Jogunk van tudni, hogy gazdálkodik befizetéseinkkel a kormány – 1. rész

– Mi motiválta a témaválasztásban és miért koncentrált a 2008 és 2020 közötti időszakra? 

– Álláspontom szerint adófizető állampolgárként jogunk van annak ismeretére, hogy miként gazdálkodik befizetéseinkkel a mindenkori kormány. Államháztartásunk pillanatnyi helyzetéről egyidejűleg tudunk sokat és keveset, ám a 2008-as pénzügyi válságtól a 2020-as egészségügyi válságig tartó időszak gazdálkodási jellemzőiről még kevesebbet tudunk. Pedig ez az időszak számtalan tanulsággal szolgál. Így kevésbé ismert, hogy a 27 uniós ország államháztartási kiadásainak alrendszerek szerinti megoszlása alapján, a hazai, központi költségvetés részesedési aránya a legmagasabbak közé tartozik. Az pedig több mint elgondolkodtató, hogy a folyó- és tőkekiadások megoszlási aránya alapján, a tőkekiadások – a működési finanszírozás rovására – az európai rangsor élén állnak. Mindezeken túl, az államháztartási kiadások prioritásainak torzulását legszemléletesebben az úgynevezett kiadási főcsoportok (úgynevezett COFOG funkciók) szerinti megoszlás mutatja, ezért a kutatási jelentésben is erre koncentráltam. 

– Mi az, ami megállapítható? 

– Kezdjük az elején. Az Európai Unió 27 országa GDP arányában mért államháztartási bevételeinek átlagértéke a 2008-as 44,7 százalékról 2020-ra 46,3 százalékra emelkedett, s ugyanezen időszakban az államháztartási kiadások átlaga, a vizsgált időszak első évében mért 48,7 százalékról, a 2020-ra 53,1 százalékra ugrott. Amennyiben viszont a 2008-as pénzügyi válság utáni helyreállítási periódust követő, 2011. és a Covid19 válság előtti 2019. közötti időszakot vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a közösségi szintű bevételek mérsékelten emelkedtek, a kiadások viszont figyelmet érdemlő ütemben csökkentek. Ezt a kedvező trendet változtatta meg a 2020-as egészségügyi válság. 

Forrás: Government expenditure [gov_10a_main], Eurostat alapján Pitti Zoltán szerkesztése, 2022.

– Gazdálkodásában mennyiben folytatott más stratégiát Magyarország és az Európai Unió többi tagállama 2008 és 2020 között? 

– Magyarország esetében ugyancsak külön kell választani a 2008-2020 közötti időszakot, illetve a 2011-2019 közöttit. A teljes időszak trendje mind a bevételek, mind a kiadások mérséklődését mutatja. A közbenső időszakot viszont két részre kell tagolnunk: elsőként a 2011-2015. években a bevételek ütemes emelkedést mutattak (lásd: adóváltozások, külső támogatások), ám a 2016-tól kezdődően viszont csökkentek a bevételek. Az államháztartás kiadási jellemzői szorosan követték a bevételek alakulását és csökkenő bevételekhez igazítva, fékezte az államháztartás költéseit, majd a 2020-ban hazánkban is érezhetővé vált a Covid19 hatása. A hazai jövedelemcentralizáció mérséklésének sajnálatos következménye az állami szerepvállalás szűkítése, illetve a szabályozási rendszer gyakori és kreatív változtatása.

– A GDP arányában mért államháztartási kiadások hazai csökkenése milyen változásokat eredményezett a szakmai szempontból fontos kiadási főcsoportokban (COFOG funkciókban)?

