Verőemberekkel ünnepli 38. születésnapját a Fidesz
38 évvel ezelőtt, 1988. március 30-án alakult meg a Fiatal Demokraták Szövetsége, máig ismert nevén a Fidesz. 1990-ben, az első, független parlament alakuló ülésén az akkor még kedvesnek látszó fideszes fiatalok minden képviselőtársuk padjára egy-egy narancsot tettek. Azóta a narancs megrohadt, már nem illata, hanem szaga van.
Fiatalok voltak, demokratának mutatták magukat és úgy hadartak, hogy alig lehetett érteni, amit mondtak. Ez volt a szerencséjük, és ez lett Magyarország veszte, mert Orbán Viktornak már akkor is voltak rémes mondatai. Például, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. Ma már, főleg választások közeledtével, nem győz udvarolni a nyugdíjasoknak.
A vallásos embereket kiröhögték, amikor az első szabad parlamentben kereszténydemokrata képviselő szólalt fel, már jött is a Fidesz soraiból a gúnyos bekiabálás: Csuhások, térdre, imához!
Orbán Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke volt, Kövér László szocialistának vallotta magát, Áder János a Fidesz frakcióvezetőjeként a határon túli magyarok szavazati joga ellen érvelt. Idővel aztán valami megváltozott. Azóta sokan és sokszor idézték Orbán elhíresült mondását: „Bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik.” És azt a másikat is, aminek ma különös aktualitása van: „Soha ne legyen olyan miniszterelnöke Magyarországnak, aki azt mondja, hogy rajta kívül nincs alternatíva. Aki ilyet mond, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.”
Aztán megtörtént az eredendő bűn, amikor az MDF-fel közös székház eladásából befolyó pénz eltűnt, és az akkori sajtóhírek szerint Orbán papájának bányájában landolt. Az alapítók közül sokan kiléptek a pártból. – Hol a lóvé? – kérdezték Orbántól a felháborodott fideszesek. Szavahihető szemtanúk szerint Orbán csak hebegett, habogott.
Ezek az egykor fiatal demokrata fiúk és lányok akkor érezhették meg a pénz izgalmas illatát és ízét. Beleszerettek és az érzelem viszonzásra talált. Még minden elöttük volt, talán csak lopás nem, mert abba már az elején belejöttek. 1995-ben egy Schlecht Csaba nevű Fidesz-közeli illető egyetlen nap leforgása alatt 14 céget adott el egy Kaya Ibrahim nevű Németországban dolgozó török vendégmunkásnak. Az eladott cégeknek két közös tulajdonságuk volt: az egyik, hogy mindegyik után jelentős adó- és járulék-tartozás maradt fenn, a másik, hogy az összes cég alapítói között a Fidesz nagyágyúi – Orbán, Kövér, Stumpf, Simicska, valamint barátaik és üzletfeleik – szerepeltek.
Innen már nem volt megállás: Orbán Viktor, első kormánya miniszterelnökeként, Sárazsadányban arra intette a többieket, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet” Megúszták ezt is, mert nem volt taggyűlés. Azóta már a látszatra sem adnak és mindig ők kapják a legtöbbet.
A 2010-es választás előtt azt ígérték a magyaroknak, hogy hamarosan rá sem ismernek majd Magyarországra. Ezt az ígéretüket betartották: oktatás helyett stadionokat, kórházak helyett kisvasutat építettek, összevesztek a fél világgal, s ma már nem kiátkoznák, hanem behívnák az oroszokat. Számukra nem Moszkva az elnyomó, hanem Brüsszel, nem Putyin a fő ellenség, hanem az Oroszország által megtámadott, honvédő háborút vívó Ukrajna. „Nem leszünk ukrán gyarmat!” hirdetik a Békemenetnek nevezett masírozás molinóján.
Orbán Viktor, aki kezdetben még liberálisnak mutatta magáét, akkoriban még bottal sem piszkálta volna azokat a keleti despotákat, akikkel ma gyakrabban és szívesebben mutatkozik, mint a nyugati politikusokkal. 2006-ban még társaival együtt kordont bontott, ma kordonokkal és testőrök tömegével veszi körül magát. Amikor meg már akkora a baj, hogy úgy kell tennie, mintha lemenne a nép közé, verőembereket toboroznak a tiltakozók elhallgattatására.
1998 márciusában még minden más volt. És persze, másképpen van ma is: Orbán társai az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országát adják át sokak reményei szerint április 12-én a magyaroknak.
A KlikkTV Mélyvíz című műsorának 2026. február 14-i adása:
