepő dolgot állított az őt kérdező sajtómunkás foglalkozású személy mikrofonja előtt. Jelesül a következőt: a kormányoldal azt várja a nemzeti konzultációtól, hogy több millió magyar ember véleménye kikényszerítse az Oroszországgal szembeni uniós szankciós politika megváltoztatását.
Hollik úr nem mond igazat: ő maga is tudja, hogy a kormányoldal nem ezt várja a nemzeti konzultációtól. Nem is várhatja: a Fideszben nagyon jól tudják, hogy bármi is legyen a nemzeti konzultáció eredménye, nem fogja megváltoztatni az unió szankciós politikáját – noha borítékolható, hogy a kérdésekre válaszolók többsége azt akarja majd, amit a Fidesz a szájukba rágott. Lehet, hogy az unió szankciópolitikája idővel változni fog -– ennek egyelőre semmi jele –, de annak nem a magyar kormány nemzeti konzultációnak nevezett parasztvakítása lesz az oka, hanem az, hogy a uniós döntéshozók akkor éppen úgy látják jónak.
Jelenleg azonban a valódi szakértőknek az a véleményük, hogy az uniós szankciópolitika működik. Nem annyira gyorsan és látványosan, mint ahogyan azt sokan szeretnék, de alapvetően mégis: meggyengítette az orosz gazdaságot, és ezzel a háború folytatását is megnehezítette Orbán Viktor Putyin nevű barátja számára.
Hollik úr és a Fidesz tehát – állításukkal ellentétben – nem azt várja a nemzeti konzultációtól, hogy nyomást gyakorolhasson az uniós döntéshozókra, hanem azt, hogy az előre borítékolható eredményt – mint véres zászlót – körbehordozhassa az országban, ezzel legyen tele a sajtó, erről szóljon a tájékoztatás. Ez a nemzeti konzultáció egyedüli értelme, már amennyiben értelemnek lehet nevezni, hogy immár tizenkettedik alkalommal milliárdokat költenek el hiábavalóságokra. Amit Hollik úr és a Fidesz ezzel kapcsolatban állít, vagyis, hogy ily módon kikényszeríthetik az uniós szankcós politika megváltoztatását, még azok a Fidesz-hívők sem hiszik el, akiknél a párthoz és annak vezetőjéhez való lojalitás felülírja a normalitást.
Hollik úr tudja, hogy amit mondanak, nem igaz, de ő és társai megpróbálnak mindehhez komoly képet vágni. Kezdetben még bizonyára nehéz lehetett, gyakorolniuk kellett a tükör előtt, hogy el ne röhögjék magukat, miközben a legnagyobb marhaságokat mantrázzák, de mára flottul megy minden, álmukból felébresztve is képesek komoly képpel képtelenségeket állítani.
Nem fog kikényszeríteni semmit az uniós vezetőktől a mostani nemzeti konzultáció, arra viszont jó lesz, hogy a döntéshozók Európában elgondolkozzanak arról, mennyire érdemes komolyan venni a magyar kormány jogállamisággal kapcsolatos ígéreteit. Mostantól azok is tudják, akik eddig csak sejtették: semennyire. Ebből kifolyólag, Hollik úr mostani hazugságából leginkább arra lehet következtetni, hogy a kormány már lemondott a helyreállítási pénzekről. Ám miközben felállnak a földről, megtörlik a bevert orrukat, s leporolják a bekoszolódott kabátjukat, mutató és középső ujjukkal V betűt formázva, büszkén idézik a Kedves Vezető bölcs gondolatát: minden mérkőzés addig tart, ameddig nem győzünk.
