Felháborodott a zenész szakma az X-Faktor szakmaiatlanságán
Egy normális országban a legnézettebb kereskedelmi csatorna főműsoridőben sugárzott tehetségkutató versenyében biztosan nem történhetne meg az, amit szeretett hazánkban láthattunk az RTL Klub X-Faktor című műsorának legutóbbi adásában. Magyarország egyik legnagyszerűbb zenészét – akire a szakmából többen zseniként tekintenek –, kipöccentették az élő adás előtt, mondván: ez ide kevés.
Hatalmas felháborodást keltett a zenészek között, hogy Kovács Péter (Kovax) szereplését annyira sem értékelték az X-Faktor „szakmai” ítészei, hogy eljusson az élő adásokig. Így el kellett hagynia a műsort. Azok számára, akik esetleg eddig nem követték nyomon Kovax munkásságát, talán elég annyit mondani, hogy olyan előadókkal dolgozik együtt, mint Presser Gábor, Zorán, vagy akár Alapi István.
Persze, azt bizonyára sokan tudják, hogy az ilyen tévéműsorok elsőszámú feladata nem a kiváló tehetségek, zenészek kiválogatása, hanem a nézettség csúcsra járatása, a konkurencia legyőzése, és a reklámbevételek maximalizálása. Azt azonban már kevesen sejtik, hogy milyen manipulatív eszközökkel befolyásolják a közönség véleményét.
Előfordul, hogy a zsűritagok érzelmi kitörései (veszekedések, sírások) sokszor rendezői kérésre történnek. De gyakran láthatunk az énekesek szereplése előtt olyan bemutató kisfilmeket is, amelyek tudatosan befolyásolják érzelmileg a tévénézőket. Mondhatnánk: a világ így működik, „cirkusz kell a népnek”, de mégsem mehetünk el a történtek mellett, hiszen az ilyen műsorok milliókat ültetnek a képernyők elé. Így a most napvilágra került és nagy botrányt kiváltó „Kovax-jelenségre” igenis fel kell hívnunk a figyelmet, hiszen az igazi értékeket nem áldozhatjuk fel a nézettség oltárán. Nem véletlen, hogy az ilyen műsorok egyre kevésbé találnak olyan szaktekintélyeket, akik vállalnák az ezzel járó feladatot.
A mostani eset kapcsán olyan előadók, művészek emelték fel a hangjukat, mint Gerendás Péter, Bangó Margit, Farkas Gábor Gábriel, Selmeczi Tibor, Bencze Attila, Csonka András, Éliás Gyula, Várkonyi Attila.
Telefonon értük el Gerendás Pétert, aki a Hírklikknek kendőzetlen őszinteséggel fogalmazta meg véleményét.
Miként létezhet, hogy egy olyan extrém tehetségű zenésznek, mint Kovax, jelentkeznie kell egy olyan színvonal alatti műsorba, mint az X-Faktor? Miért van az, hogy egy ilyen kivételes művésznek azért, hogy jobban megismerje a közönség, szerepelnie kell egy olyan show-ban ami alálicitál a közízlésnek?
Engem felháborít, hogy a műsor készítői időnként megszégyenítik a jelentkezőket, nevetségessé teszik, kigúnyolják őket. Ezzel szemben rengeteg tehetséges ember van Magyarországon, akik megérdemelnék a reflektorfényt, az odafigyelést.
Selmeczi Tibor így látja a történteket:
Bár tanultam zongorázni, nem lettem zenész, nem is értek hozzá, de színházban nőttem fel, és mint a cirkuszi ló a manézst, a tehetséget megérzem, bárhol is vagyok. Nem nézem le a szórakoztató ipart, magam is abban dolgoztam évtizedeken keresztül, ahogy azt is elfogadtam anno, hogy Frunzi bácsi a cirkuszban mindenkit megvert zenélő fűrészével, pedig közel sem volt egy Paganini.
Annyit viszont elárulnék, hogy életemben három alkalommal volt igazi katarzisban részem. Az egyik Kovaxhoz kapcsolódik. Az első autózás közben ért, a rádióban éppen Anne-Sophie Mutter hegedülte Massenet Meditációját (Thais), amikor is könnyek csordultak ki szememből, ki kellett állnom, nem tudtam tovább vezetni. Azóta sok előadótól hallottam, de csak ő ríkat meg újra és újra. A másik nagy élményem Chicagóban volt egy blues kocsmában, ahova éjfél után bejöttek a többi kocsmában már végzett fekete zenészek, összeálltak, és olyan örömzenébe kezdtek, hogy azt elképzelni sem tudja, aki nem volt jelen. A harmadik katarzisomat Kovaxnak köszönhetem. Székelyudvarhelyen léptünk fel egy jótékonysági bulin (vak székely gyerekeknek gyűjtöttünk iskolára), Kovax záró szám volt óriási sikerrel, sok-sok ismétléssel. Már csomagoltunk volna, amikor előkerült egy vak kisfiú azzal a kéréssel, hogy élete nagy álma, hogy őt lekísérje Kovax, aki ebbe természetesen boldogan beleegyezett. Túl azon, hogy a gyereknek gyönyörű hangja volt, és Kovax-szal két perc alatt összehangolódtak, elképesztő szépségnek lettünk tanúi. Vagy tízen álltuk körbe őket a színpadon, és mindenki sírt. Félreértés ne essék, nem holmi giccses szituáció ragadott meg minket. Amit csináltak, művészet volt, nagy betűs művészet. Azóta sokkal gazdagabbnak érzem magamat.
Úgy, hogy az egész béna sztorihoz csak egyetlen dolgot fűznék hozzá, Arany Jánost idézve: „Ha egy úri lócsiszárral találkoztam s bevert sárral. / Nem pöröltem, / Félreálltam, letöröltem.”
Alapi István, aki hosszú évek óta barátja és zenésztársa Kovaxnak, csak annyit mondott:
Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy egy ilyen kivételes képességű énekes-zenész így pórul járt ebben a remek műsorban. Néhány évvel ezelőtt egy rendkívül tájékozott kollégájuk engem is invitált, hogy mérettessem meg magam, mint fiatal tehetség, de tartva a felkészült szakmai zsűri szigorú és kíméletlen kritikájától, kénytelen voltam nemet mondani.
Az alábbi felvételen Kovács Péter (Kovax) és Alapi István egy korábbi közös produkciója tekinthető meg:
