Vigyázzanak, átvernek bennünket

Azt írtam: megint. És higgyék el, nincs ebben semmi túlzás. Hónapokon keresztül azt akarták elhitetni velünk – mármint a Fidesz –, hogy van saját jelöltjük, és az nem más, mint Szentkirályi Alexandra. Karácsony Gergely az első pillanattól nem hitt neki(k). A Fidesz amúgy is szinte az utolsó pillanatban nevezte meg indulóját, miközben kiderült, hogy Vitézy Dávid is rajthoz áll, mégpedig a korábbi ellenzéki LMP megbízásából. A gyanús mozgást Karácsony úgy jellemezte: Vitézy nem más, mint Fidesz 2.0, és biztos benne, Szentkirályit vissza fogják léptetni. Kezdetben igen, hittünk neki, aztán ez a hit elhalványult, ahogy mentünk előre az időben, és egyre jobban aktiválódott a két kihívó. 

Ostobák voltunk. Nem figyeltünk a jelekre, amelyek csak most, így a bejelenést követően váltak nagyon is kontúrossá. Hogy – visszatekintve – nagyon is egyértelműek voltak a szerepek: Szentkirályinak nem volt más dolga, mint Karácsony gyalázása, és összemosása Gyurcsánnyal, míg Vitézy a szakember szerepét kapta. Valljuk be: az utóbbi jól is teljesített, ráadásul a Partizán-vitában messze felülmúlta a regnáló főpolgármestert. De, mondom most, utólag nagyon is tiszta a kép, ami rávilágít: kollektív tudatlanságról árulkodott a fővárosi választók zöme; elfelejtett tiltakozni, hogy újra hülyének tekintette őt a hatalom. Nem elég, hogy az elmúlt öt évben módszeresen kifosztotta Budapestet, lakóit lenézte és lépésről-lépésre hozta rosszabb helyzetbe őket, elbábozta azt is, hogy nem két jelölttel vágott neki a kampánynak.

Ostorozom magam, hogy nem vettem észre időben, hogy a számtalan árulkodó jel ellenére, elfogadtam, itt párhuzamos pályákról van szó, amelyek – megcáfolva a tudomány állítását – nem találkoznak a végtelenben. Hát nem a végtelenben találkoztak, két nappal korábban. De mik is voltak ezek, a most, túl későn (?) észrevett jelek. Elsősorban persze az, hogy Szentkirályi semmiféle perspektivikus ígérettel nem állt elő, utcai jelenetei rendre arról szóltak, hogy miért kell Karácsonyt és Gyurcsányt elzavarni. Más kérdés, hogy ezeket nagyon rosszul adta elő, de ez csak abból fakad, hogy rossz színész. Láttuk, éreztük, mi több, tudtuk: a szövegek nem belülről jönnek – bizonyára sok-sok próba után tekintették adásképesnek, mozdulatai mesterkéltek voltak. Mégis, tényleg csak annyit állapítottunk meg, hogy ez az amúgy csinos hölgy alkalmatlan a feladatra. Pedig innen már csak egy lépés vezethetett volna el bennünket a felismerésig: nem pusztán színészként gyenge, a főváros vezetésére is. Saját gondolatok, önálló víziók híján, nem több annál a megállapításnál, hogy csinos. Hogy pontosan mi predesztinálta őt arra, hogy korábban a főpolgármester helyetteseként, utóbb kormányszóvivőként alkalmazzák, arra nincsenek tippjeim, arra viszont igen, miért lett ő a főpolgármester-jelöltje a Fidesznek. Pontosan azért, mert ő semmilyen presztízsveszteséget nem szenved, ha visszaléptetik, minden bizonnyal előre közölték vele. 

És Vitézy Dáviddal is. Korábban volt egy fogadásom Ungár Péterrel, hogy a játék nem tiszta, Vitézy valójában a Fidesz favoritja. Azt mondta, biztosan nem így lesz; keresem a telefonomban a fogadási üzenetváltást, de sajnos nem találom (jaj, ha nem lopták volna el a telefonom Rómában…). De az LMP jelöltjénél is meglelhetők azok a jelek, amelyekre utaltam. Elsősorban az, mennyire kerülte Orbán Viktor bírálatát, csak – a gyanú elterelése érdekében – enyhe kormányzati kritikákkal élt, hogy ő bizony nem mindennel értett egyet. Voltaképpen a fideszes kötődését sem vallotta be, az egyértelmű tények dacára. Karácsony többször felszólította: tisztázza múltját, tisztázza viszonyát a Fideszhez, erre – tiszta beszéddel – sosem volt hajlandó. Viszont készségesen szidta Lázár Jánost, joggal feltételezem, hogy erre engedélyt is kapott. A miniszter jól tűri az ilyen kritikákat, ráadásul közöttük amúgy is legendásnak rossz volt a kapcsolat, feltűnő lett volna, ha nem vonja be a bírálati körbe.

Azt remélem: elég egyértelműen bizonyítottam, hogy átvertek bennünket. Nem először és nem utoljára. Viszont itt most valóban az a tét, hogy az ellenzék elbukja-e vagy sem utolsó nagy bástyáját. Elbukja úgy, hogy a büszke budapestiek elfogadják a státuszt. Azt a státuszt, amely nem más, hogy épp oly megvezethetők, mint bárki más az országban. Mert ha így lesz és Vitézy elviszi a főpolgármesteri posztot, semmi nem marad az ellenzéknek. Gondoljanak bele: a Vitézy-lista, megspékelve a Fidesz-listával – szerintem Szentkirályi frakcióvezető sem lesz –, valamint a háttérben a Tisza-párttal olyan többséget szerez, amelyben senki másnak nem osztanak lapot. Az összes kártya ismét Orbán Viktor kezébe kerül, és azt csinál a fővárossal, velünk, amit akar. 

Ez most, mint írtam egy kampány-cikk. Ha úgy tetszik: mozgósítani akarok. Alapvetően arra, hogy bizonyítsuk be: mégsem nézhet bennünket bárki hülyének. Hogy nem adhatjuk át önként, a szavazatainkkal Budapestet. Ennél büszkébbek vagyunk. Hittem eddig. 

És ma?