Prőhle Gergely: Orbán Viktor után a fiatalok is rátaláltak az AfD-re
Az AfD tartományi választási győzelmét nem érdemes sem örömforrásként, sem kizárólag történelmi félelmek alapján megközelíteni – mondta Prőhle Gergely, egykori berlini nagykövet a KlikkTV Plusz Centerpálya című műsorában. Szerinte az eredmény elsősorban a német politikai elit számára hordoz fontos tanulságokat, miközben az AfD előretörésében szerepet játszhatott az is, hogy a pártot a politikai ellenfelei hosszú időn keresztül inkább érzelmi és indulati alapon kezelték.
Orbán és Magyar Péter reakciója is érthető
Prőhle Gergely szerint természetes, hogy a németországi választásra a magyar politikai szereplők is eltérően reagáltak. Orbán Viktor és az AfD között az elmúlt években kialakult politikai rokonszenv, illetve Magyar Péter és a Tisza Európai Néppárthoz kötődő szövetségi rendszere egyaránt magyarázza a két politikus eltérő megközelítését. Mint fogalmazott, Orbán Viktor korábban feltűnő rokonszenvvel viseltetett Alice Weidel, az AfD társelnöke iránt, aki többször is járt Magyarországon. Prőhle szerint ezzel a magyar miniszterelnök hozzájárult ahhoz, hogy Weidel kitörjön abból a „politikai karanténból”, amelyben a német politikában korábban az AfD volt.
A volt nagykövet ugyanakkor óvatosságra intett az eredmény értelmezésében. Szerinte nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem a német szövetségi kormányról döntöttek, hanem egy tartományi választás eredményéről van szó. Szász-Anhalt kulturálisan és történelmileg jelentős tartomány, ugyanakkor gazdasági ereje és lakossága alapján kicsinek számít, ezért az eredményt elsősorban helyi értékén kell kezelni. Ettől függetlenül az AfD győzelme jelzésértékű, és elsősorban a német politikai elitnek kell levonnia belőle a következtetéseket.
A történelmi múlt miatt különösen érzékeny a kérdés
Prőhle szerint érthető, hogy a német és lengyel politikai reakciókat erősen áthatja a történelem. A lengyel társadalom különösen érzékeny a német szélsőjobboldal megerősödésére a második világháború tapasztalatai miatt, Németországban pedig a 20. század történelmi öröksége miatt különösen nehéz az AfD megítélése. A szakértő azonban úgy látja, hogy a történelmi árnyék mellett érdemes azt is vizsgálni, mi vezetett a párt megerősödéséhez.
Szerinte ebben jelentős szerepe lehetett annak, hogy a német politikai elit hosszú időn át inkább érzelmi, mint taktikus módon reagált az AfD-re. A párt közben következetesen olyan radikális nyelvezetet használ, amely a mai médiakörnyezetben könnyen eljut a választókhoz. Prőhle úgy fogalmazott: a nyolc másodperces videók és a „baltával faragott klikkvadász üzenetek” világában a radikális kommunikáció „üt, hat”.
A műsorban szóba került az is, hogy az AfD társelnöke, Alice Weidel leszbikus kapcsolatban él egy migráns hátterű nővel. Prőhle szerint azonban nem érdemes egy politikus szexuális orientációját politikai identitásának középpontjába állítani. Azt is hangsúlyozta, hogy külön kell választani a magánéletet és azt, hogy valaki milyen álláspontot képvisel egy nyilvános tömegrendezvényről. Szerinte önmagában az sem jelenti azt, hogy valaki homofób, ha ellenzi a Pride megrendezését.
Fiatalok és korábban inaktív választók is az AfD mögé álltak
Prőhle Gergely szerint az AfD eredményének egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a párt olyan választókat is képes volt mozgósítani, akik korábban nem vettek részt a választásokon. A beszélgetésben elhangzott adatok szerint az AfD szavazóinak mintegy 30 százaléka olyan választó volt, aki az előző választáson nem voksolt. Különösen figyelemre méltó a fiatalok támogatása: a 18–24 év közötti választók körében a párt 40 százalékot szerzett, miközben további 20 százalék a szintén radikális baloldali Die Linke-re szavazott.
Prőhle szerint mindez a német társadalom polarizálódására és a fiatalok körében tapasztalható radikalizálódásra is felhívja a figyelmet. Az AfD ugyanis azért is tud radikálisan fogalmazni, mert jelenleg nincs kormányzati pozícióban, így nem kell ugyanazokkal a kompromisszumokkal számolnia, mint a kormányzó pártoknak. Ezzel szemben a német föderális rendszer hagyományosan arra ösztönzi a politikai szereplőket, hogy mérsékeltebben kommunikáljanak, hiszen egy tartományban ellenfélként szereplő párt egy másik tartományban akár koalíciós partner is lehet.
A CDU számára különösen komoly kérdés, hogyan tudja megszólítani a fiatalokat és hogyan reagál az AfD előretörésére. A beszélgetésben idézett adatok szerint Szász-Anhaltban a 18–24 év közötti választók mindössze 5 százaléka támogatta a CDU-t. Prőhle szerint az AfD sikere így nem pusztán egy tartományi választás eredménye, hanem olyan jelzés, amely a német politikai rendszer működéséről, a pártok kommunikációjáról és az új választói csoportok megjelenéséről is sokat elárul.
