Titokzatos üledékrétegre bukkant a Marson az amerikai űrszonda
Két lávaréteg közé ékelődött, felszín alatti üledék kőzetekből álló rétegre bukkant a Marson, az amerikai InSight. Ez arra utalhat, hogy az űrszonda leszállóhelyének felszínét egykor folyékony víz formálta.
Az InSight az első olyan marsi leszállóegység, amely kifejezetten a bolygó belső szerkezetét tanulmányozza marsrengéseket észlelő, rendkívül érzékeny szeizmográfia segítségével. Az InSight kutatásainak legújabb eredményei kedd délután jelentek meg a Nature Communications című folyóiratban.
A Qubitnek a tanulmányt kommentáló magyar kutató, Kereszturi Ákos bolygókutató, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa szerint, a legizgalmasabb lehetőség az lehet, hogy az üledékes réteget az elmúlt néhány százmillió éve lezajlott áradások hagyták hátra.
A 30-75 méteres mélységben talált üledékréteget egy 1,7 milliárd éves vagy fiatalabb bazaltréteg fedi, majd egy marsi regolitnak nevezett, 20 méteres törmelék- és homokréteg zárja. Ennek felső három méterét nagyrészt finomszemcsés homok, a következő 15-20 métert pedig nagyobb kövek alkotják, amelyek meteorit becsapódások által kivájt kráterekből származhatnak.
Amennyiben a felső, lávafolyásokból származó bazaltréteg néhány tíz- vagy néhány százmillió éves, ami egybevág a kutatók eredményeivel, egy izgalmas magyarázat is felsejlik az üledékréteg létrejöttére.
„A legérdekesebb lehetőség az, hogy az Athabasca Valles-ben egykor folyó vízzel állhat összefüggésben az üledékréteg. A térségben (az Elysium Planitia síkság középső régiója) nagyon fiatal, néhány tízmillió éves vízáramlási és folyékony vízhez köthető nyomok vannak. Ezek közül a legizgalmasabb a Cerberus Paluson, John Murray és kollégái által 2005-ben azonosított formáció, ami egy befagyott tó lehet” – mondta a Qubitnek Kereszturi.
Az Elysium Planitián található Athabasca Valles a Mars legfiatalabb, valószínűleg az elmúlt néhány tíz- vagy százmillió évében létrejött völgyrendszere. A szakemberek egy része folyékony víz által formált, áradásos csatornaként, mások lávafolyások által létrehozott völgyrendszerként tekintenek rá.
A kutató úgy véli: az üledékréteg azonosítása arra is jó példa lehet, hogy a Marson gyakori lávatakarók alatt sok további helyen lehetnek még eltemetett üledékek, amelyeket az őket beborító láva konzervált, és eredeti állapotuk máig megőrződött.
