Náci-e vagy?
Buzi-e vagy, szoktuk viccesnek hitt formulában feltenni egymásnak a kérdést, de persze nem komolyan. Egy váratlan politikai fordulattal most azt is ideírhatnám: tegyék fel egymásnak ezt a kérdést a fideszesek, merthogy most őket zavarja legjobban, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Tudjuk jól: nem volt ez mindig így; pontosan tudták például Szájer Józsefről, hogy – nős ember létére is – milyen a szexuális élete, nem volt az hétpecsétes titok, még évtizedekkel ezelőtt sem, és ha rendes munkát végeztek a titkosszolgálatok, akkor Kaleta Gáborról sem Peruban derült ki az, amit– véletlen-szerűen – mi is megtudhattunk. (Nem szeretném összekeverni Szájert Kaletával: ez utóbbi, mármint a pedofília bármely változata súlyos bűncselekmény, az előbbi pedig ízlés dolga. Mármint nem a „melegség”, hanem az orgiákon való részvétel. Legfeljebb kijárási tilalom esetén nem szeretik a hatóságok.
De – mint mesélik – nem ők ketten vannak csupán a Fidesz közelségében, akik nem a kormánypárt által preferált, hagyományos szerelemben élnek, de nagyon helyesen, erről nincs nyilvántartás. Nyilvántartást, eredetileg, a Fidesz akart, mégpedig a pedofilokról, s bár irtózom mindenféle nyilvántartástól, ebben az ügyben nem szívesen foglalnék állást. Nem tudom, kell-e ilyen típusú külön törvény, magam hajlanék arra, hogy éppen elég, ha a Btk szankcionálja. De nem vagyok jogász, azt azonban meg tudom állapítani, hogy kell ahhoz némi pofátlanság, hogy egy olyan párt, amelynek szereplője bizonyítottan nemzetközi botrányhős lett, ennek ellenére, ügyét a kormány titokban kívánta rendezni, szóval, hogy egy ilyen párt egy ilyen törvénnyel álljon elő. Ez csak annak az orbáni filozófiának felel meg, amely a saját múltbeli cselekedeteit azonnal elfelejti, a politikai ellenfelekét viszont évtizedekre visszamenőleg felemlegeti. A Fidesz tehát, önmagának nem teszi fel azokat a kérdéseket, hogy liberális-e voltál ( figyelem: szándékosak a nyelvtani hibák), vagy mikor lettél hirtelen Isten-hívő, esetleg azt, hogy harcoltál-e a gyülekezési jog korlátozása ellen, tiltakoztál-e a sajtó bekebelezése ellen, kiálltál-e a sztrájk-jogokért, de nemkülönben azt, hogy mikor fordultál a melegek ellen?
Nem, az Orbán vezette Fidesz nem tesz fel semmi olyan kérdést önmagának, amely bizonyítaná a színe változásait. Amely bizonyítaná, hogy a szivárványtól hogyan jutott el az egyszínű feketéig. Most ugyanis ezt tette, állítólag azért, hogy elterelje a figyelmet, ne a Fudannal, vagy az alapítványokon keresztül kitalicskázott – ők szerették használni ezt a szót – állami vagyonról beszéljünk. Ne arról essen szó, hogy mivé tették ezt az országot a lassan tizenkét év alatt, ne arról, hogy hovatovább önkényuralom épült demokratikus díszletek között, és főként ne arról, hogy eljutottunk az újabb személyi kultusz korszakáig. Abban az országban, ahol ugyanis a jobb oldalon elvárás lett a Vezér dicsőítése, tévedhetetlenségének megéneklése, ott már nyugodtan beszélhetünk személyi kultuszról. Ez nem olyan, mint az észak-koreai, de nem is olyan, mint a Rákosi-éráé, de a Kádár-időkhöz nagyon is hasonlítható. A krumplileves legyen krumplileves, a pörköltes zakó legyen pörköltes, a jövedelmed legyen havi fizetés.
Egy olyan országban szükségszerűen következik be a Vezér kultikussá emelése, ahol lényegében minden döntést maga a Vezér hoz meg. Mint ahogy ezt a pedofilbe rejtett melegtörvényt is maga Orbán kellett, hogy meghozassa, igen lehet, hogy taktikai megfontolásokból. Kellenek az új ellenségek, ki kell elégíteni azt a társadalmi igényt, amely nem pusztán elítéli, utálja is az LMBTQ közösség rejtett és nyitott tagjait. Ne feledjük, Orbán egyszer már próbálkozott a halálbüntetéssel is, tehát minden olyan lépéssel megpróbálkozik, amely itthon széles tömegek szimpátiájával találkozik. Nem az emberség, a vox humana a fontos, kizárólag a szavazatszámok növelése.
Most is így kalkulált a miniszterelnök, de talán a nemzetközi hatásokat nem számította ki. Meglehet: a saját szélsőjobbos focidrukkerei elvakították, és még akkor sem kapott észbe, amikor azok kifütyülték a rasszizmus elleni küzdelem jegyében letérdepelő íreket. Inkább az otromba banda mellé állt, nem gondolva a saját maga iniciálta törvény következményeire. Ott is, annak parlament elé terjesztésével kizárólag a Jobbik ellehetetlenítése lebeghetett a szeme előtt, kevéssé törődve az esetleges nemzetközi hatásokkal. Pont azzal, hogy az európai futball világa most koncentráltan demonstrál a kirekesztés ellen; sok-sok futballista személyesen is érintettnek érzi önmagát, egyfajta kötelező feladatként tiltakozik a rasszizmus ellen. És ebbe a rasszizmusba beletartozik a magyar törvényhozás melegek elleni hadjárata is. És ez most összekapcsolódott az Európa-bajnokság eseményeivel, aktuálisan azzal, hogy a magyar csapat – a jobboldal által deklaráltan – lényegében ezt a kormányt képviseli. A megfelelni vágyásban egyre ostobább Szijjártó Péter ugyan arra figyelmezteti a németeket, hogy ne kapcsolják össze a sportot a politikával – a németek náci múltjára utalva –, de valójában az Orbán-féle adminisztráció teszi ezt nap, mint nap.
Kedden reggel még nem tudjuk, hogy szivárványszínű lesz-e a müncheni aréna a német-magyar meccs előtt és alatt, de azt már tudjuk, hogy Manuel Neuer, a németek csapatkapitánya szivárványszínű kapitányi szalagot visel majd, és azt is: mi úgy kapcsolatuk össze a sportot a politikával, hogy csak azok előtt számítsunk nyerőnek, akiknek tetszik a karlendítés.
Most akkor tegyük fel a kérdést?: náci-e vagy?
