„ EliszoMM mindenem, nem hagyok meg egy fillért sem...”

A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek jeles napja, a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe. Az ISZOMM „bölcsei” úgy gondolták, hogy nem tűrik tovább a szociális partnerek (munkaadók, munkavállalók) eddig eredménytelen béralkuját, kézbe veszik az ügyet, és egyetlen parlamenti képviselőjük segítségével frappánsan megoldják a problémát. A közeli múltban létrejött – szinte mérhetetlen nagyságú – párt úgy gondolja, hogy nem a társadalmi párbeszéd keretein belül kell megállapodni a két legkisebb kötelező bértarifa nagyságáról, hanem azt csak egyszerűen el kell rendelni. Aztán lesz, ami lesz.

Elszántságuk és merészségük határtalan, matematikai tudásuk azonban rendkívül korlátos. A ma érvényes bruttó161.000,--Ft/hó/fő minimálbér duplája nem 300.000,--Ft/hó/fő, hanem 322.000,--Ft/hó/fő. A garantált bérminimumról (szakmunkás minimálbér) pedig nem is szólnak, holott annak pillanatnyi értéke 210.600,--Ft/hó/fő. Természetesen ezt is duplázni illik, amely így 421.200,--Ft/hó/fő értékre emelkedne. Kissé zavaró, hogy a január 6-án közzétett KSH adatok szerint hazánkban a teljes munkaidős foglalkoztatottak havi átlagkeresete bruttó 397.400,--Ft/fő/hó. Az ISZOMM gazdasági mágusai olyan garantált bérminimumot varázsolnának elő a cilinderből, amely magasabb lenne, mint a jelenlegi nemzetgazdasági átlagkereset. A két kötelező bértarifa (mai helyzetben) 1 millió 40 ezer embert közvetlenül érint. Ha az ISZOMM javaslata megvalósulna, az dolgozók háromnegyede minimálbéren és garantált bérminimumon lenne, azaz 3 millió ember bérét egységesen jogszabály határozná meg, a fizetésben felettük lévő 1 millió – viszonylag jól kereső, gyakorlott és kvalifikált – munkavállaló bérére (vagy annak emelésére) viszont már egy huncut fillér sem maradna. A bér az ösztönző és differenciáló hatását egy csapásra elvesztené, és teljesítménytől független járandósággá válna. Az ISZOMM miniszterelnök jelöltje egyébként közgazdász, akitől – legalábbis eddig úgy hittem – nem állhat távol a számok világa. Ha minden realitást nélkülöző elképzelésük valóra válna, akkor joggal mondhatnák barátaink és ellenfeleink, hogy hazánk már nem a 1,5 millió koldus országa, hanem a 3 millió minimálbéresé. 

Vízkereszt napjától számítódik a farsang kezdete is. Normális állapotok között ez báli időszak: az előkelő hölgyek estélyiben, a jómódú urak talpig szmokingban feszítenek a különféle ünnepségeken. Pezsgő, keringő, ruhabemutató. Idén azonban ezek kivétel nélkül elmaradnak, mert egyrészt rendezvény-tilalom van, másrészt senkinek semmi oka a mulatozásra. Persze lehet, hogy az ISZOMM korifeusai ezzel a megalapozatlan kezdeményezéssel akarnak bulizni és mosolyt csalni az arcunkra, de azt kell mondanom, hogy ez a „dupla minimálbéres” szélhámosság inkább elkeserít, mint megnevettet. Egy baloldali párt ne hozakodjon elő irreális és irracionális kezdeményezésekkel, ne próbálja meg százezrek előtt elhúzni a mézesmadzagot. Pontosan tudja mindenki (ők is, mi is), hogy 2021. vonatkozásában már óriási eredmény lenne, ha öt-hat százalékkal emelkedhetne a két legalacsonyabb bértarifa. Szanyi Tibor és kisegyüttese 100 százalékos tarifa növelésről beszél, ezzel szédítve a tájékozatlanabb munkavállalókat. Az ISZOMM jövőre – saját célkitűzésük szerint – a Parlamentbe készül, de ezzel a mostani produkcióval legfeljebb a Fővárosi Nagycirkuszba juthat be.