Pápatánc

Természetesen Orbán Viktorról. És arról a pávatáncról, amelyet immár tizenhárom éve követhetünk és élvezhetünk; már aki. Követői biztosan, és ne feledjük: vannak elegen. Vannak bőven. Nekik valóban kielégítő produkciót nyújt a miniszterelnök, mindig és mindenkor mennek utána, követik minden mondatát, lépését. Kritikátlanul. Hogy ezt mivel és hogyan éri el a kormányfő, arról csak sejtéseink lehetnek, de mert még nem lépett életbe a Fidesz új törvénye, inkább nem írjuk le. Tudják, arról a tervezetről van szó, amely megszüntetné büntető-ügyként kezelni a rágalmazást, állítólag azért, hogy könnyebb legyen a dolgunk nekünk, újságíróknak. Mellesleg ezt a húzást is nyugodtan sorolhatjuk a pávatánc körébe. (Figyelem, itt nem pápatáncról beszélek.) Hisz' épp a Fidesz publicistái, jól tartott bértollnokai, akik megúszhatják a perbe fogást, hisz' ők azok, akik válogatott sértésekkel, inszinuációkkal illetik az ellenzék politikusait. Pont úgy, ahogy ez megtörtént a pápalátogatás utáni napokban; egy pillanat alatt feledésbe merült az a nagy ihletettség, amellyel magát a pápát, de lényegében az egész magyar társadalmat körbeudvarolták. Ment – nem először – a körtánc, ahogy az illik; a politikai ellenfél lényegében büdös kommunistává vedlett, a pápa maga pedig a Fideszre és Orbánra áldást osztó szentséggé. Nem térek most ki arra, hogy még Bayer Zsolt is odahajolt a Szentatya közelébe. talán le is borult előtte; gyorsan katolizált és megbánást tanúsított korábbi illetlen szavaiért. Mondom: nem térek ki erre bővebben, mivel a jeles szerző sem tett egyebet, mint járt egy táncot; nem először életében. Amúgy: most már kezdem azt gyanítani, hogy ez a műfaj őshonos a Fideszen belül, így kell lennie, nem véletlenül jutott az ötös számú tagkönyv Bayernek. 

Forduljunk rá azért most már erre a legújabb páva-, akarom mondani – még ha loptam is – pápatáncra. Illik elmondanom, honnan is veszem, hogy Ferenc voltaképp Orbán kegyeiért, na jó, minimum a közbenjárásáért járt Budapesten. Erre a kormány emberei és sajtója jöttek rá a katolikus egyházfő kijelentéséből, amely hazafelé hangzott el – a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón. (Azért erre a momentumra is figyeljünk oda: a pápa együtt utazik Rómából Budapestre és Budapestről Rómába újságírókkal, akiknek tájékoztatót tart, nota bene, kérdezni is lehet. A mi pápánk esetében ez bizony nem fordulhatna elő, olyannyira nem, hogy még a közpénzen rendezett konferenciára (CPAC) sem engedtek be „idegen” tudósítót, nehogy véletlenül illetlen dolgot kérdezzen.) Szóval ezen a hazafelé vezető úton hangzott el, hogy Ferencnek vannak olyan tervei, amelyek beszüntetnék az oroszok háborúját. Nos, ebből a kijelentésből jutottak el odáig a hű Orbán-katonák, hogy a pápa voltaképpen Orbán közbenjárását várja; hisz' ő az egyetlen, aki Putyinnal jó kapcsolatot ápol, és tető alá tud hozni egy megbeszélést számára az orosz elnökkel. 

Hát igen, ezt mi sem látjuk másként. Mi is úgy gondoljuk, hogy Ferenc pápának szüksége van egy ilyen lépés megtételéhez Orbán Viktorra. Ő, és csakis ő lehet képes közvetíteni a Vatikán és Moszkva között, ő az, akiben mindenki megbízik. Hogy lehetne másként, kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy Orbán – saját megítélése szerint – a Vatikánon kívül az egyetlen, aki békét akar. Ő úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok, élén Bidennel, már régóta készült arra – Soros György tervét megvalósítva, és rajta keresztül –, hogy betegye a lábát Ukrajnába, hogy aztán azon keresztül eljusson a kincsekben gazdag Oroszországba. Vagyis Orbán már eljutott odáig, hogy a háborút voltaképpen Biden és  Soros kezdte, nyilván egy rafinált trükkel rávéve Putyint, hogy előbb ő raboljon ukrán területeket. Feltételezem: eme teóriáját megosztotta pápával is, aki azért használt mindenki számára felhasználható szavakat, nehogy rajtakapják a hamisságon, és kiderüljön, hogy ő sem tesz egyebet, csak táncot lejt.

Egy páros pápatáncot.