Újra köztünk a zseni – Radics Béla, a megátkozott gitáros

Tényleg megátkozott lett volna? Klacsán Gábor nemrégiben elkészült életrajzi filmjéből kiderül, Radics Béla, istenadta zenei tehetségével szeretett volna kitörni az angyalföldi proli életből. Miután az akkori kulturális hatalom elutasította a gitárzsenit, ő maga pedig semmiféle kompromisszumra nem volt hajlandó, minden kitörésre irányuló kísérlete kudarcba fulladt.

És jött a mindennapos küzdelem az alkohollal és az őt körülvevő világgal. 

„A realitásokat és a valós tényeket figyelembe véve, tisztelettel és szeretettel kezeltük Radics személyét. Egy picit idealizált figurát mutatunk, de ő nagyon meghatározóan összetett személyiség, annak minden pozitív és negatív jegyeivel egyetemben” – mondta Klacsán Gábor producer-rendező a dokumentum-játékfilmről. Szerinte olyan „kreatív dokumentumfilmet” készített, amelyben dokumentumelemek keverednek a fő játéktémával. Deklarált célja a „rock and roll-mozin” keresztül az utódgenerációk megszólítása, egy letűnt korszak politikai-társadalmi-kulturális vonatkozásainak megismertetése.

Hiszünk abban, amit Béla „angol szellemnek” nevezett és a szabadság érzést jelentette, az benne van a mai fiatalokban is – fogalmazott. – Igyekeztünk felrúgni a műfaji határokat, hogy minél hatékonyabban tudjuk elmesélni Béla életét – mutatott rá Klacsán Gábor. Hozzátette: tizennyolc dal hangzik el a filmben, amelyek jó része világsláger, vagy épp magyar szerzemények. „Hogy a mai fül számára befogadható legyen, hogy a fiatalok számára zeneileg, hangképileg értelmezhető legyen, Radicshoz hasonló zsenialitás kellett” – ezzel utalt a producer-rendező Alapi Istvánra, aki az elhunyt gitáros zenei dublőreként játszotta fel újra a régi dalokat.

Ne a költségvetési oldalát nézzék, hanem a színészek teljesítménye, valamint a zeneisége alapján ítéljenek – hívta fel a figyelmet. Hozzáfűzte: Grátz Márk operatőrrel sok alkotó vita jellemezte munkát, azonban mindketten fontosnak tartották a tárgyak hitelességét, e kritériumhoz következetesen tartották magukat.

Grátz Márk elmondta: a fényelések és a vágások azt sugallják, hogy a rock and roll, a rockzene – amely a világon mindenütt a szabadság muzsikája és feltördelte a kulturális burkot – engedte kiteljesedni a fiatalokat. Azt is elárulta: ahhoz képest, hogy szűkre szabott mozgástérrel, szerény anyagi lehetőséggel vágtak neki a forgatásnak, az elkészült alkotásból a maximumot sikerült kihozni. 

Ne ítéljük el, hogy Radics Béla belehalt az alkoholizmusába, hiszen nem tudta elviselni a rendszert – mondta Nagy Feró, aki emlékeztetett, amikor először hallotta őt, tudta, hogy igazi angolszász gitáros áll a színpadon, akinek a játéka elhozta számukra a szabadságot. A zenész azt is elárulta, reménykedett abban, hogy egyszer majd együtt muzsikálhat az ikonnal. Annyi mindenesetre megadatott neki, hogy az Ifjúsági Parkban lejátszott egyik Beatrice buli után Radics megdicsérte, miszerint „te egy nagyon penge csávó vagy!”. Azt is elárulta, a szerencsétlen sorsú gitáros már a Beatrice előzenekaraként színpadra lépő Nevadában pengetett olyan állapotban, hogy arra gondolt, ezt az embert meg kellene menteni valahogy, de már nem lehetett.

Wirth Zoltán, aki nem csupán kiváló dobosként (a filmben Brunner Győzőt, a Taurus dobosát alakítja), de társaival zenei rekonstruátorként is tevékeny részt vállalt a munkálatokban, elmondta, nehéz dolguk volt, hiszen az évtizedek során megőrzött rossz minőségű felvételekből időnként nehezen lehetett kihallani, hogy mit játszanak eredetiben. „Hiába volt Radics Béla korának első számú gitárosa, ötven év elteltével másfajta kihívások elé kellett néznünk”– idézte fel a zenei megoldásokkal kapcsolatos problémákat. Hozzáfűzte: még arra is oda kellett figyelni, Alapi nehogy „túlgitározza” a korabeli felvételen hallható témákat, hiszen az azóta eltelt időben a technika folyamatosan fejlődött. Koncertfelvételekről lévén szó rengeteg improvizáció hangzott el, a restauráció folyamán vigyázni kellett, nehogy olyan stíluselemek kerüljenek bele, amelyek akkoriban még ismeretlenek voltak.

A film szinte úszik a zenében. Alapi István és zenésztársai jóvoltából a legteljesebb dinamikával, a mai fülnek is jól értelmezhető módon, „leporolva," egykori nagyságukhoz illő „fénnyel" szólalnak meg a régi slágerek. Megelevenedik Som Lajos és Balázs Fecó, de az egykori Hanglemezgyártó Vállalat egyik vezetője is. A jelenetekben egyre-másra bukkannak fel a magyar rockzenei élet hírességei, hogy színészként játszanak el apróbb szerepeket Radics Béla mellett, így tisztelegve a géniusz emlékének.

Április 23-tól az ország hét nagy art mozijában, köztük Budapesten az Uránia filmszínházban, háromnapos rendezvénysorozatokat indítanak. A Magyarock Filmfesztiválon bemutatják az utóbbi negyven év magyar rockzenei témájú játék-, illetve dokumentumfilmjeit, közötte a premier előtti Radics Béla, a megátkozott gitáros alkotást is. 

Klacsán Gábor arról is beszélt, hogy elsőként a Felvidéken mutatják be az alkotást, ahol elsősorban a fiatalok mellett a magyar anyanyelvű idősebb rockereket próbálják megszólítani, de folyik a film szlovák nyelvre történő fordítása is. Ezt követően ősszel a Vajdaság és Erdély a következő úti cél.