Fine art fotó egy kis csavarral: csomagolási hulladékból készül a modellek öltözéke
Sehogyan sem áll össze az ember képzeletében a nejlonzacskó, a buborékfólia, a gyorséttermi kajásdoboz (azaz a csomagolási hulladék) és a művészi portré. Pedig a valóságban nagyon is, össze tud illeni – ahogy azt Palásti Katalin alkotásai is bizonyítják. A hobby fotóművész, aki az utóbbi időben beleszeretett az úgynevezett fine art, azaz a szép- és képzőművészeti fotografálásba, már régebb óta igyekszik környezettudatosan élni, s rájött arra, hogyan tud egyidőben mind a kettőnek hódolni.
„A koncepció nem az enyém, mások is próbálkoztak már azzal, hogy különféle hulladékból felöltöztetett modelleket fotózzanak ebben a speciális stílusban” – hárítja el az elsőbbség dicsőségét Palásti Katalin, aki azonban azt elismeri, hogy nagyon ritkák az ilyen fotográfiák. Természetes volt a számára, hogy kipróbálja e kettő ötvözetét azután, hogy rábukkant erre a ritkán látott stílusra. Amúgy is szereti egy kicsi megcsavarni a dolgokat, a megszokottól eltérő fordulatot vinni a fotózásba. Arról már nem is szólva, hogy ritkaságuknak köszönhetően, ezek az alkotások vonzzák a figyelmet. Több elismerést is kapott már ilyen művére, legutóbb most májusban, egy CPC gyerekfotó versenyen.
Mint portálunknak elmondta, tavaly ősszel kezdett ilyen képeket készíteni. Első modellje a kislánya volt, aki túlságosan azért nem örült annak, hogy az anyukája nejlonszatyorba öltözteti. Majd egy darabig pihentette a kísérletezést, de az idén márciusban, a karantén előtt szervezett ismét ilyen fotózást, s most úgy gondolja, sokáig ki fog mellette tartani. Amikor „normál” fotózásokat vállal, akkor az alanyairól a végén igyekszik mindig egy-egy „hulladékos” képet is készíteni. Mindenesetre az eredmény – ahogy a díjai mutatják – sem maradt el.
S hogy miként áll össze egy-egy ilyen „ruha?” „Nyitott szemmel és tudatosan figyelem a csomagolási hulladékot vásárlás, illetve felhasználás közben” – mondja. Persze különleges látásmód kell ahhoz, hogy meglássa egy nejlonszatyorban az ingvállas felsőrész lehetőségét, a buborékfóliában a sálat, vagy éppen az ünneplő ruhát. De készített már gyorséttermi ételdobozból és szalvétából 19. századi öltözetet is. A lehetőségek tárháza végtelen, csak meg kell látni az adott hulladékban az öltözéket – vallja. A későbbi felhasználásra jónak ítélt tiszta csomagolási hulladékokat elteszi, s amikor jön a fotózás, elkészíti az összeállítást.
Megkértük, köznapi nyelvre fordítsa le számunkra a fine art fotózás lényegét. Mint mondja, a lényeg, hogy az alkotó képzelete valósuljon meg. Nem dokumentarista fotók ezek, hanem olyan alkotások, amelyekbe belefér a szabad módosítás. „Annyira függetlenedik a személytől maga a fotó, hogy a végeredmény önmagában olyan, mint egy műalkotás” – magyarázza, hozzátéve: az eredmény egy olyan műalkotás, amit fel lehet tenni a falra, ahogy a Mona Lisát is.
Ezeket a fotográfiákat és Palásti Katalin további alkotásait az Instagram fiókjában lehet megnézni.