– Gazdaságilag jelentős, társadalmi szempontból veszélyes súlypontváltozások érzékelhetőek. A 2008-2020 időszak összes államháztartási kiadásából továbbra is a szociális ellátások állnak az élen, ám figyelmeztető, hogy a GDP arányában mért tényleges felhasználás a 2008-as17.4 százalékról 2020-ra 13,6 százalékra mérséklődött. Több mint elgondolkodtató, hogy a szociális ellátással szemben, a gazdasági célú kiadások – vitatható racionalitással – gyors szárnyalást mutatnak, és ma már meghaladják az általános közszolgáltatások (törvénykezés, végrehajtás, adósságszolgálat) együttes kiadási ráfordításait. Sorrendben az oktatási és egészségügyi célú kiadások következnek, s a „műemlékileg védett” szinten ragadt 4,7 százalék körüli kiadási részarányt az feledteti, hogy ezek az ellátások 2020. negyedik negyedében pótlólagos forráshoz jutottak. Előbbiek ismeretében vitatható eredmény, hogy a legdinamikusabb növekedést a szabadidő, kultúra és a vallási kiadási tételek érték el, s ezzel – kétes dicsőség – a közösségi rangsor élére kerültünk. A fennmaradó különbözeten olyan „alulértékelt” funkcionális kiadások osztoznak, mint a közrend, a védelem, a lakás és kommunális ellátás, vagy éppen a környezetvédelem. Innen lesz szép áttérni a hazai gazdaság fenntartható fejlődésére! 

– Az általános közszolgáltatások mennyire fontosak az Európai Unió 27 országának működtetésében?

– A feladataik ismeretében (törvénykezés, végrehajtó hatalom, általános és pénzügyi szolgáltatások, adósságszolgálat) kitüntetett szerepük van, ám a GDP arányában mért 2008-as kiadás értékek 11,4 százalék (Görögország) és 4,0 százalék (Észtország) között mozognak. A 2008-2020. közötti években a kiadási részarányok tíz országban emelkedtek, ám 17-ben csökkenő trend érvényesült.  

– És Magyarországon? 

– Hazánk esetében a 2008-as 9,5 százalékos részarány a képviselői létszám csökkentése, a közigazgatási rendszer átalakítása, az önkormányzati hatáskörök kiüresítése, a digitális ügyintézés kiterjesztése következtében 2020-ra 8,2 százalékra mérséklődött, ám még így is magasabb szinten állunk, mint a 6,2 százalékos közösségi átlag.  

– Mi az, ami a legnagyobb kiadás ebből? 

– Az általános közszolgáltatás célú hazai kiadások felét a törvényhozó, a végrehajtó, az általános pénzügyi és egyéb szolgáltatások teszik ki, ezt követik majd' 30 százalékkal az államadóssággal kapcsolatos tranzakciók (a kedvező kamatoknak köszönhetően ez lényegesen alacsonyabb a korábbi éveknél), s egyötödös arányon osztoznak az általános közszolgáltatások, az alapkutatási feladatok, valamint az egyéb állami szolgáltatások. 

– Az államháztartási kiadások másik fontos funkciója a védelmi kiadásokat rejti. Ez miként alakult?

– A GDP arányában mért védelmi kiadások a békeidőben végzendő honvédelmi célú feladatok finanszírozását szolgálják. A normál körülmények között teljesítendő védelmi feladatok részben katonai, részben polgári védelmi tevékenységekre tagolhatók. A 27 uniós ország védelmi kiadásai mind 2008-ban, mind 2020-ban a GDP 1,3 százalékának feleltek meg. Ezt az átlagértéket – követve a NATO-tagországoktól elvárt védelmi kiadások növelését – 2020-ban 12 ország haladta meg (kiemelkedően Görögország, Észtország, Lettország és Románia), két ország azonos szinten teljesített, 13 ország pedig alulteljesített. Ezek közé tartozik például Írország, Málta, Ausztria és Spanyolország. 

– Magyarországon ez hogyan alakult?

– A hazai védelmi célú kiadások 2008 és 2020 között meglehetősen hullámzó mozgást mutatnak. Megkockáztatható, hogy ez idő alatt ellazsáltuk a védelmi kiadásokat. A NATO erőteljesebb felszólítása következtében 2015-öt követően kezdtük el növelni a védelmi célú kiadásainkat, de még mindig alatta vagyunk a katonai szövetség által támasztott 2,0 százalék GDP arányos értéknek.

– Az sem mindegy, mennyit költ egy állam a közrendre és a közbiztonságra…

– A hazai közrend és közbiztonsági célú államháztartási kiadások – az általános közszolgáltatásokhoz hasonlóan – tartósan meghaladják a közösségi átlagot, de félő, hogy magasabbak annál a szintnél is, ami országunk gazdasági fejlettsége, infrastrukturális ellátottsága (lásd: digitalizáció színvonala), illetve az ország térszerkezete alapján indokolt lenne. A hazai közrend és közbiztonsági célú államháztartási kiadások viszonylagosan magas részarányánál is figyelmeztetőbbek a kiadási struktúrán belüli aránytalanságok. Míg az igazságügyi kiadások alacsony szinten stagnálnak, a tűzoltás célúak (katasztrófavédelem) az ellátandó feladataihoz képest (lásd: iparbiztonság, tűzvédelem polgári védelem, vízügyi és vízvédelem) méltatlanul alacsony és hektikus mozgásokkal terhelt részesedést mutatnak. A zsúfolt hazai börtönviszonyok ismeretében ugyanígy minősíthető a büntetés-végrehajtás helyzete is.

– A GDP arányában mért gazdasági ügyek hogyan alakultak?

– Az Európai Unió 27 országában a 2008-2020 közötti időszakban kisebb mértékű növekedést mutattak. Hazánk gazdasági célú államháztartási kiadásai – mind korábbi önmagunkhoz, mind a többi uniós ország átlagához képest – 2011-től kezdődően emelkedő trendet mutatnak, majd egy átmeneti csökkenés után a 2017-től újabb lendületet kaptak. A jelenség hivatalos magyarázata a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességének javítása. Ám az erőn felüli vállalás hozadéka alig-alig jelenik meg az éves GDP-teljesítmények ütemes emelkedésében. 

– Ebben minek volt a legnagyobb a részaránya?

– A hazai kiadások élén 47,9 százalékos részaránnyal a szállítás támogatása áll (lásd: közúti szállítási rendszerek, vízi szállítás, vasúti szállítás, légi szállítás, csővezetékes és egyéb szállítás), ezt követik az általános gazdasági támogatások (kiemelten kereskedelmi és munkaügyi projektek), a termelő ágazatok támogatásai (mezőgazdaság, bányászat, feldolgozóipar és építőipar) és végül az egyéb gazdasági tevékenységek. Sajnálatos azonban, hogy a versenyképesség javítása szempontjából fontos K+F ráfordítások alig-alig érzékelhető mértékben részesednek a gazdasági célú támogatásokból.

– Mennyit költöttek az EU országai környezetvédelemre?

– A vizsgált időszak jellemzői alapján a környezetvédelmi célú államháztartási kiadások közel sem tükrözik globális világunk fenntarthatósággal kapcsolatos törekvéseit, illetve a környezetterhelés mérséklését szolgáló vállalásainkat. Sajnálatos módon, a politikai lózungok és a tettek közötti ellentmondás látványosan érzékelhető a környezetvédelmi célú államháztartási kiadások méltatlanul alacsony szinten stagnáló részarányában (0,8-0,9 százalék). Sokat mond a környezetvédelmi kiadások kezeléséről, hogy a vizsgált időszakban mindössze tíz országban volt érdemi ráfordítás-növekedés, köztük Görögországban, Belgiumban és Luxemburgban, tíz országban – köztük Észtországban, Írországban és Litvániában – viszont csökkenés volt. Hét országban nem volt kimutatható változás.

– Mi vitte el a legtöbb pénzt?

– A közösségi szintű környezetvédelmi kiadások 45 százalékát a hulladékgazdálkodás teszi ki, 22 százalék jut a szennyvízkezelésre, tíz-tíz a szennyeződés mentesítésre, a biológiai sokféleség védelmére, valamint tájvédelemre. Környezetvédelmi célú K+F célú kiadásoknak jelenleg nincs GDP arányában kimutatható értéke.

– Mindez hogyan alakult Magyarországon?

– A hazai környezetvédelmi kiadások élén – a közösségi átlaggal azonos módon – a hulladékkezelés áll, ezt követi – mindössze 0,2 százalékos részaránnyal – a szennyvízkezelés, majd a biológiai sokféleség védelme. Sajnálatos módon, a tájvédelemnek, a szennyeződésmentesítésnek, illetve a környezetvédelmi célú K+F ráfordításoknak a GDP arányában mérve nincs érdemben kimutatható államháztartási kiadása, Sőt, a környezetvédelemnek nincs önálló kormányzati felelőse sem.

(Folytatjuk)